Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 7.rész

Reggel - akarom mondani - délben, arra keltem, hogy a szomszédunk ordibál. De komolyan.

Képzeljétek el a legzajosabb és leghangosabb szomszédot... Na ez még annál is hangosabb.

Felvettem a mamuszomat és a köntösömet, majd kiléptem a fagyos őszi levegőre.

Átsétáltam a szomszéd házába, majd bekopogtam.

-Mit szeretne a kis hölgy? - nézett rám egy szemüveges, körülbelül a 30-as éveiben járó férfi.

-Most már 2 hete folyamatosan arra kelek, hogy maga ordibál kicseszettül hangosan. Mondja meg kérem. MIÉRT? - tártam szét a karom.

A fickó felhúzta a szemöldökét.

-Ennyire hangosan forgatunk? -kérdezte.

-Forgatnak? - vittem le a hangsúlyomat.

-Igen... kikölcsönöztük a szomszédod házát.. jó, igazság szerint megvettük, mert kell nekünk körülbelül egy fél évre ez a helyszín a filmhez.

-És mégis milyen filmet forgatnak, amiben úgy ordítanak, hogy a majdnem hangszigetelt falakon keresztül is hallom. - csípőre tettem a kezem, és vártam a válaszát.

-Akciófilm. Pár napon belül végezni fogunk ezzel a hangos jelenettel, nyugodjon meg. Utána már csak kevésbé hangosakat fogunk felvenni.

-Ó de jó nekem! - mondtam szarkasztikusan, majd visszasétáltam a házba.

Felmentem a szobámba, majd összepakoltam a bőröndömbe, ami igazság szerint 2 bőrönd lett, de azokból is a legnagyobb.

Este, ahogy mondta Mia, pontban hatkor dudált a kocsijuk a ház előtt.

Leszaladtam a lépcsőn, majd megfogtam a két bőröndömet, amit - hála Istennek - már előre levittem.

Nagy nehezen kihúztam az ajtón azokat.

-Várj, segítek! - hallottam Daemon kiáltásának a hangját távolról.

Mikor mellém ért, megfogta mindkettőt, majd elindult velük a kocsi felé. Amíg ő az autó felé ment, addig én pont be is tudtam zárni az ajtót.

-Köszi a segítséget! - mondtam neki, mire ő csak mosolyogva megvonta a vállát.

-Hali! - köszöntem a kocsiba beülve Miának.

-Szióka! Elhoztál mindent ugye? Fogkefe, fogkrém, melltartó, bugyi, francia és tan.... - kezdte el sorolni a dolgokat, de közbevágtam.

-Mia! Igen elraktam mindent. - nyugtattam meg.

-Tanga bugyit is? - kérdezte röhögve Daemon, mire vállon bokszoltam.

-Hé! A sofőrt ne ütögesd! - mondta tettetett felháborodással, mire én védekezően felraktam a kezem.

Körülbelül 5 perc múlva már az iskola előtt pakoltuk be a csomagunkat a buszba.

-Lili! Foglaltam neked helyet! - kiabálta hátulról Mia.

Beültünk hátra, a leghátsó ülések elé. Mögöttem Daemon, majd mellette a négy jó madár ült; Fred, Tristan, Elijah és végezetül Victor.

A mellettünk lévő kettesbe Alicia és Gina ült.

-Rendben gyerekek! Akkor számításaim szerint...

-Ó-ó.. de maga nem is matek tanárnő! - mondta Elijah, mire az egész osztály felnevetett.

-Mr. Andrews! Még nincs késő ahhoz, hogy lehajítsam a buszról! -mondta Mrs. Kennedy. - Szóval számításaim szerint, olyan este 9 óra körül érünk oda. A szobák kettő és három személyesek lesznek. Mire odaérünk, addigra jó lenne, ha megbeszélnék, hogy ki hol hajtja álomra a fejét. És az úton csendet kérek. Csendet! - mondta végszónak.