Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 12.rész

Csak álltunk ott szótlanul, egymás szemébe nézve, miközben hallottuk, hogy a közönség elcsendesül.

-Te képes voltál lejönni a színpadról? - kérdeztem.

-Már amúgy is vége lett volna, de te fontosabb voltál. - mosolygott rám, miközben adott egy puszit a fejem tetejére.

-Ahh gyerekek ez a koncert hihetetlen volt!!! - jött be a kiabálva a backstagebe Ashton.

Egy pillanatra megállt, majd rám és Lukera nézett.

-Ideje volt basszameg. - ütögette meg a hátát Ash. - Már komolyan nem bírtam hallgatni a nyafogásodat.

-Irwin! - rivallt rá Luke, de ez a "mérges" hangulata szinte azonnal elszállt, amint meghallotta a nevetésemet.

-Oh, igen? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, majd közelebb hajolt a fülemhez. - Ha így folytatod, akkor elég sok fekete pontot gyűjtesz össze estére. - súgta bele.

-És akkor mi van? Megbüntetsz?- kérdeztem felé fordulva.

-Oh, ha te azt tudnád. - mosolyodott el perverzül, mire karon csaptam.

-Jajj ne itt vetkőztessétek le egymást a szavaitokkal kérlek. - röhögött fel Ashton.

-Tényleg... te tudtál erről az egészről? - kérdeztem, mire Luke kitágult szemekkel rám, majd Ashre nézett. 

-Szerintem én most megyek. - röhögött fel kínosan, mire mi csak kinevettük.

-Ami azt illeti elég régóta tudok róla, hogy még mindig szeret téged. Pontosabban már azóta sejtettem miután szétmentetek. De ez az egész csak a szülinapodkor tisztázódott bennem, hogy még mindig odavan teljesen érted.

Hogy mi van?! Ha már azóta... de akkor miért szakított? Esküszöm nem értem... De valahogy nem is akarom megérteni.

-De azért te sem panaszkodhatsz a nyafogással Lili. - szakította félbe a barátnőm a gondolatmenetemet.

-Tessék? - néztem rá amolyan 'megöllek, ha megszólalsz' tekintettel.

-Inkább nem mondok semmit. - szorította össze a száját, mire elégedetten bólogattam, ezzel jelezvén neki, hogy jól teszi. - De azért annyit még hozzáfűznék, hogy... - Luke kíváncsian ránézett Miára, akinek kettőnk között cikázott a tekintete. - Örülök, hogy végre együtt vagytok. Most mondanám azt, hogy ideje volt.. de nem mondom, ugyanis ez nem köthető időhöz. Még a vak is látja, hogy ti egymáshoz tartoztok. - oké.. most nem tudom, hogy örüljek-e, hogy ilyent mondott, vagy inkább furcsálljam. Mert hát furcsállni azért tudnám, mert ugye Daemon a tesója és... na jó, inkább nem keverem bele azt a világi seggfejet... khm, mármint Daemont.

-Gyerekek! Indulhatunk? - kérdezte a fiúk menedzsere.

-Hé, én nem is vagyok már gyerek... - mondta durcásan Calum, mire Bob tarkón vágta. - Áú! Elvileg te nem üthetsz meg minket! 

-Ez igaz, de a hülyeségek ellen megvédhetlek titeket, ha már a testőrötök nem teszi. - mosolyodott el.

-De hát nincs is testőrünk. - vágta rá egyből Cal.

-Pontosan.

-Hát akkor ideje lenne felfogadni egyet, ha már van egy bántalmazóm. - tette a szívére a kezét, mire felnevettünk.

Bob megforgatta a szemét, majd kivezetett minket a backstageből. 

Mielőtt kiléptünk volna az utcára, Luke rám nézett, majd összekulcsolta kezeinket és biztatóan rám mosolygott.