Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 17.rész

-Srácok gyert.... - abban a pillanatban Lukekal gyorsan szétrebbentünk egymástól - megzavartam valamit? - kérdezte Felix.

-Öhm.. nem, mi csak.. - kezdtem bele. - Mi már pont indultunk volna vissza. - fejeztem be, majd gyors léptekkel bementem a nappaliba a többiekhez.

A buli további része unalmas volt, mert már mindenki csut részegre itta magát és a konyhás jelenet után már nem is láttam Lukeot.

Igazából megkereshettem volna, de inkább nem tettem, mert nem volt kedvem azt hallgatni se tőle, se magamtól, hogy csak a pia miatt viselkedtünk úgy, mert szerintem az nem lenne igaz.

Másnap reggel elég nyomottan keltem. Fájt a fejem és hányingerem is volt.

Ránéztem az órára, ami 13:16-ot mutatott. Hogy én, hogy a francba tudok eddig aludni, az rejtély.

Lementem a konyhába és csináltam magamnak egy csésze kávét. Nem sűrűn szoktam kávézni, de most valahogy jól esett.

Kerestem még magamnak fejfájás csillapítót, de azt kellett tapasztalnom, hogy elfogyott.

-Remek! - mérgelődtem.

Megittam a kávét, majd átöltöztem valami olyan ruhába, amiben utcára is mehetek. Jelen esetben egy kék póló és egy cicanadrág volt.

Beütöttem GPS-be a legközelebbi gyógyszertárat, majd elindultam afelé.

Menet közben olyan érzésem támadt, mintha követnének, de mikor hátrafordultam, nem láttam senkit.

Bementem a gyógyszertárba és vettem két doboz Algopirint, azonban mikor kimentem az ajtón, legalább egy tucat fotós volt ott és fényképeztek engem vakuval.

-Mi a... - próbáltam takarni a szemem, ami nem ment könnyen, mert folyamatosan elém álltak.

-Igaz, hogy maga Michael Clifford tesója?

-Igaz, hogy van valami köztetek Lukekal?

-Tényleg van Calumnak egy tetkó a hasán?

Ilyen idióta kérdésekkel rohamoztak meg.

Előkerestem a telefonomat, majd tárcsáztam a bátyámat gyorshívóról.

Miután beszéltem vele, pár perc elteltével már le is fékezett a sarkon. Mikor megláttam, elkezdtem felé futni a lehető leggyorsabban. Láttam, hogy kinyitotta már belülről az ajtót, szóval nekem csak be kellett ugranom.

Miután ez megtörtént, a bátyám beletaposott a gázba, majd elhajtottunk.

-Úristen, köszönöm! - kapkodtam a levegőt.

-Ez meg mi a franc volt? - kérdezte.

-Na látod, ezt én is szeretném tudni. Egyáltalán honnan tudják, hogy ki vagyok? Mármint oké, hogy mondtad interjúban, hogy van egy húgod, de....

-Egyszerű. Ők paparazzik, szóval könnyen le tudják nyomozni a kinézetedet és még sok minden mást. Szerintem mostantól ne menj egyedül sehova.

-Ez egy jó ötlet. - helyeseltem.

-Amúgy egyáltalán mit kerestél errefelé? - kérdezte és egy pillanatra felém tekintett, majd vissza az útra.

-Algopirint vettem. Fájt a fejem és már nem találtam többet, szóval a saját kézbe akartam venni a dolgokat.

-Legközelebb ne tedd. - röhögött. - Miket kérdeztek?

-Hát csak foszlányokat tudtam kivenni, mint például, hogy én tényleg a te tesód vagyok-e vagy hogy Calumnak tényleg van-e tetkó a hasán. Ilyen hülyeségeket. - hadartam el neki gyorsan.