Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥ A Vihar Előtti Csend. 1.2: Végre, Vége Már~Hyun újra képben. ¥

-Te tudtad, hogy él az anyám, és nem mondtad el! Inkább leléptél! Egyedül hagytál ! És apám?  Ő is elfelejtett?  Vagy csak megvan áldva anyámmal? Tudodmit nem is érdekel!  Azt csinálsz amit akarsz, végülis nem vagyok a feleséged! * Üvöltöttem a készülékbe, ami a kezemben volt.
-Viki...hallgass meg kérlek!* Csuklott meg hangja.
-Hallgassalak meg? Mit tudnál még mondani? Tán azt, hogy bocsi Viki öszintén sajnálom? Hát nem! * Váltottam át egy gyengédebb hangnemre, s aztán a mondanivalóm után letettem.

Mi az ,hogy ő szó nélkül elmegy apámmal anyámhoz? Nekem is jogom lett volna tudnom! Miért nem mondták el nekem is?

Újra csörögni kezdet a telefonom. Felemeltem ,hogy megtudjam nézni, hogy ki hív.  Rejtett szám!  Ki az?

-Hello, tessék!* Emeltem a fülemhez a készüléket.
-Viki én vagyok az! Kai!
-Nem vagyok rád kíváncsi! * Vágtam rá , miután kimondta a nevét.
-Le-ne-merd tenni!* Szótagolta el az elejét s a végét már erősen megnyomta.
-Miért is? * Vágodtam le közben a kanapéra.
-Mert az apád vagyok és...
-Szó nélkül leléptél.* Fejeztem be a mondatát, s a körmömet kezdtem el rágni.
-Befejezed? Igaza volt Yoonginak ,hogy nagyon flegma lettél! * Tette le a telefont.
Flegma?  Ha egyszer ez az igazság! 

Felhuztam a lábamat s felmentem istagrammra. Nem volt kedvem vissza hívni apámat vagy esetleg Yoongit. Inkább nézegettem a közösségi oldalakat.

Min Yoongi folytatta a történetét...

Villogott a telefonom tetején ez az üzenet. Feltekertem a tetejére, s rányomdtam Yoongi napjára.

Yoongi átkarolta Hyunt s úgy pózoltak a téren.

Mivan? Hyun , hogy kerül ide?  Minek jött egyáltalán ide? És Yoongi most megcsal vagy csak féltékenyé akar tenni?

Nem akartam felhívni őt, amit már egyszer megemlítettem, szóval...hívtam egy taxit s elmentem a térre. (Nem arra a térre, ahol reggel voltam) . Mondtam a taxisnak ,hogy a térrtől egy kicsit visszább tegyen ki, hogy ne legyek feltűnő, mivel az a tér nem volt valami, hű de nagy, így hamar észrevettek volna egy taxit.

Felhuztam az arcomra az arcmaszkot a sapkát pedig lentebb húztam, hogy az eleje fedje egy kicsit a homlokomat. Messziről is könnyen kivehető volt Hyun s Yoongi alakja. Kicsitt közelebb mentem s a járda szélén lévő padra leültem, ahonnan tökéletesen láttam őket.

Yoongi éppen nevetett valamin, mikor Hyun kezét megfogta s a szájához emelte, s egy puszit nyomott rá. Hyun csak fentebb húzta vállait és feltehetőleg elis pirult. Azon kattogot az agyam, hogy lehet csak barátok, s csak Hyun hiszi , hogy lehet több köztük de nem. Ez a gondolatom, gyorsan elinlant, mikor Yoongi az arcát megsimogatta s egy csókra hívta ajkait. Eddig bírtam. Megállíthatatlanul törtek utat a könyeim és a széltől pirult arcomon száguldott végig. Nem! Nem fogok magamalatt lenni újra, mint a gimiben . Nem ! Most kell végre a sarkamra állnom.

Aminnyire letudtam törölni az arcmaszk miatt az arcomról a könnyet megtettem s Yoongi felé indultam, aki még mindig Hyun ajkait falta. Mikor odaértem megálltam előttük, keresztbe tette kezeimet s vártam, míg befejezik.

Miután elváltak egymástól egymásnak döntötték homlokukat s egymásra mosolyogtak. Yoongi felemelte fejét, hogy majd meg puszilja Hyun homlokát ,de észre vett engemet.

-Neked is szia!* Húztam le az államig az arcmaszkot s oldalra bicentetten fejemet
. -Te , hogy kerülsz ide?* Lépet egyet hátra Yoongi de Hyun kezét nem engedte el.
-Hogy én, hogy kerülök ide?* Mutattam magamra s egyett felé léptem.
-Mi közöd van neked az én drágámhoz?* Szólt közbe Hyun , s Yoongihoz bújt.
-Drágád?* Léptem egyett hátra, hisz meglepődtem, hogy Yoongi tényleg ilyen egyszerűen leváltott.
-Viki, megtudom magyarázni! * Tolta el magától egy picikét Hyunt.
-Mit? Két szememmel láttam ,saját fülemmel hallodtam, s nem lennék, amúgy sem kíváncsi a hazugságaidra. * Gyűltek akaratlanul könnyek a szemembe.
-Yoongi baba , nem mond azt, hogy még mindig vele vagy!* Lépet egyet hátra Hyun s Yoongi kétségbeesett szemebe nézet.
-Hyun, nem vagyok vele együtt de...
-Mióta? * Vágtam bele a szavába.-Tudtommal egyikünkse mondta ki azt, hogy vége. De tudodmit? Vége!* Vágtam hozzá szavimat s könnyes szemmel indultam el.

Miután elindultam, utána nem sokkal hallodtam Hyun ribancos nevetését. Nem akartam már megfordulni, nem akartam, tovább kínozni magamat, azzal, hogy őket enyelegni láttom. Gyorsan hazaszaladtam. Nem laktam közel, így estére értem haza.

Lezuhanyoztam s befeküdtem az ágyba.  Nem volt kedvem telefonozni, ahogy szoktam alvás előtt, inkább oldalamra fordultam és megpróbáltam elaludni. Nem jártam nagy sikerrel, mivel még mindig nem tudom felfogni, hogy mi is folyik körülöttem.

Apám lelép.
Yoongi szó nélkül ideállít, aztán ő is lelép. Anyám él.
Aztán apám azt mondja rám, hogy flegma vagyok, pedig csak az igazat mondtam.
Majd Yoongi megcsal Hyunnal.

Mi jön még?  Mit kellene még elviselnem? Miért távolodott el tőlem mindenki?