A boszorkány és a vérfarkas

8. rész

Némán bámultam hol anyára, hol Argentre. Kétségbeesett arcot vágtak mindketten, de mindenki más is. Anya és Allison apja azért, mert lelepleződtek, a többiek pedig azért, mert azt hitték, hogy agykárosodásom van, mert nem válaszolok.

- Kicsim! - szólított meg anya - Megijesztesz! Jól vagy?

- Kifelé! - mondtam hidegen

- Mi? - kérdezett vissza anya

- Kifelé! - üvöltöttem az arcába - Mindenki kifelé!

Dr. Deaton intett a többieknek, hogy menjenek ki. Anya nem akart, de mivel rá sem néztem és elhúzódtam mikor hozzám akart érni mégis felállt és zokogva hagyta el a szobát. Derek maradt utoljára. Már ő is készült kilépni mikor megállítottam.

- Várj! - mondtam ő pedig megfordult - Maradj itt kérlek!

- Pihenned kéne - kezdte

- Maradj velem könyörgöm! - sírtam el magam Ő az ágyhoz lépett és mellém feküdt, én pedig gondolkodás nélkül hozzábújtam. A fejem a mellkasára helyeztem és a szívverését hallgattam, ő pedig átölelt és a hátamat simogatta. Ettől egy kicsit megnyugodtam.

- Jobban vagy?

- Kössz, hogy nem azt kérdezted jól vagyok-e - mondtam

- Mi történt? Éreztem a fájdalmadat, amikor összeestél és amíg eszméletlen voltál a kétségbeesést, aztán mikor magadhoz tértél nagy mértékű haragot is.

- Visszatért egy emlékem, amit... - kezdtem, de akkor eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy fel kéne hoznom előtte a halott anyját.

- Anyám vett el - fejezte be Felnéztem az arcára és láttam a szomorúságot rajta. Végigsimítottam az arcán, mire rám nézett és elmosolyodott, de ez amolyan műmosoly volt, amit csak azért vett fel, hogy megnyugtasson.

- A szád mosolyog, de a szemed nem - mondtam - Nem szeretem az ilyet!

- Sajnálom! Csak rossz, hogy az anyám önkényesen elvette valakitől az élete egy részét.

- Amire az én anyám vette rá - javítottam gyorsan nehogy rossz dolgokat gondoljon az anyukájáról - Lehet, hogy te és én már ismertük egymást?

- Nem kizárt - mondta - Anya és a te anyukád jóban voltak. Sokat találkoztak. Lehet, hogy mi is találkoztunk.

- De akkor a te emlékeidet is megváltoztatták, nem? - néztem a szemébe Láttam rajta, hogy elgondolkodik.

- Az is lehet - sóhajtott

- Hogy lehet visszahozni az igazi emlékeket?

- Lényegében úgy, hogy meghalsz, vagy legalább is nagyon közel kerülsz hozzá. De nem fogom megengedni, hogy a halál közelébe kerülj.

- Találok megoldást rá. Varázsigét vagy valamit. Habár most sem tudom, hogy jött vissza egy.

- Mit láttál?

- Az egészet kívülről láttam. Akkor 3 éves voltam - közöltem - Segítesz nekem valamiben?

- Persze. Mit szeretnél? - kérdezte majd elmeséltem neki a gyanúmat. Meglepődött, de megigérte, hogy segít nekem kideríteni az igazat.

- Hát nem így akartam ide kerülni - mondtam egy pár perc csend után nevetve Derek először nem értette, de miután a kezemmel az ágy felé intettem ő is elnevette magát.

- Akkor hogy? - kérdezte csillogó szemekkel

- Hát! Pédául így - hajoltam oda hozzá és megcsókoltam Ő pedig visszacsókolt, fordított a helyzetünkön és én már alatta feküdtem. A csókolózást persze nem hagytuk abba. Percekkel és jó pár csókkal később úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a többiekhez hiszen Reina még mindig fenyegetést jelent.