The new classmate [✔️]

27. rész

– Te most velem jössz. – ragadtam meg Louis kezét és elhúztam Niall mellől. Zayn már előttünk elment a suliból, szóval volt alkalmam kettesben lenni Louisval. Ujjaimat az övéire kulcsoltam, ő pedig kicsit meglepődve követett.

– De így Niall egye... – nem hagytam, hogy befejezze, hanem a szavába vágtam.

– Majd felhívom. Ja, igen. Lesz ma délután nálunk egy kis összejövetel. Buli féle. Jönnek páran, jó lesz.

– Oké. – bólintott. – És most hová megyünk? – kérdezte.

– A bevásárlóközpontba. – feleltem és pont ekkorra értünk oda. Belépve megcsapott a friss gyümölcsök és zöldségek illata. Körbenéztem és vettem el egy kosarat. – Rendelünk pizzát, szóval csak piát kell venni. – indultam meg az italok sorához.

– Harry... – állított meg Louis, mire szembefordultam vele. – Még nem vagy 18 éves.

– De nézek ki annyinak. – rántottam meg a vállam.

– És ha elkérik a személyidet? – aggodalmaskodott tovább.

– Nem fogják elkérni.

– De...

– Shh... – tettem a mutatóujjamat az ajkaira. – Nem lesz semmi baj. Elhiszik majd rólam, hogy nagykorú vagyok. Nyugi. – adtam neki egy gyors csókot, majd a sörökhöz léptem. Gyorsan a kosárba pakoltam öt nagy flakonosat, majd két üveg whiskeyt is és a pénztárhoz sétáltunk.

– Sziasztok! – mosolygott ránk a pénztáros lány.

– Szia. – feleltük egyszerre Louisval. A lány névkártyáján a Beth név szerepelt. Lehúzta a vonalkodókat és közölte az összeget, amit kifizettem. – Figyelj, Beth, lenne kedved ma este eljönni bulizni hozzánk? – vigyorogtam rá csábosan.

– Persze. – válaszolta rögtön. – Itt a számom, küldd majd át a címet. – adott egy cetlit, mire biccentve elköszöntem és távoztunk a boltból.

***

– Harry, miért hívtad meg azt a lányt? – hajtotta a vállamra a fejét Louis, amikor már otthon feküdtünk a kanapén.

– Csak szimpatikus volt és jófejnek tűnt. Miért?

– Mert akkor már nem fogtad a kezem és így olyan, mintha azért akarnád, hogy eljöjjön, mert akarsz tőle valamit. – motyogta, mire elröhögtem magam. – Most mi az? – nézett fel rám zavartan.

– Jajj, Louis... Nem veszed észre, hogy milyen abszurd a feltételezésed? Látszik rajtam, hogy meleg vagyok, szivárványos a csizmám! – mutattam ki az előszobába.

– Nem abszurd! – ellenkezett.

– Dehogynem, de Lou, tudod, hogy nekem csak te kellesz, te vagy az egyetlen szerelmem. – simogattam meg az arcát és felé hajolva hosszasan megcsókoltam.

***

– Harry...

– Hmm? – néztem Benre kérdőn.

– Az a csaj téged bámul már vagy fél órája... – mutatott Beth felé.

– Kit érdekel? – vontam vállat. – Hol van Louis?

– A szobád felé láttam... – felelte.

– Kösz, haver. – veregettem meg a vállát, majd felpattanva mellőle az említett helyiségbe próbáltam jutni, kisebb-nagyobb sikerrel, a tömeg miatt. Körülbelül negyed óra múlva az ajtóm előtt álltam és lenyomtam a kilincset, de nagy meglepetésemre az ajtó zárva volt. Bekiáltottam. – Hahó! Styles vagyok, nyisd ki!

– Harry...? – nyitotta résnyire az ajtót Louis könnyes szemekkel. A fejembe volt szállva a pia, de ettől a látványtól azonnal kijózanodtam és magamhoz húztam.

– Miért sírsz, kicsim? Ki bántott?

– Egy... egy fiú... meg... meg akart erő... erőszakolni... Ha... ha Zayn ni... nincs ott, akkor... akkor nem tudom mi lett volna. – szipogott.

– Ki volt az? Kitekerem a nyakát! – lettem ideges azonnal.

– Austin... a neve.

– Mindjárt jövök... feküdj le. – mondtam neki, majd a nappaliba rohantam és kikapcsoltam a zenét. – Emberek! – üvöltöttem a mikrofonba, mire mindenki egyszerre kapta rám a tekintetét, a poharak megálltak a levegőben, a párok pedig szétrebbentek. Csend lett. – A bulinak vége! De mielőtt elmennétek... hol van egy bizonyos Austin? Vele beszédem van! A többiek húzhatnak, további jó éjszakát! – fejeztem be, mire mindenki morogva kezdett az ajtó felé csődülni, Niall, Zayn, Ben és az a srác pedig odajöttek hozzám. – Haver... – hajoltam közelebb Zaynhez és a fülébe suttogtam. – Menj be, kérlek Louishoz és vigasztald meg egy kicsit. Biztos elmondja majd, hogy mi történt.

– Rendben. – eresztett meg egy halvány mosolyt és eltűnt az emeleten.

– Ben, hívd fel anyát, hogy jöhet haza nyugodtan, az összejövetelnek vége van. – néztem rá, mire bólintott és a konyhába ment. – Niall... Nos, te, mint a legjobb barátom, csak maradj itt és támogass engem.

– Oké. De ez a tag ki? És mit akarsz tőle? – kérdezte meg.

– Igen, ez a következő. Te... – fordultam a félrészeg fiú felé. – Te hozzá mertél érni Louishoz, aki csak az enyém? Meg akartad erőszakolni? Az én házamban, az én bulimban, az én barátomat? Ő csak az enyém és nem bánthatja senki, vagy annak annyi! – ő csak hallgatott és szórakozott tekintettel vizslatott engem. – Most mi olyan nevetséges?

– Te. – röhögte el magát lesajnálóan. – Meg az egész bandád... Kezdve a drogos haverodtól, az apádon át, a kis butácska és ártatlan barátocskádig. – eddig a szaváig bírtam. És nekimentem, Niall sem tudott megállítani, hiába próbált.

∆∆∆

Tudom, egy shit lett ez a rész, úristenem.
Btw szerelmes vagyok Halseybe

Annyira gyönyörű ez a kép
Tudom, húzzak már el a hülyeségeimmel együtt, bocsii.
Kérlek, írjatok egy komit, hogy írjam -e újra ezt a részt, vagy tetszett nektek esetleg.
Sokat jelentene❤

Szép estét