Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

25.

Miután megtaláltam a srácok szobájaikat és hosszú várakozás után ki is nyitották, megkértem őket hogy csúsztassák előre a próbát, hogy utána még együtt tudjak lenni egy kicsit Harryvel. Persze jöttek a sok kérdéseikkel, hogy amúgy hogy hogy itt vagyok és hogy most akkor Harryvel újra együtt vagyunk-e. Persze én nem tudtam válaszolni nekik mindenre, egyes kérdésekre még én magam sem tudtam a választ, így megkértem őket hogy siessenek és majd később mesélek nekik. Egy bő fél óra múlva készen is lettek és már indultunk is az utolsó Miamiban lévő koncertjük helyszíne felé.

A fiúk már a próba vége felé tartottak. Épp egy olyan dalt adtak elő amiben Niall nem igen énekelt így amíg a többiek énekeltek ő leült mellém a székekre.
-Mi van most veletek?-kérdezi meg miközben a fiúkat nézi. Én is őket nézem úgy válaszolok neki.
-Fogalmam sincs. Szeretem őt de félek attól hogyha vele maradok akkor még jobban fog fájni.
-Holnaptól újra külön lesztek fél évig.
-Tudom.-mondom még mindig a fiúkat bámulva de látom, hogy ő már engem néz.
-Megan, fél év még egy régen tartó kapcsolatban is iszonyatos, nemhogy egy újban.
-Kössz Niall, ezzel megnyugtattál.- mosolyodok el amire ő is halk nevetésbe kezd.
-Jó már, nem úgy értettem hogy nem működhet csak hogy durva lesz.
-Nem tudom bevállaljam-e. De ha nélküle vagyok akkor meghalok ha viszont vele akkor fájni fog minden nap.
-Hát, én csak egyet tudok Meg. Harry nagyon, ismétlem nagyon sok csajjal volt már együtt.
-Te aztán tudod hogy kell megnyugtatni egy embert, ugye? -nevetek fel.
-Befejezhetem?-kezd el nevetni mire mosolyogva bólintok.
-Szóval, igen együtt volt hosszabb, rövidebb ideig egy pár csajjal de még sosem volt szerelmes. Egyszer sem mondta, hogy szerelmes lenne valakibe és még nem is láttuk rajta soha. De ahogy rólad beszél és ahogy rád néz. Szerelmes beléd Megan. És hidd el hogyha bevállaljátok, hogy a turné ellenére is együtt lesztek neki fog a legjobban fájni. Mert ez az ő munkája és tudja hogy miatta fog neked minden nap fájni, de egy dolog biztos. Ki fog tartani melletted még akkor is ha beledöglik.- neveti el újra magát.- Azért mert iszonyatosan odáig van érted.

Ezen csak mosolyogni tudok majd az említett személy meg is jelenik mellettünk.
-Vége a próbának, mehetünk?

Rámosolygok és bólintok de miközben állok fel és megyek Harryhez még odasúgok Ninek.
-Köszönöm Niall imádlak.  -ezen csak jót nevet.
-Ah, bocsi csajszi de nem szívesen jönnék össze az egyik legjobb barátom csajával. Plussz amúgy is, én túl jó vagyok bárkinek.
-Haha, és kicsit sincs egód ugye?-nevetem el magam majd megpaskolom a fejét.
-Majd találkozunk valamikor Mr. Tökéletesség.

Majd a többiektől is gyorsan elköszöntem és megígértük egymásnak hogy még találkozni fogunk.

Harryvel beültünk egy késői ebédre az egyik kedvenc helyére. Úgy látszik mindenki ismeri őt és szerencsére olyan eldugott hely hogy a rajongók sem tudják, hogy itt szokott enni.
-2 óra és megy a gépem.-nézek rá mire ő is így tesz velem.
-És most azon gondolkozol hogy mi legyen velünk ugye?
-Mi van Styles, csak nem belelátsz a fejembe?-próbálom elhülyéskedni de korához méltóan ő elég komolyra  veszi a témát így ő nem is mosolyodott el annyira.
-Csak fél év lenne.
-Utána meg egy kis szünet után újabb fél év. Nem tudom hogy elég erős lennék-e ehhez.- sóhajtok fel
-Ha nem lennél erős akkor utánam sem jöttél volna.
-Szerintem ez inkább a gyengeséget mutatja.
-Nem szeretném hogy ezek után amik történtek velünk, vége legyen mindennek Megan. És tudom, hogy te sem akarod ezt és nem is tudnánk megtenni, szóval mi lenne ha a szívünkre hallgatnánk?
-De Harry, és ha a szívem fog darabokra törni, vagy a tiéd?
-Próbálj meg egyszer ne ilyen negatívan gondolkodni. Szeretlek téged, és ezen a turnék sem fognak változtatni.
-Hát végülis...én azért jöttem ide mert nem bírtam nélküled. És talán ha gyakran beszélnénk, meg egyszer kétszer talalkoznák akkor talán kibírnánk.
-Ez azt jelenti hogy megpróbáljuk?
-Szeretlek téged Harry, szóval igen, próbáljuk meg.

****

Már a repülőn ülök úton vissza Magyarországra. Gyorsan visszaszaladtunk a hotelbe, hogy össze szedjem a holmiaimat, majd indultunk is a reptér fele. Elég nehéz volt búcsút vennem Harrytől, tudtam hogy még csak ezek után fog kezdődni a nehezebb része. Mikor kikísért a repülőtérre, megígértette velem, hogy mindenképp hívjam fel, de én már most félek, hogy nem fogom bírni hallani a hangját telefonon keresztül, hisz ő Kanadába megy és annyira távol fogom érezni magam tőle. Mikor utoljára megcsókolt a kezembe adott egy borítékot és megkért rá hogy csak a repülőn olvassam el. Kibontva a borítékot Harry kézírását veszem észre végig a papíron.

"Megan, köszönöm, hogy adtál nekünk egy esélyt, és tudom, hogy fájni fog, hidd el nekem is, de ketten elég erősök vagyunk ahhoz, hogy kibírjuk. Tudom hogy sok minden zavar téged, beleértve azt hogy nehezen bízol meg az emberekben és tudom hogy az is megijeszt téged, hogy ki vagyok valójában és hogy idősebb is vagyok nálad. De te beletartozol azok a kevés emberek közé akik tudják hogy valójában én milyen is vagyok. Miután híressé váltam olyan sok emberrel ment tönkre a kapcsolatom és ezért tudom, hogy milyen érzés az ha nehéz megbíznod valakiben. Tudod, mikor most adtuk elő a dalokat közben folyton rád gondoltam. Arra hogy az összes dalban van valami ami jellemző ránk, amit most érzek irántad minden dalban megjelenik és ez erőt ad.
Mindenképp hívj ha hazaértél, szeretlek. H."