6. rész

2.7K 254 26
                                    

Elindult felém, én pedig mosolyogva néztem, ahogy leül mellém. Istenem, olyan aranyos! Olyan kis ölelgetni való! Szívesen megöleltem volna, de az eléggé furcsán vette volna ki magát, ezért maradt a bámulás. Mert azt nem tagadom, hogy szeretem látni.

- Szia, Harry! - fordult felém hirtelen és ajkai felfelé görbültek. Felvont szemöldökkel, csodálkozva néztem rá, majd megszólaltam.

- Szia, angyalfiú! Hogy vagy?

- Angyalfiú? - kérdezett vissza felhúzott orral. Édes volt. - Amúgy jól vagyok, de ne hívj így!

- Miért ne? - néztem gyönyörű kék szemeibe pimaszan.

- Mert... Mert ne!

- Ez nem valami jó indok! - nevettem el magam, majd az órára néztem, ami 7:59-et mutatott. Alexára néztem, aki még mindig a házimat másolta. - Ne haragudj, angyalka, de még el kell kérnem Alexától a füzetemet.

- Angyalka, persze, hogyne. - motyogta dühösen az orra alatt. Felnevettem az arcát látva, majd Alexa padjához léptem.

- Lexa, hol jársz? Mindjárt csengetnek.

- Mindjárt kész. - felelte, leírt még pár számjegyet, majd felnézett. - Tessék. - nyújtotta a füzetet.

- Köszi. - vettem el. - Te, Lexa, figyelj már... - kezdtem és nem érdekelt, hogy a csengő is megszólalt.

- Igen?

- Rá érsz délután? - kérdeztem reménykedve.

- Persze, miért? - tolta feljebb orrán a szemüvegét.

- Niall beteg, nekem nincs meg minden jegyzetem jól és segíteni kellene. Eljönnél velem?

- Persze. - vágta rá és pont ekkor jött be a tanár. Mosolyogva visszamentem a helyemre és helyet foglaltam az angyalfiú mellett.

- Jó reggelt! - nézett végig az osztályon, majd felém intett. - Styles, kérem írja fel a házi feladatot a táblára!

Sóhajtottam, majd kimentem és felfirkantottam azt a pár egyenletet. Mindig ez van. Mindig nekem kell felírnom a házit. Mondjuk nem bánom annyira, a matekot azt bírom.

- Rendben, köszönöm, leülhet. - bólintott. A helyemre sétáltam és leültem Lou mellé.

- Harry. - súgta.

- Igen? - hajoltam közelebb hozzá, hogy halljam.

- Segítesz? Nem értem az egyiket. - kérte félénken.

- Angyalfiú, nem kell félni tőlem, nem harapok! És természetesen segítek. - húztam mosolyra ajkaimat, majd elvettem kicsi kezéből a ceruzáját és amit nem tudott, abban segítettem.

The new classmate [✔️] Where stories live. Discover now