Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥ A Vihar Előtti Csend 1.3

Yoongi POV:

Én nem akartam megbántani Vikit , de már nem érzek iránta semmit. Vagy már magam sem tudom, hogy mit is érzek, de azt tudom, hogy Vikivel nem akarok újra együtt lenni. Hyun iránt elkezdtem valami érzést táplálni, ami nem hagyná aztat, hogy Vikivel legyek együtt. Nagyon bunkó voltam, de szerintem így volt a legjobb.

Kai POV:

A saját lányomat megbántottam volna? Lehetséges!  De azt nem értem, hogy az anyja él, akkor miért nem örül neki? Vagy miért nem hívott fel , hogy találkozunk ,vagy csak egy picit beszélgessünk. Hova tűnt, az a vidám Viki aki ezelőtt volt? Miért savanyodott így meg?

Namjoon POV:

Yoongi felhívott az este, hogy Viki látta őt Hyunnal és, hogy szakítottak.  Próbáljam megvigasztalni vagy ilyesmi. Megmondom őszintén, hogy egy olyan emert, mint Viki nem fogok megvigasztalni. Elment Busanba , azóta sőt már előtte is pár napja, hozzám sem szólt.  Akkor én most miért is szóljak hozzá?

Jungkook POV:

Sajnálom Vikit ,hogy ilyen bunkók voltak vele , mint az apja, mint Yoongi, de viszont Namjoon elmondta , hogy senkivelsem tartja a kapcsolatot.  Se az apjával, se Yoongival (Vele miért is tartaná) se pedig Nammal. Mondtam Monienak , hogy egy kicsit érezen már vele együtt, hisz...

Az apja csak úgy lelépet.
Yoongi utána ment, majd a szeme előtt csalta meg.
Aztán pedig teljesen egyedül maradt.

És még mi sem állunk ilyenkor mellette. Namjoon azt mondta, hogy ő biztos nem fogja megvigasztalni, így én és Jimin elindultunk Busanba.

Yora POV:

Megértem a lányomat, hisz és se tudtam a létezéséről de ezért mégiscsak az anyja vagyok! Nem kéne így eltaszítania magától.

Viki POV:

Ma hétfő van így suliba kell mennem, úgyhogy összekellett szednem magamat.  Élvegeztem a napi rutinomat s a hátamra vettem a táskámat és már indultam is.
Fülemet bedugtam s úgy róttam a utcákat. Nem volt semmi kedvem az iskolához, de muszáj, ha már egyszer beiratkoztam.

Lassan telt az idő, de az első matekon csak aludtam. Igazi segfej matek tanárunk van, senkisem kedveli.  Furcsáltam, hogy nem keltett fel és nem ordibált velem.

Tánc órát kibirtam, mivel ma csak elméleti részt vettünk, holnap pedig a gyakorlatitt.

A suli után haza idnultam, de újra találkoztam Yoongival és Hyunnal. Éppen velem szemben jöttek. Nem néztem rájuk, csak csendben elmentem mellettük.  Éreztem, hogy nagyon néztek, de ki kell bírnom! Nem eshetek össze minden szakítás után.  Elég volt a tegnapi napot végig feküdni.

Felvonszoltam magamat a lakásomig, mivel már haza is értem. Az ajtóm előtt megálltam és a táskám alján kerestem a kulcsomat. Miután megtaláltam, utána nyitottam , volna ki az ajtót de mikor lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyitodott. Nem zártam volna be? Tutti , hogy bezártam!

A táskámat újra a vállamra csaptam s lassan nyitottam ki az ajtót.  Mikor beléptem majdnem összeestem.

-Ööö sziasztok? * Néztem a két fiúra, akik az ajtóval szembeni kanapén ültek.
-Szia!* Intett nekem Jimin
-Szia!* Mosolygott rám Jungkook.
-Hát tik? * Dobtam le az ajtóba a táskámat, s hátatt fordítottam nekik, hogy bezárhassam az ajtó, amit nyitva hagytam.
-Unatkoztunk, és hát eljöttünk!* Vont vállat Jimin.
-Mi ez a jó illat?* Vettem kezembe a táskát és az ágyamra dobtam, közben pedig a konyha felé néztem.  Tekintettem a konyhában somfordáló Jinével találkozott.
-Szia!* Léptem hozzá s megöleltem.- Ezt nekem csinálod? * Mutattam az éppen fővö ételre.
-Szia, igen!* Nyomott egy puszit a homlokomra. Tekintetemet most az ágyamra fordítottam, mivel halottam, hogy valaki ledobta a táskámat.
-Monnie!* Szaladtam Moniehoz s erősen megöleltem. -Miért nem hívtál fel? * Néztem rá, de egy másodpercre sem vettem le róla kezeimet.
-Mert te sem hívtál! * Vágta rá.
-Ha nekem például Wc-znem kell, és neked is akkor te nem mész el ,mert én sem mentem el? Vagy ez , hogy működik?  * Engedtem el őt és szemben vele ültem az ágyon, s oldalra bicentettem fejemet.
-Roszak a hasonlataid!* Nevetett fel s Jungkook felé indult, majd leült mellé.
-Tudom!* Vicsorogtam rá.
-Viki Yoongi? * Kérdezte meg Jimin.
-Tőlem megis halhat!* Dőltem el az ágyon.
-Hol van most nem tudod? * Szegezzett újra felém egy kérdést.
-Biztosan Hyunnál!* Vettem elő a farzsebemből a telefont.
-Viki szerintem, menjél levegőzél egy kicsit!* Adot egy tanácsot Jin.
-Most jöttem be!* Ültem fel , hogy a szemébe tudjak nézni.
-Nem baj!* Szólt közbe Jungkook. -Ha nem akarsz levegőzni , akkor velem eljönnél sétálni? * Bicentette oldalra fejét.
-Minek?* Mondtam egy csipetnyi gúnnyal.
-Kávézni!* Vágta rá, s felállt.
-Ööö. Itt is tudsz kávézni!* Néztem rá furcsán.
-De én kávézóba akarok inni!* Indult el az ajtó melletti fogas felé, hogy vékony kabátját leakasztja.- Elkísérsz?* Torpant meg a küszöbön.
-Ahj...megyek, ti pedig ne égesétek fel addig a lakást! * Adtam ki a parancsot s én is leakasztottam a fogasról a vékony kabátomat s Jungkookal távoztam a lakásomról...