The new classmate [✔️]

20. rész

- Mit gondoltok? - nézett fel végre Niall. - Öhm... miért vagytok ennyire zavarban? Valami rosszat mondtam? - vonta össze szemöldökeit.

- Nem, nem mondtál semmi rosszat. - néztem a szemébe.

- Ahj, Harry, ismerlek! Mi bajotok?

- Csak... amikor azt mondtad, hogy... szóval, amikor arról beszéltél, hogy neki adtad magad Zayn-nek...

- Ó, bocsi, nem tudtam, hogy nálatok ez tabu téma. Sajnálom... - kezdett magyarázkodásba, de közbevágtam.

- Nem, nem tabu, csak még nem volt szó köztünk erről. Nem kell bocsánatot kérned, hisz semmi rossz sem történt. - mosolyogtam rá halványan.

- Oké. - biccentett. - Louis... - szólt neki. - Kíváncsi vagyok a véleményedre. Már, ha van...

- Persze, hogy van! - kapta fel a fejét, majd tekintetét a szöszkére vezette. - Zayn egy szemétláda. - jelentette ki egyszerűen. - Nem akarlak ezzel megbántani, de ez így van. Ahogy én látom, ő nem szeret téged úgy, ahogy te őt... Ha szeretne, akkor nem csalna meg. Nem tudom, hogy milyen lehetett a kapcsolatotok és lehet, hogy nincs igazam. Liam-et egyébként ismerem, beszéltünk már pár szót, de ő nem olyan, hogy szét akarjon választani téged és Zayn-t. Szóval, szerintem ő nem tudta, hogy ti jártok, ha tudta volna, akkor nem tette volna ezt.

- De, kicsim, az is lehet, hogy Liam csak azt mutatja, hogy ő nem olyan, de közben lehet rossz is, ezt nem tudhatjuk. - szakítottam félbe.

- Nem rossz. - intett le. - Niall, csak simán szakítottál vele, vagy hagytad, hogy megmagyarázza? - kérdezte.

- Csak simán otthagytam. - motyogta.

- Akkor akár az is lehetséges, hogy Cece szerkesztette azt a videót és Zayn nem is csinált semmit...

- Erre még nem is gondoltam. - mondta Niall, majd pár másodperc múlva folytatta. - Köszönöm, hogy meghallgattatok. De mostmár hazamegyek, nem akarok zavarni meg Cece-vel is beszélnem kell. - tápászkodott fel.

- Kikísérlek. - álltam fel én is.

- Oké. - bólintott, majd együtt sétáltunk ki a bejárati ajtóhoz. Niall elköszönt anyától és Gemma-tól, majd felöltözött. - Köszönök mindent, Harry. - nézett fel rám.

- Nini, te vagy a legjobb barátom, ez természetes. - húztam magamhoz és átöleltem.

- Örülök, hogy kibékültünk. - suttogta.

- Én is, Nini, én is. - sóhajtottam, majd elengedve kinyitottam neki az ajtót. - Szia, Niall.

- Szia, Harry! - fordult meg, majd elment.

Újra a szobámba kullogtam, majd leültem, szorosan Louis mellé, mire ő arrébb húzódott. Újra közelebb másztam hozzá, de ő megismételte előző tettét. Ezt egészen addig folytattuk, amíg a karja a hideg falnak ütközött.
Az állánál fogva magam felé fordítottam az arcát, majd a falhoz préseltem kis testét.

- Mi a bajod, Lou? - hajoltam közelebb hozzá.

- S-semmi. - felelte, de hangja nem csengett határozottan, mint szokott.

- Kicsim... tudod, hogy szeretlek és nekem bármit elmondhatsz.

- Nincs semmi, Harry. - kezeit a nyakam köré fonta és magához rántva ajkaimra tapadt.

- Angyalom, ezt abba kellene hagynunk, vagy itt és most a magamévá teszlek, azt pedig nem akarod. - váltam el tőle.

- Ki mondta, hogy nem akarom? - görbült szája huncut mosolyra, íriszei pedig elsötétültek.

- De, még nem állunk készen, nincs itt az ideje. Még csak most békültünk ki.

- Én készen állok és te is... ha pedig a családod miatt aggódsz, tudod, hogy a falak hangszigeteltek.

- Bízol bennem? - kérdeztem szapora pulzussal.

- Persze, hogy bízom benned! - vágta rá, szavára pedig újra megcsókoltam, majd eldöntöttem az ágyon. Louis egyszerűen tökéletes. Legalábbis számomra.

***

Nyolc órát ütött az óra, amikor Louis-ék háza előtt álldogálva, a kisangyalom hozzám bújt és fejét a mellkasomba fúrta.

- Köszönöm, Harry. Nagyon szeretlek. - dörmögte a felsőmbe.

- Louis, én köszönöm neked... - simítottam meg a haját. - Szeretlek, kicsim.

- Szia, Harry! - intett boldogan, a küszöbről.

- Szia, Lou! - mosolyodtam el, majd zsebre dugva a kezeimet, hazaindultam.

***

Április 19.

- Jó reggelt, Hazz! - köszöntött anya reggel, a pult mögött állva. Megdörzsöltem a szemeimet és ásítottam egyet, majd az asztalra tévedt a tekintetem. Meg volt terítve, a tojás pedig épp sült.

- Neked is, anyu! Hogyhogy itthon vagy? Nem kellene dolgoznod? - léptem mellé és egy bögrét megragadva, töltöttem magamnak kávét, majd helyet foglaltam.

- A héten nem kell. Gemma már evett, rád vártam. - felelte mosolyogva. - Tessék, jó étvágyat! - tette le elém a tányért, a reggelimmel.

- Köszi, anyu! - vigyorogtam, majd beletúrtam hosszú fürtjeimbe és enni kezdtem. Anya leült velem szembe és ő is nekikezdett a rántottájához. - Egyébként... - szóltam. - Vennem kéne egy új telefont.

- Mi lett az eddigivel? - szaladt ráncba homloka.

- Hát... igazából a falhoz basztam és összetört. - vallottam be.

- Ne beszélj csúnyán! - dorgált meg. - Két kérdésem van. Először is, miért vágtad a falhoz? Másodszor, van pénzed újra?

- Azért törtem össze, mert folyamatosan hívkáltak, amit meguntam... Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem volt annyi eszem, hogy kikapcsoljam, mert mindig előbb cselekszem, mint gondolkozok. És igen, van pénzem, ma elmegyek Louis-val és veszek egyet.

- Rendben. - bólintott. - És Louis-val minden oké?

- Persze. Most erősebb a kapcsolatunk, mint eddig valaha. Tudom, nevetséges és nem ismerem régóta, de úgy érzem, hogy rengeteget jelent nekem és... nagyon szeretem...

- Ez, köztetek több, mint egy tiniszerelem, ez egyértelmű. Ugye, úgy érzed, hogy ő életed szerelme?

- Igen! - mondtam határozottan. - Mégegyszer köszönöm a reggelit! - pattantam fel, majd a tányéromat a mosogatóba raktam, nyomtam egy puszit anya arcára, és az ajtónál termettem, felvettem a csizmámat és egy véknyabb dzsekit. - Szia, anyu, legyen szép napod! - szóltam még vissza, majd elindultam, Louis-ék háza felé.