Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

Epilógus

-Ne izgulj Lili, minden rendben lesz. - simította meg a karomat Mia.

-Tudom. De melyik lány ne izgulna a saját esküvője előtt? - mosolyodtam el. - Még mindig hihetetlen, hogy férjhez megyek. Mármint úgy tényleg. A valóságban.

-Dehogy az. - nevetett fel - Luke és te tökéletesen összeilletek. Szeretitek egymást, és az utóbbi 3 évben nagyon jól elvoltatok. Csak egyet nem értek.

-Hm?

-Hogy miért várt eddig. - húzódott mosolyra a szája.

-Mia. - kezdtem bele. - Lehet neki több idő kellett ehhez. Tudod nem mindenkinek elég 2 év ahhoz, hogy rájöjjön mit is akar. - célozgattam, mire egyszerre néztünk rá Mia jegygyűrűjére.

Az utóbbi 3 évben rengeteg dolog történt.

Először is kiderült, hogy Miának ikrei lesznek. Most képzelhetitek, hogy mennyire tomboltak benne a hormonok.

Szerencsére a szüléskor minden rendben volt, szóval egészségesen világra jöhetett a kicsi Cassy és Nate Irwin, akik idén már 3 évesek lesznek.

Michael ugye mesélt még a hazaérkezésünkkor egy lányról. Na ő vele nem lett semmi, mert a bátyám beleszeretett közben egy Sydneyben élő csajsziba, Sellybe, akivel azóta együtt vannak és boldogok. Bevallom őszintén, alig várom már az esküvőjüket... csak előtte kéne egy lánykérés is.

Calumnál nagyon sokáig úgy volt, hogy ő az egyéjszakás kalandok embere lesz élete végéig...
Na most gondolom kitaláltátok már, hogy ez nem következett be, ugyanis kedves Hood barátunk megtalálta a szerelmet, miközben egyáltalán nem arra vadászott. A lány neve Gina. Ismerős nem? Igen. A volt osztálytársam, akivel annyit nem beszéltem, mégis jóban voltunk.

És persze utoljára magamat és Lukeot hagytam.

Velünk az utóbbi 3 évben nem nagyon történt semmi eget rengető dolog, azon kívül, hogy menyasszony lettem.  És persze 1 órán belül már feleség. Te jó ég.

Biztosan kíváncsiak vagytok arra, hogy hogyan történt a lánykérés.

Igazából Luke az egészet nagyon romantikusra tervezte, de persze nekem, Lili Cliffordnak ezt is el kellett csesznie.

*Visszaemlékezés*

-És mit főzzünk ebédre? - kérdeztem Luketól, aki a konyhapulton támaszkodott és mosolyogva figyelte minden mozdulatomat.

-Vagyis, hogy mit rendeljünk? - nevetett fel.

-Szemét vagy. - forgattam meg a szememet.

-De legalább a tiéd. A te szemeted. - Luke elém lépett, és csökkentette a köztünk lévő távolságot, majd érzékien megcsókolt.

-Mi legyen az ebéd? De most komolyan. Szeretnék valamit főzni, vagy sütni. - ránéztem a gáztűzhelyre, utána pedig a sütőre. - De nem tudom melyikkel járnátok jobban. - nevettem el magam én is.

-Az a helyzet, hogy szerintem senki sem tudja... De tudod mit? Fent a szobámban van egy csomag gumicukor. Ha gondolod lehozhatod és akkor csinálunk valami sütit ebédre. Hátha kettőnknek sikerül valami ehetőt összedobni.

Bólintottam egyet, majd ahogy mondta, felmentem a szobájába és nekiálltam megkeresni a finomságot. Csak egy bibi volt. Nem mondta, hogy hol van, ezért be kellett néznem mindenhová.