Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥ Nem teheted ezt velem! ¥

-De Jiwo attól még találkoztunk hétvégén! * Nyugtattam meg barátnőmet.
-De az nem lesz olyan! * Gyűltek könnyek a szemeibe.
-De attól, hogy Új-Zélandra megyek nem halok meg!...

Yoongi POV:

Viki mostanában nem keres! Én nem leszek a pulija ,hogy majd én koslatok utána.

Például ma eljött Jiwohoz de nekem nem köszönt volna be! Mi ütött ebbe a lányba? Nemsoká kideritem.

Fel álltam az íróasztalól s kiindultam.

-Jiwo?* Kérdeztem Jimint aki a nappaliba ült.
-Vikivel a szobájába. * Mutatott az emeleten lévő szoba felé.
-Kösz* Felindultam a szobába.

Megálltam az ajtó előtt s halgatosztam.

-De az nem lesz olyan! * Nyávogot Jiwo.
-De attól, hogy Új-Zélandra megyek nem halok meg!...*Akadt ki Viki.

Nem bírtam tovább bekellett mennem.

-Hogy hova mész? * Akadtam ki énis.
-Nincs hozzá közöd! * Fordított hátatt.
-Nem teheted ezt velem!
-Ugyan mit? * Fordult hirtelen felém s azt hitten ,hogy leeseik az ágyról.
-Jiwo...* Utaltam arra ,hogy menjen ki.

Jiwo rögtön felpattant s kimet.

-Viki miért kerülsz? * Lágyult meg a hangom.-Apád végre nem ellenzi te meg erre hátat fordítasz!
-Nem én dobtalak el egy másik miatt...*Fordított újra hátat.
-Mivan?* Ültem le mellé.
-Azt hallodtam ,hogy az osztályomból azzal a ribancal azaz Hyun-al kavarsz s nem kell hazudni, mert a két szememmel láttam máma. *Fordult el ,hogy egy pillanatra sem lássam arcát.
-Hyunal?* Ráncoltam össze homlokom.
-Igen! * Nézet bele szemembe idegesen.
-Jah azzal...

Visszaemlékezés:

-Viki úgyis Jiminnel kavar akkor te miért ne csald meg?* Piszkálta az ajkaimat Hyun.
-Jiminnel?* Nyíltak tágra szemei.
-Bizony! * Mutatott egy képet amin ketten ülnek egymás mellett s Jimin bájosan néz Vikire.
-Kis cafka!* Csúszott ki a számon de ekkor Hyun ajkai az enyémre tapdt, amit visszonoztam is.

Visszaemlékezés vége:

-Jahh...és akkor te meg Jiminnel flörtöltél!* Nyomta a pofámba arcát Yoongi.
-Nem flörtöltem soha sem Jiminnel! * Ütöttem vállon de elég erősen.
-Most miért ütőgetsz? Csak mondani kell s kimegyek... * Állt volna fel de vissza húztam.
-Nem mész te sehova. Miből gondolod azt ,hogy én és Jimin valaha is flörtöltünk volna?* Bicentetem oldalra a fejemet.
-Itt van! * Mutatott valamit a telefonján felém mutatta azt a képet amin én és Jimin ülünk a tánc terembe s Jimin aggódva hajol a képembe, ami eléggé félreérthető.
-Ezen a napom lettem rosszul te sügér! * Ütöttem a homlokára. Homlokához kapta kezét s mélyen gondolkozni kezdett.
-Biztos?* Vonta fel szemöldökét.
-Biztos! * Bólogattam.
-Akkor...én...megcsaltalak! * Nyíltak tágra szemei.
-Erről beszélek !* Vágtam bölcs arcot.

Ki ment! Nem szólt semmit és kiment. Ez lesz a legjobb, ha külön megyünk s nem bántjuk egymást. Amúgy én mivel is bántottam? Talán azzal, hogy oda ütöttem neki egyszer-kétszer?

