The new classmate [✔️]

23. rész

Április 20.

Reggel iszonyú fejfájással keltem, melegem volt és nem kaptam levegőt.

– Jézusom... – nyögtem... volna fel fájdalmasan, ha meg tudtam volna szólalni. De nem tudtam, mert a torkom is kapart és hangom sem volt. Valahogy lebattyogtan a lépcsőn és a konyhába érve, töltöttem magamnak egy bögre teát. Gemma már nem volt otthon, Ben még szerintem aludt, anya pedig körülbelül tíz másodperccel utánam lépett be a helyiségbe, az egyik dalszövegemet énekelgetve.

– Ó, jó reggelt, Hazz! – mosolygott rám, kissé zavartan, ahogy megpillantott. Biccentettem válaszképpen, mire némaságom azonnal feltűnt neki és tüzesebben végigmért. – Te gyerek, mennyit aludtál te az éjjel? – pattant elém és tenyerét a homlokomra, majd a nyakhajlatomra helyezte. – Jesszus, Harry, dehát te lázas vagy! Gyere! – ragadott karon és a nappaliba rángatott, ott a kanapét kihúzta és az ágyneműtartóból kivett két vastag paplannal, két párnával és egy lepedővel rekordgyorsasággal megágyazott, lefektetett és betakart, majd visszarohant a konyhába. Pár perc elteltével egy lázmérővel, egy kancsóval, a bögrémmel, gyógyszerrel és étellel tért vissza, mindent lepakolt a dohányzóasztalra, majd a TV-t bekapcsolta, a távirányítót az asztal szélére tette és megszólalt. – Ülj fel! – tettem amit kért, ő pedig felemelte a karomat, majd a lázmérőt a helyére téve, lenyomta. Amikor sípolt, kivette és megnézte. – 39,2, te jó ég. – sóhajtott, majd óvatosan visszatolt a párnára. – Figyelj, én megyek dolgozni, ami kellhet, idehoztam, a telefonod töltőn van, Ben még alszik, ő itthon marad veled, ma nem kell dolgoznia, délután elmegyünk az orvoshoz, légy jó! – hadarta, nyomott egy puszit a homlokomra, majd a kabátját és a táskáját felkapva, el is indult. Hirtelen akkora kimerültség tört rám, hogy úgy éreztem, egy hetet tudnék aludni, úgyhogy lehunytam a szemeimet és el is nyomott az álom.

***

– Mi a panasz? – tolta feljebb kerek szemüvegét az orrán a doki. A mozdulatáról Alexa jutott eszembe. Vele majd beszélnem kell.

– Fejfájás, torokfájás, folyton folyó orr, láz, kimerültség és nincs hangja a fiúnak. – felelte anya, helyettem.

– Értem. – mondta az orvos (aki egyébként férfi) – Nyisd nagyra a szád, kérlek. – be is világított a torkomhoz, majd újra beszélni kezdett. – Kicsit komolyabb torokgyulladás, úgy tűnik, akkor megfázás, a láza majd lemegy, a szíve és minden alapvető dolog rendben van. Végtagfájdalmad, vagy izomlázra hasonlító fájdalmad volt -e? – kérdezte tőlem, mire megráztam a fejem. – Akkor influenza nincs. Gyógyszert akkor vett be. Még felírok ide kettőt, ha gondolja, kiváltja és beveheti, erről és a jövő hétről kiírlak, feküdj és aludj sokat, ne nagyon terheld meg magadat! – írta alá az igazolásomat. – Jobbulást, viszlát, szia!

– Viszlát! – szólt vissza anya, majd együtt kezdtünk el sétálni a kapu felé, az autóhoz. – Harry, Harry... Áprilisban ennyire lebetegedni is csak te tudsz! Gyorsan beszaladok a gyógyszerekért, benyomtam a fűtést a kocsiban, várj meg! – utasított, én pedig behuppantam a hátsó ülésre és elővettem a telefonomat.

***
Május 2.

– Ezer hála, Lexa, nagyon jófej lány vagy, jó barát! – öleltem át a lányt és a válla felett észrevettem, hogy pont ekkor érkezett meg Louis és Niall. Rólam tudomást sem véve, mentek hátra, amitől kissé csalódottan engedtem el Alexát és ültem vissza a helyemre. Már 100%-osan jól voltam, de a sulit egyáltalán nem vártam, mégis eljött. Még mielőtt beteg lettem és mielőtt találkoztam Ben-nel, jelentkeztem az iskola pszihológushoz, ma fogok először menni, szeretném megtudni, hogy mit gondol szakmai szemmel a Zayn-es, a Louis-s és a Niall-es dologról.

– Jó reggelt, osztály! – lépett be boldogan az ofő és végigvigyorgott, megfigyelve, hogy kik hiányoznak. – Harry, meggyógyultál, jól vagy? – érdeklődött kedvesen.

– Igen, jól vagyok. – válaszoltam.

– Ennek örülök, az anyagokat majd pótold be és próbálj meg minél hamarabb felzárkózni. – mondta, mire bólintottam. – Rengeteg dolgot szeretnék megbeszélni veletek! – fordult vissza az osztály felé. – Először is, máju... – hangját az ajtó nyikorgása szakította félbe, amire mindenki odakapta a fejét. Zayn lépett be és biccentett egyet az ofőnek, majd helyet foglalt... az már mellékes, hogy mellettem. – Szóval, májusban. – kérte vissza a szót, mert mindenki beszélni kezdett. – Májusban megyünk az osztálykirándulásra.

– Hány napra?

– Négy napra, Amerikába, aminek a költségének a nagy részét egy cég fogja fizetni, az utat, ellátást, a szállást és a programokat is, nektek csak egy szülői nyilatkozatot kell kitölteni, költőpénzt hozni és biztosítást kötni, amihet most osztok is egy lapot. Harry, megtennéd, hogy...? – pillantott rám kérlelőn, mire felálltam és elvettem a stóc papírt, majd gyorsan kiszórtam. Niall-ékhez oda sem mentem, az előttük ülő kettőnek négyet tettem, hogy adják oda nekik.