Változás

VI. Az együttöltött nap

A fák mögül kiemelkedett a pirkadó nap. Narancssárga sugarai töltötték el az őszi égboltot. A sötétítő függönyök között beszürödö fény, bevilágította a tágas háloszobát. A terasszal szemben lévő ágyon, az összegyűrt paplanok és díszpárnák között szunnyadó lány haján aranyossan csillogott a napsugár. Tiszta arcát gyönyörűen sütötte. Egyszer csak felnyíltak álmos szemei, amiben csak ugyan megcsillant a felkelő nap. De kár, hogy ez az idili pillanat nem tartott túl sokáig...
Lucy álmosan feküdt az ágyban, mimtha mit sem tudna arról mik zajlottak le az este folyamán.

~ Jesszus de fáj a fejem... Nagyom szomjas vagyok! De még is, hogy a fenébe kerültem haza!? A párnámnak Natsu illata van... Na várjunk. Elősször is elmentünk sétálni. Natsu kérdezett valamit. Aztán a sikítás. És! És? É.........s........ Nekem nem is süt a nap a szobámba........ Akkor... ~

- ÚR ISTEN!!! *síkítva pattan ki az ágyból*
Olyan fél hat körül járhatott az idő, ezért cseresznyevirág hajú házigazdánk még húzta a lóbőrt. Lucy kétségbe esetten járta körbe a szoba minden zegzugát. Menekülni akart, hogy mi elől azt ő sem tudta. Nem volt elég tiszta a feje, sem az emlékei, de abban biztos volt, hogy valami butaságot csinált. Mikor mindent ,,átvizsgált" kirontott a szobából. A Dragneel nevet ordiordibálva viharzott végig a folyosón, mert biztos volt abban, hogy a fiúnak köze van hozzá. Talán ha a falon csüngő fotókat megfigyelte volna akkor sejtése beigazolódott volna.
Mikor Lucy fordult volna vissza, mert elérte a folyosó végét háta mögöt ajtónyikorgást hall. Mikor odafordul egy kómás Natsut lát aki az szemét dörzsölgeti, haja pedig tiszta kóc. Normális esetben Lucy elnevette volna magát, de most túl ideges volt ahhoz, hogy rendesen figyeljen bármire is.
- Lucy... Háromnegyed hat van... Mit csiná.. *kérdezte rekedtes hangon*
- MI AZ, HOGY MIT CSINÁLOK? HOGY KERÜLTEM IDE? ÉS MIÉRT? EGYÁLTALÁN HOL VAGYOK!!? *vagy is csak kérdezte volna mert Lucy közbevágott*
- Jó, jó! Nyugi! Beszélhetnénk rendesen? Csak várnál egy percet?
- NEM! MOST AZONNAL VÁLAwoaaaaa *és el is esett*
Natsu csak szemét forgatva hallgatta a hisztiző lányt, mikor hirtelen megragadta a karjánál és közelebb rántotta. Ennek következtében persze mindketten elestek...ismét...csak most épp Lucy volt felül. Natsunak persze nagyon tetszett a helyzet, plussz még azért is mert elhallgatott. De nem azt kapta amire számított.
Azt hitte paradicsomvörös fejjel fogja végre megadni magát a lány, de helyette csak egy ,,kinyírlak te szemét" nézést kapott. A lány már lendítette volna a lábát Natsu érzékeny pontjához... De a fiú gyorsan kapcsolt és átfordította az örjöngő csajt. A földhöz szorította a kezeitt és a hasára ült, hogy ne tudja véletlenül se megrúgni.
- ENGEDJ EL TE MOCSKOS PERVERZ...
- Befejeznéd!?
- ENGEDJ MÁR EL!
- Majd ha lenyugodtál!
Lucy még egy ideig próbált szabadulni. Forgolódott, rugdolódzott a lábaival, de semmi haszna nem volt. Csak Natsut szórakoztatta vele, aki nagyokat nevetett a hisztiző lányon. Mikor Lucy befejezte, fejét elfordította és nem nézett az őt bámuló fiúra.
- Lenyugodtál?
- ...
- Oké, akkor elengedlek! *azzal fel is ált* Felöltözöm... Addig menny le a konyhába és....
Mondatát nem tudta befejezni, mert Lucy utánna ment és teli erőből pofánvágta. A lány tenyere azon a ponton csattant az arcán, ahol tegnap az ajtó. Kétszer is.... Ha eddig nem, most biztos felébredt a srác.
- Ha mégegyszer ezt megmered csinálni! Az lesz az utolsó tetted...
Azzal hátatfordított és indult is el, de Natsu még ennyit kinyögött. (Bár jobb lett volna ha nem teszi...)
- Amugy cuki a pizsid! *szólt a lányután, fájó pontját szorongatva*
Lucynak csak most tűnt fel, hogy át lett öltöztetve egy rózsaszin csillagmintás rövidujjú, és nadrág részű pizsamába. Fél percig meg sem mozdult, agyában végigfutott az a gondolat, hogy Natsu öltöztette át. Megfordult és a vigyorgó fiúra nézett. Igaz az a vigyor gyorsan lefagyott mikor meglátta Lucy dühös arcát. Hátrálni kezdett, de ahogy lépkedett a lány úgy közeledett felé. Hirtelen megfordult és kétségbe esetten futott a fürdőszobába.
- DRAGNEEL! HA KIJÖSSZ ÉN MEGÖLLEK!!
- De Luce.. Nem én voltam!
- AKKOR!?!?
- Virgo! A bejárónő!
- Hogy ki? *kérdezte halkan*
- Virg.... De várjunk! *kinyitja az ajtót és kinéz* Ti ismeritek egymást ugye!?
Lucy ekkor már indult ki a szobából. Natsu csak kérdően nézett utánna. De legalább eltudott menni ruhákért. Magárakapott egy szürke melegítőt és egy fekete trikót, majd lesietett a konyhába. Lucy a konyhapultnál lévő bárszékeken ült csendeben. A fiú odament hozzá és leült mellé.
- Figyelj Lucy...*elkezdte a tarkóját vakarni*
- ... *csak csenben ült*
- Tegnap este elég csúnyán berúgtál... Azért hoztalak haza, mert ez közelebb volt.
- Értem.
- Jól vagy?
- Igen. Csak...
- Csak?
- Kaphatnák másik ruhát? *kérdezte fejét a fiú felé fordítva*
- Persze! Később felhívom Virgot. És akkor majd beszélhettek is...
- Köszi..