Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 6.rész

Gondoltam magamban, ugyanis Mia neve villogott a képernyőn.

Még vártam egy kicsit, majd felvettem a telefont.

-Halló? - kérdeztem.

-Lili? Öhm, szia. - szólt bele zavartan a telefonba. - Tudnánk most beszélni? - kérdezte.

-Persze, ráérek.

-Nem.... úgy értem, hogy... élőben... itt vagyok a házban.

Várjunk. Mi?

Amint ezt meghallottam - nem, egyáltalán nem érdekelt, hogy jelenleg a barátságunk most nincs egyenesben - rohantam vissza a házba, ahol megláttam a bejárati ajtó előtt álló barátnőmet.

-Úristen. - kinyomtam a telefont, majd odaszaladtam hozzá és megöleltem. Persze ez kölcsönös volt.

-Na most már tudunk beszélni? - kérdezte meg mégegyszer.

-De Ashtonnak nem szólsz, hogy itt vagy? - kérdeztem furcsán, mire kinevetett.

-Nemrég érkeztem. Vele már beszéltem. Most viszont veled akarok. - bólintottam, majd felmentünk a szobámba, ahol otthonosan levágta magát az ágyamra, majd kényelmesen elhelyezkedett. -Figyelj... én nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked. Sőt, hogy egyáltalán meg sem hallgattalak. Ashton elmondta, hogy mi volt... Lili.. én úgy sajnálom. Sosem gondoltam volna, hogy Daemon képes lenne ilyesmire. Kérlek, ne haragudj. - hajtotta le a fejét, mire megöleltem.

-Semmi baj, csak szarul esett, hogy egyedül Luke és én tudtuk az igazat... mármint.. faszom.. - temettem bele a fejemet a párnámba.

-Csak nyugodtan mondjad. Hisz erre vannak a legjobb barátnők. - biztatóan megszorította a kezemet, majd elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. -... Szóval most itt tartunk. - sóhajtottam.

-És mit akarsz csinálni? - kérdezte.

-Fogalmam sincs. Calummal is beszéltem. Ő szerinte hagynom kéne most egy ideig, hogy gondolkodhasson, mert ő ismeri és tudja, hogy jelenleg mire van szüksége.

-Értem. - mosolygott rám. - Szerintem is hagynod kéne. Mármint ezt nem azért mondom, mert volt az az incidensed Daemonnel, akit, hogy őszinte legyek, még mindig nem értek. - sóhajtott. - És tudod már, hogy mit veszel neki ajándékként?

Basszus. El is felejtettem, hogy holnap már karácsony.

Egyedül az volt a szerencsém, hogy még Sydneyben megvettem mindenkinek az ajándékát, szóval már nem kell ezen idegeskednem.

---

Másnap reggel a drága bátyám imádott hangjára keltem.

Hát nem nagyszerűen indulhatott a napom?

-Hugi kelj fel! Karácsony napja van! - püfölt egy - plüss mikulással(?) -  Amíg te aludtál, addig mi megvettük a fát, szóval eljött a te időd.. díszíts! Mi pedig csináljuk a kaját. - mondta, majd ki szökdécselt a szobámból. Komolyan... néha olyan, mint egy óvodás.

Lassan - értsétek: 10 perc múlva - kikeltem az ágyból, majd a mosdó felé vettem az irányt, ahol elvégeztem a szokásos tennivalóimat, majd a szobámba visszaérkezvén, a szekrényemben kutattam valami karácsonyi ruha után.

-Bingó! - vettem ki egy rénszarvasos pulcsit, aminek az elején egy nagy, piros orrú Rudolf díszelgett. Nadrágnak egy egyszerű fekete leggingset vettem fel, amit egy bundás mamusszal dobtam fel.