Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 15.rész

-Hogy nekem mennyire elegem van ezekből a barmokból. - bosszankodott Luke, miután becsukta az ajtót.

-De most ez mi volt? Mert amúgy én alig tudok valamit is arról, hogy mi volt köztetek.

Ő rám nézett, majd együtt bementünk a nappaliba és helyet foglaltunk a kanapén.

-Tudod, volt a szakításunk utáni időszak. - bólintottam. - Na akkor voltunk az amerikai turnén, és azt hiszem LA-ben voltam egy bulin, amikor odajött hozzám. És hát tudod... utána történtek dolgok kettőnk között és hát úgy mondva együtt voltunk, de sosem mondtuk ki ezt. Aztán azelőtt mielőtt visszajöttünk volna ide, láttam képeken, hogy egy fiúval smárol meg ilyenek. És hát kidobtam.

Egy ideig csak néztem magam elé, majd próbáltam feldolgozni a hallottakat.

-Akkor miért állítja azt, hogy te csaltad meg?

-Mert egy pénzéhes ribanc. Azért. - Luke idegesen fújtatva felállt a kanapéról, majd felém nyújtotta a kezét, amit meg is fogtam és felhúzott engem is a helyemről. - Ne haragudj, hogy ilyeneket kell elviselned, csak azért mert velem vagy. Tényleg nem értem, hogy hogyan bírod. - sóhajtott.

-Hé. - a kezeim közé vettem az arcát és mélyen a szemeibe néztem. - Engem nem érdekel sem az exed, sem azok az emberek akik rosszat mondanak rólad, oké?

-De annyi szarságot csináltam már az életben basszus! Szinte majdnem hogy teljesen tönkretettelek téged Lili! Kidobtalak, csak azért mert nem akartam, hogy miattam szenvedj többet. - hátrébb lépett tőlem, majd idegesen beletúrt a hajába. - Nem érdemellek meg. 

-Luke ne kezdd el kérlek. - közelebb léptem hozzá, de ő annál inkább távolabb ment.

-Nem kezdek el semmit sem. Én csak.... Nem értem, hogy hogyan tudsz engem szeretni.

Erre a kijelentésére csak felnevettem.

-Te vagy Luke Kicseszett Hemmings. Mégis hogy gondoltad, hogy nem szeretlek? - Luke arca megenyhült, majd egy kisebb mosolyt villantott magára.

-Szeretem mikor így hívsz. - nézett bele  a szemembe.

-Lukenak? - nevettem fel.

-Nem.

-Luke Kicseszett Hemmingsnek? - erre csak bólintott egyet, majd közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam. - Szeretlek. - döntöttem neki a homlokomat az övének.

-Én is szeretlek Lili. - újra megcsókolt, mire - ha ez lehetséges - még jobban bele szerettem.

Kezei a derekamon pihentek, majd onnan egyenesen felfelé haladtak, folyamatosan súrolva a rajtam lévő ruhát. Ettől az egésztől teljesen kirázott a hideg, persze jó értelemben. Luke elkezdte lehúzni rólam a ruhát, mire én leállítottam. 

-Most mi a baj? - nézett bele aggódva a szemembe.

-Semmi, csak.. szerintem inkább menjünk fel. - utaltam itt arra, hogy nem a nappaliban kéne ezt, mert bármikor visszaérkezhetnek a többiek, és nem akarok még egyszer úgy járni, mint ma.

-Oké, de ezt hozzad. - lebegtette meg maga előtt a melltartómat. 

-Hé!! Az meg mikor került hozzád? Vagy egyáltalán.. mikor vetted le?

-Nem vettem le.. még.. - mosolyodott el kajánul. - Csak nem kéne szétszórva hagynod a cuccaidat édes szívem. - röhögött fel, majd hozzám vágta az említett ruhadarabot és az emelet felé szaladt.

-Na megállj Luke Hemmings! - kiáltottam utána.

-A Kicseszett kimaradt! - kiabálta - most már - az emeletről, mire egy szemforgatással díjaztam. - És ne forgasd a szemedet! 

Elröhögtem magamat, majd én is felfutottam az emeletre, egyenesen be a szobámba. De amint berohantam oda, mint valami őrült, Luke hátulról elkapott, majd a derekamnál fogva felemelt és az ágy felé vitt. 

