Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 16.rész

-És ezt a fiúk előtt miért nem... tudja mit? Nem is érdekes. - mondtam, majd engedtem, hogy az orvos bevezessen a szobába.

A kórterembe lépve megláttam barátnőmet, aki mosolyogva fogadta jelenlétem.

-Akkor én most magukra is hagyom önöket. - biccentett a doki, majd kiment.

-Úristen, jól vagy? Vagy mi történt? Egyáltalán miért akartad, hogy én jöjjek be? - támadtam le a kérdéseimmel, mire felnevetett.

-Nos, te vagy a legjobb barátnőm. És szerettem volna, ha te vagy elsőként velem itt ilyenkor.

-Nem értelek. - húztam össze a szemöldökömet.

-Emlékszel, amikor volt a szülinapod?

*Visszaemlékezés*

-Nem kérsz még valami piát? - kérdezte tőlem Daemon.

-Te most le akarsz itatni? - kuncogtam. - Mert akkor sikerült. - a mondat végén csuklottam egyet, majd odabotorkáltam hozzá és adtam neki egy csókot.

-Oh, kérlek. Olyannak ismersz te? - kérdezte mosolyogva.

-Ha azt mondom, hogy igen, akkor megharagszol?

Daemon elnevette magát, majd a pult felé fordult és töltött nekem még egy italt.

-Tényleg elég lesz, mert azt hiszem részeg leszek. - nevettem fel.

-Csak azt hiszed? - csókolt meg, de egy ismerős hang szakította meg azt.

-Bocsánat, hogy megzavarom a turbékoló galambokat, akiket egy légpuskával se lehetne lelőni egymás szájából, de azt hiszem akadt egy probléma, és Lili kellenél segítségnek. - hadarta Luke, majd az ajtó felé biccentett.

Nyomtam egy puszit Daemon arcára, majd kimentem Hemmingshez.

-Mi az? - és abban a helyzetben akármennyire is lehettem részeg, az egy pillanat alatt elszállt és a helyére lépett a józan agyam. Vagyis mondjuk azt, hogy a kevésbé részeg én.

Luke nem mondott semmit, csak idegesen beletúrt a hajába.

-Hemmings, ha nem mondasz semmit, akkor visszamegyek. Nekem erre... nem is.. nekem hozzád se erőm, se kedvem, se pedig energiám nincsen, szóval bökd ki gyorsan, hogy mi az a nagy probléma vagy gond, vagy mit tudom én.

-Ugye tudod, hogy ő csak megpróbál leitatni, hogy utána megfektethessen? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

-És akkor mivan? Semmi közöd hozzá, hogy mi miért csinálok? És mi van, ha akarom? Ebbe esetleg nem gondoltál bele? Nem csak te létezel ám a nagyvilágban Luke! Nehogy azt hidd, hogy szeretlek, mert nem igaz. Már régen kiszerettem belőled. Oh, igen jól hallottad. Nem szeretlek! - nem tudom, hogy ezt kiabáltam-e vagy csak hangosan mondtam, de Luke arcára egy hatalmas vigyor ült ki, majd a fejével közeledni kezdett felém.

A szívem a torkomban dobogott és a lábaim remegni kezdtek. Tudtam... nagyon jól tudtam, hogy ez helytelen. Helytelen, hogy így reagál a testem, nem pedig úgy ahogy én azt az agyamban akarom.

Szerencsére a józan paraszti eszem még időben kapcsolt, és még a csók elcsattanása előtt sikerült egy hatalmas pofont lekevernem Lukenak.

-Menj a pokolba. - hátat fordítottam neki, majd felszaladtam a szobámba.. vagyis azt hittem, hogy az az én szobám volt.

-Úristen ne haragudjatok. - igen. Ez is csak én lehetek. Rányitottam a legjobb barátnőmre, Miára és Ashtonra miközben... tudjátok.. szexeltek..

Gyorsan visszacsuktam az ajtót, majd bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra.

*Visszaemlékezés vége*

-Igen emlékszem rá. - kínosan elröhögtem magamat, mire Mia is így tett.

-Szóval akkor látom emlékszel arra is, amikor ránk nyitottál.

-Igen, de mégis mi köze van annak a most történtekhez?

-Hát... azért is téged hívtalak ide, mert te egyrészt ugye nőből vagy, másrészt meg a legjobb barátnőm. - rám nézett, mire bólintottam. - És hát ennek az a köze ahhoz, hogy ránk nyitottál, hogy igazából attól fogva kezdtem el tapasztalni a jeleket. Vagyis nem biztos, hogy azóta, de az 100%, hogy onnantól fogva érzem.

-De mit? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Lili, én... terhes vagyok.