24. rész

1.1K 104 38
                                    

- Menjünk le deszkázni a parkba délután? - motyogta Zayn.

- Aha, az jó lenne. - vigyorodtam el és tovább jegyzeteltem.

- Szóval, New Yorkba megyünk és... - az ofő hangját egy csattanás szakította félbe, mire mindenki egy emberként fordult hátra, mert a zörej onnan jött. - Mi a probléma, Tomlinson?

- Nem lehetne, hogy máshová menjünk? Tudja, New York-ban éltem ezelőtt és van ott egy-két olyan ember, akit nem nagyon szeretnék viszont látni... - hadarta Louis.

- Sajnálom, de már le van szervezve a program. De annak az esélye, hogy összefutunk velük körülbelül egy a tízezerhez, úgyhogy nincs okod aggodalomra, nyugodtan elmegyünk erre a kirándulásra.

- De...

- Tomlinson, abbahagynád a hisztidet? Hidd el, senkit sem érdekel, hogy kivel akarsz találkozni és kivel nem! Ha annyira idegesít, hogy oda megyünk, nem jössz, itthon maradsz és kész! Úgyis mindenki tudja, hogy egy antiszociális, nyavajgós, álszent barom vagy, jobb is lesz, ha nem kell majd téged elviselni! - szólt Zayn élesen, mondataira a levegő megfagyott a teremben, még a tanár is csöndben maradt.

- Zayn, állj le, most! - kiáltotta el magát Niall és felpattant a helyéről, azonnal védve Louis-t, aki hangosan nyelt egyet és izzó szemekkel nézett Zayn-re és rám.

- Miért, mi lesz, ha nem? Nekem jössz? Ugyan, mindketten tudjuk, hogy a kisujjammal képes vagyok téged elintézni, úgyhogy inkább kussolj, Horan.

- Bármit elviselek, Zayn! Lenyeltem, hogy rosszul bántál velem, hogy droggal kereskedtél, hogy a legjobb barátom után csorgattad a nyálad, miközben velem voltál és még azt is, hogy a szemem láttára megcsaltál! De azt nem engedem, hogy Louis-t bántsd, amikor tudod, hogy nem lehet! Védened kéne, de te inkább Harry-t választottad és őt magára hagytad! A főnök ideges, dühös rád, nagyon! Jobb lesz, ha változtatsz magadon vagy komoly bajaid lesznek! Egy szavamba kerül és neked annyi! - Niall szinte köpte a szavakat, mire Zayn hatalmas lendülettel állt fel, a széke is felborult. Azonnal a keze után kaptam és mellé léptem, de ezzel csak annyit értem el, hogy ne húzzon be egyből a szőkének. Felém fordult és sóhajtott egyet.

- Sajnálom, Harry. Egy idióta vagyok és mindent elcsesztem. - túrt bele a hajába, szinte tépte fekete tincseit.

- Zayn... tényleg megcsaltad őt?

- Harry...

- Zayn, válaszolj! - kértem erélyesebben. Bólintott és lehajtotta a fejét. - Kivel...?

- Liam-mel. - suttogta és megrogytak a lábai, majd leroskadt a székre, amit addigra már visszatettem eredeti helyére. Elé guggoltam és hallgattam szavait. - Sok volt már ez nekem, nagyon sok... Liam megfenyegetett, még a kapcsolatunk elején Niall-el, hogy beköp a rendőrségnél, ha nem teszem meg azt vele, Niall szeme láttára... Muszáj volt megtennem és nem mondhattam senkinek semmit. A drogos ügyben a főnök... az apám volt legjobb barátja, ő lőtte le anyámat és apámat is és vett be a kereskedésbe. Ő a feje mindennek. Ő parancsolta, hogy vegyem be Niall-t és csavarjam el a fejét. Aztán amikor kiléptem, nagyon berágott rám... Niall nemrég visszaszállt... Louis erről tudom, hogy nem tud. Se te, Harry. Ahogy arról se tudtok, hogy Niall lett most a fő díler, aki azelőtt én voltam. Tudom, ez most rohadt bonyolult, de egyébként nagyon egyszerű... az én hibám minden... ha nem szállok be ebbe az egészbe, most nem tartanánk itt. - nagyon zavarosan beszélt, könnyezett és többször tartott szünetet is, de a lényeget megértettem. Zayn lelki beteg és már sok neki az, ami körülötte történik. - Harry, nagyon sajnálok mindent. - mondta halkan. - Tudom, hogy nem jelent neked semmit, de szeretlek. - emelte rám tekintetét és erre a mozdulatára közel került hozzám... túl közel.

- Többet jelent számomra ez, mint gondolnád. - szuszogtam. Olyan nyugodt volt az a pillanat, mintha akkor csak ketten lettünk volna. Zayn könnyel fedett arccal, mégis mosolyogva és boldogan meredt rám, én pedig csak örültem, hogy kiadta magából az egészet és, hogy segíthettem neki, azzal, hogy szerettem. Mert szerettem Zayn-t. Louis iránt sem változtak az érzéseim, de azt hiszem, hogy Zayn is ugyanolyan hatással van rám, mint Louis... A varázsnak és a meghitt csendnek a csengő éles hangja vetett véget. Az ofő egy torokköszörülés után halkan a következőt mondta:

- Holnap találkozunk, sziasztok! - és távozott. Az osztálytársaink is gyorsan kiözönlettek a folyosóra, csak négyen maradtunk.

- Zayn, én...

- Harry, én...

Louis és Niall egyszerre szólaltak meg, mi pedig egyszerre ráztuk meg a fejünket.

- Most csak hagyjatok békén. Kérlek. - közöltem fojtott hangon, mire a két fiú is kiment.

- Menjünk haza. - tápászkodott fel lassan Zayn, mire a cuccainkat a táskákba dobáltam és a hátamra kapva őket, megragadtam a kezét és az ajtó felé indultam.

- Mondd az utat.

***

- Ez a konyha, ez a fürdő, ez a vendégszoba és ez pedig az én szobám. - nyitott be és előre engedett.

- Szép. - jegyeztem meg, egy apró mosollyal az arcomon.

- Köszi. - biccentett.

- Álmos vagy? - kérdeztem.

- Kicsit... - ismerte be.

- Feküdj le nyugodtan. Én... - haboztam, nem tudtam, hogy mit is mondjak.

- Pihenj le velem te is. - intett. Mindketten betakargattuk magunkat, miután ledőtlünk a franciaágyra, majd csendesen megszólaltam.

- Azt hiszem, hogy ma már nem megyünk deszkázni. - jelentettem ki, mire Zayn halkan elnevette magát és felém fordult, a takarót pedig a hátára terítette, majd lehunyta a szemeit. - Szép álmokat. - tettem hozzá, majd követtem a példáját és elszenderedtem.

The new classmate [✔️] Where stories live. Discover now