-Nem. - állt meg egy pillanatra. - Ezt mindig is kiakartam próbálni. - mondta, majd megfordult és az ajtó felé vitt, - ami előtt aztán le is tett. 

-De mit? - néztem rá, mire nem mondott semmit, hanem szenvedélyesen megcsókolt - ezzel az ajtónak lökve. 

Luke egyik keze a fejem mellett pihent, a másikkal pedig az arcomat simogatta.

-Vá..vá..várj. - kérdőn rám nézett, mire elröhögtem magam. - Nem mindegy neked, hogy hol kezdjük el ezt az egészet? Úgyis az ágyban fogunk kikötni. - nevettem fel, mire Luke elég érdekesen nézett rám.

-Valaki nagyon akar engem. - húzogatta fel a szemöldökét. 

-Igazából nem, csak nagyon bosszantó, hogy ma már negyedszerre zavartak meg legalább. ű

-Szóval nem akarod? - biggyesztette le a száját csalódottan, mire felnevettem és válaszul csak megcsókoltam és az ágy felé kezdtem el húzni.

Lelöktem a fekvőhelyre, majd fölé tornyosultam és lágyan kezdtem el csókolgatni, a szájától egészen a hasáig, majd még ezt egy pár ismétlés után, már az övével bajlódtam. - megint.

-Ahh nem hiszem el. - mérgelődtem, mire Luke felnevetett a szerencsétlenségemen.

-Ne segítsek? - kérdezte még mindig nevetve.

Ám ezután már nem tudtam válaszolni, ugyanis lentről kiabálást hallottunk.

-Ez most halál komoly?!!? - akadt ki Luke.

-Óóó, hogy bassza meg. - még szitkozódtam párat, majd leszálltam róla, és együtt leindultunk megnézni, hogy miért érkeztek ilyen korán haza a többiek.

A nappaliba érve, csak annyit láttunk, hogy Mia a kanapén fekszik és a többiek próbálják keltegetni.

-Jézusom. - futottam oda. - Mi történt?

Ashton idegesen felpattant a földről, majd a vonalas telefon felé indult és tárcsázott valakit.

-Nem tudjuk. Egyszer csak össze esett a táncparketten. - mondta Calum.

-De miért nem egyből a kórházba vittétek!? - akadtam ki.

-Azt sem tudjuk. - válaszolta Michael. - De Ash már hívja a mentősöket.

Ránéztem a barátnőmre, aki még mindig nem adott semmi jelet arról, hogy fent van, vagy hogy egyáltalán magánál van.

-Nem volt semmi előjele? Vagy mennyit ivott? - kérdezte Luke, aki a kezével a hátamat simogatta, nyugtatásképpen.

-Hát azért inni ivott, de nem annyit, hogy elájuljon szerintem. - gondolkodott el Calum.

-Szerintem azért ivott annyit. - vakarta meg a tarkóját a bátyám. 

-A mentősök mindjárt itt lesznek. - jött oda hozzánk Ashton, majd leguggolt a barátnője mellé és biztatóan megszorította a kezét, amire aztán egy csókot nyomott. - Minden rendben lesz kicsim. - mondta halkan Miának.

Amíg vártuk a mentőket, addig a többiek összegezték, hogy mi is történhetett; Elmentek a buliba, ahol ott volt egy csomó ismeretlen ember, akik lehet, hogy valamit tehettek Mia italába.

-Tehát bedrogozták. - mondtam.

-Nem biztos, de nagy az esély rá. - mondta idegesen Ashton.

Körülbelül 5 perc múlva már hallottuk a közelben szirénázó mentősök hangját.

-Figyelj Lili.. Te szedj össze Miának pár darab ruhát, fogkefét, meg ilyesmi dolgokat. Te úgyis tudni fogod, hogy mi kell neki hiszen a te vagy a legjobb barátnője, meg hát nőkből vagytok és....

-Értem Ashton. - mosolyogtam rá, majd ránéztem Lukera, aki bólintott, hogy segít nekem.

Felmentünk az emeletre, ahonnan hallottuk, hogy valaki ajtót nyit a mentősöknek, majd azok váltanak pár szót Ashtonnal, és - a hangokból ítélve - el is vitték Miát.