-Minden rendben van? * Jött be lassan Jiwo.
-Persze! * Fordultam el s gyorsan letöröltem az éppen szökő könyemet.
-Ahj Viki. ..* Ölelt meg hátulról Jiwo.
-Megyek el köszönök Namtól!* Álltam fel s távoztam.
-Nam! Bemehatek?* Kopogtam a ajtóján.
-Persze gyere!* Szólt ki.

-Szia!
-Szia!
-Mivan van valami baj?* Aggódó tekintete szinte lyukat véset az énembe.
-Yoongi!* Léptem oda hozzá s bujtam mellkasába.
-Mit mondott? * Simogata meg hajamat.
-Nem a szavai bántanak, hanem a tettei!* Motyogtam az orom alatt.
-Mit csinált akkor?
-Tudod, Hyun az osztálytársam!* Távolodtam el.-Az mutatott Yoonginak egy képet, amin én és Jimin ülünk a tánc terembe s Jimin aggódva hajol a képembe. S ezt ő természetesen félre értete és az jött le neki ,hogy én és Jimin flörtöltünk. Pedig azon a napon lettem rosszul és Jimin csak megkérdezte ,hogy minden rendben van-e. Erre Yoongi belé sétált Hyun csapdájába , mivel Hyun irigy volt rám, hogy én jobban vagyok Yoongival. És most meg neki áll feljebb. * Tártam szét karjaimat s dőltem hátra az ágyon.
-Hyun? Az Zelo testvére. * Nézet rám sejtelmesen.
-Az.* Mondtam s közben a plafont bámultam. -De mindegy, holnap megyek Új-Zélandra. *Ültem fel.
-A gimibe?* Meglepően kérdezte.
-Igen. Elköszöni jöttem csak.
-Akkor légy jó kislány! * Viccelődött.
-Az leszek! Jimin?* Ütöttem egyet válába s váltottam témát.
-Lent az edző terembe.
-Köszi! * Öleltem meg szorosan.

Letrapoltam a pincébe?
Jimin ép magát nézte a tükörben s akkor vette észre, hogy ott vagyok.

-Téged is lehet látni? * Fordult meg s törölte le homlokát.
-Igen. Csak elakarok köszöni. Holnap elmegyek Új-Zélandra a gimibe. * Ültem le az egyik edző gépre.
-Tényleg? Gratula. * Húzott magához s ölelt meg.
-Mihez?* Toltam el magamtól.
-Ahhoz ,hogy felvetek. Nam nagyon nehezen jutott be!* Veregette meg vállamat.
-Komolyan? * Vontam fel szemöldököm.
-Bizony. * Mihelyst kiejtete a szavat a telefonom csörögni kezdet.

-igen apa?* Álltam félre.
-Mikor jössz?
-Máris indulok!
-Sies!
-Oke
-Szia.
-Vigyáz magadra.

-Apud? * Mutatott a telefonomra.
-Igen...de nekem mennem kell. Szia.
-Vigyáz magadra hadisérült! * Kiabált utánam.

Fel kaptam a cipőmet s indultam is haza.
Miután hazáértem ettem, zuhanyoztam, s bepakoltam ,mivel már holnap indulunk.

Reggel:

-Apaaaaa* Kiabáltam s fogtam a mellkasom , mivel újra fájni kezdet a szivem.
-Viki. !* Torpant meg a küszöbön.
-Fáj! * Nyögtem ki.
-Máris hívom az orvost. *Vette elö a telefonját.
-Nagyon fáj! * Ennyire még soha nem fájt, mint akkor.
-Már elindult! Tarts ki!* Simogata meg hajamat.

Kb 5-6 perc múlva:

-Mi történt? * Jött oda az orvos.
-Doktor úr újra a szíve! * Válaszolt apa aggódóan.

Az orvos meghallgatta a szívemet...

-Azzonal hívja a mentőt!* Szólalt meg hirtelen.
-Mi??* Nézet rá furcsán apám. De az orvos apám helyett is hívta a mentőt...