Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 2.rész

-Szóval... - kezdett bele Michael.

-Szóval...

-Nagyon haragszol? - kérdezte, most már a szemembe nézve.

-Őszintén? Nem. Egyáltalán nem haragszom, csak tényleg rosszul esett, hogy úgy nekem támadtatok, azzal a dologgal, ami egyáltalán nem volt igaz. - hajtottam le a fejem.

-Várjunk... akkor Luke mit keresett a szobádban? 

Oh, basszus. Nem akartam magamat ennél jobban megutáltatni senkivel sem, szóval nem mondhattam azt, hogy "hát bejött, majd szerintem meg akart csókolni, én hülye pedig nem is ellenkeztem volna". Mármint mi? Ellenkeztem volna, persze.

-Nem tudom igazából, hogy mit akart, mert éppen könyvet vagy valami olvasnivalót kerestem, de mikor megfordultam, akkor már ott állt előttem, és szinte pont akkor jött be Daemon, mikor már egymás előtt álltunk.

 Michael elég hosszú ideig nézett engem ahhoz, hogy tudja, hazudok. Sajnos elég jól ismert engem abban, hogy mikor mondok igazat és mikor nem. De persze, azt meg kinézi belőlem, hogy megcsalok mást. Hát nem nevetséges?

-Jó, igazság szerint a fejem mellé támasztotta a karját, de semmi más nem történt, esküszöm. - mondtam a szemébe nézve, mire egy kis idő után bólintott.

-Rendben van, elhiszem. Viszont már - nézett az órára - későre jár, szóval fürödj meg és sipirc aludni. - mosolygott rám. 

Amúgy jót beszélgettünk, meg ilyenek. Na mindegy.

Tudom róla, meg magamról is, hogy nem nagyon vagyunk jók az ilyen lelkizős beszélgetésekben. Mindketten inkább hallgató típusok vagyunk, de tanácsot, azt egyikőnk sem tud nagyon adni. 

Mivel a szobámhoz nem volt fürdő, csak központi(?) fürdőszoba volt a házban, ezért inkább vittem magammal ruhát, mert nem akartam egy szál semmiben összetalálkozni bármelyik fiúval is. 

Miután végeztem a fürdéssel, felöltöztem a pizsimbe - igen, 18 évesen még pizsamát hordok, kövezzetek meg - majd befeküdtem az ágyba, ahol még egy kicsit felmentem a közösségi oldalakra. Amúgy ebben a 'sztár a tesód' dologban az a legviccesebb, hogy lesz egy csomó követőd, értesítésed, üzeneted, holott te szinte senki nem vagy abban a családban. Mármint én a mínusz tehetségemmel elbújhatok Michael mellett, akit szinte már az egész világ ismer. De nem baj, mert én büszke vagyok rá, hogy ilyen sikereket ért el, már ilyen fiatalon.

Miután túlbonyolítottam ezt az egész 'sztár a tesód' dolgot, letettem a telefonomat az éjjeliszekrényre, majd megpróbáltam elaludni.... ami egy ideig ment is volna, de hallottam, hogy valaki kopog.

-Mi a rosseb? - kérdeztem magamtól, majd miután odamentem az ajtómhoz, kinyitottam azt, de nem volt ott senki. - Oké, kezdek behallucinálni. - ahogy ezt kimondtam, egy újabb kopogás hallatszott, de ez az ablak felől jött. Ránéztem az órámra, ami közel éjfélt mutatott. Most felmerült bennem pár kérdés.

1. Ki az a csökkent agyú hadi barom, aki ilyenkor dobál - szerintem - kaviccsal egy ablakot?

2. MIÉRT? 

Ilyen gondolatokkal léptem az ablak elé, ahol a kertünkben nem láttam senkit, ezért kimentem a balkonra. Nem meg mondom, hogy nem is kicsit csapott meg a hideg levegő.

-Lili. - hallottam valakinek a suttogását lentről. 

-Luke?! Mi a jó Istent keresel te odakint a hidegben? Mármint... miért dobálod az ablakomat ilyenkor? Nem lett volna egyszerűbb kopogni az AJTÓN? Ugyanakkor... Miért zargatsz egyáltalán? - zúdítottam rá a kérdéseimet, mire elnevette magát. Nagyon vicces.