Változás

V. Nem így képzeltem

Szombat reggel Lucynál:

Hétvégéhez képest, egész korán kelt fel. Fél nyolc körül járhatott az idő, de nem bújt ki azonnal az ágyból. Inkább eltervezte a mai napot. Ha tudná mi lesz a vége...

~ Istenem, meg kell köszönnöm, hogy ilyen jó barátnőm van! Még a szombatját is rám áldozza.... Igaz csak délután jön... Huuuu még futni is van időm! *eközben nyújtózkodva kell ki az ágyból* De azért elpakolok... Nehogy úgy járjak mint tegnap... Uuuuuuu mi lenne ha itt aludna!? Még sosem aludt nálam senki..... Rendelhetnénk pizzát, és nézhetünk filmet... De kár, hogy Levy-chan nem ér rá..... Bááár én is szivesen dolgoznék a könyvtárban. Majd egyszer meglátogatom! ~

Lucy rendet rakott a házban. Megágyazott magának, amit álltalában nem szokott. A személyes dolgait eldugta, kivéve a kis novella szerű írományait, hisz tudta, hogy az senki számára nem lenne érdekes, főleg Juviának... Mikor mindennel elkészült már 8 óra volt. Felvette az edzős ruháját, ami egy cicanadrágból, és egy sportmelltartóból állt, pulcsihoz pedig úgy gondolta túl jó idő volt. Bezárta az ajtót, majd el is indult a közeli parkba futni. Persze a zene sem maradhatott el, a Fairy Tail legújabb számát hallgatva vágott neki az egy órás túrának.

Eközben Natsunál:

Pont 8 óra körül kellhetett fel. Nulla gondolattal, egyenesen legurult az ágyról, egy hatalmas koppanás kiséretében. Erre valaki fel is figyelt. Egy nő sietett az emeletre.
- Natsu-san jól van?
Kérdezte eleinte rémülten, ám mikor benyitott a szobába, s észrevette a fiút félig bebugyolálva takaróval, a földön feküdni, nevetni kezdett. A félálomban lévő srác, felült megnézni ki szólította.
- Hmm.....Jó reggelt Virgo! *montda rekedtes hangon* Hogy, hogy ilyen korán itt vagy?
- Annyira azért nincs korán! Háromnegyed kilenc van Natsu-san. *kuncogott továb*
- Köszi, hogy mondod, Haaaaaa... *ásítva indul a fürdő felé* Ma nem leszek itthon...
- Új barátnő Natsu-san? Őt talán haza is hozod...?
- Ha..Ha..Ha..
- Ezért büntetés jár? *kérdezte a nő kifejezéstelen arccal*
- Jajj hagyd már ezt kérlek! *fogta a fejét*
- Natsu-san, amíg összekészül megágyazok!
- Köszönöm *közben kómásan billegett a fürdőszobába*
- Míg távol van kitakarítom a szobályát is!
- Azt nem kell!!! *hallatszódik az ordítás a fürdőből* De azért köszi!
- Akkor gondolom ebédelni sem fog...
- Nem. Nyugodtan haza mehetsz, ha végeztél!
- Köszönöm Natsu-san! És, hogy hívják a kis lányt?
- Lucy.... Lucy Heartfilia.. *lép ki a fürdőből, haját igazítgatva*
- Layla Heartfilia lánya? *kérdi döbbenten*
- Ööömm... Neeem tooom... Miért? *nézett értetlenkedve a bejárónőre*
- Legutóbbjára 10 éve láttam a kis Hercegnőt...
- Hercegnő? *motyogta az érdeklődve figyelő srác*
- Az anyukáját annyira nem ismertem.. Erről Nii-sant kérdezze.. *válaszolt elhalkulva*
Natsu egy percig letörten meredt maga elé, de hirtelen csak vidáman felnézett.
- Tényleg! Loki mikor jön végre át? Már 2 hete nem találkoz... *ekkor a beszélgetést, a telefon csörgés zavarja meg*
- Bocsi Virgo *hátatfordít a nőnek, s felveszi*
- Cső! Mindjárt a házatok előtt vagyok! Kocsival megyünk?
- Nem, tőlünk max 20 percnyire lakik..
- Oké, Szasz *letette*
- Ilyen bunkót *morgott Natsu* Ne haragudj Virgo! Majd később még beszélgetünk erről! De most mennem kell.. Sziaaa *kiabálja vissza futás közben*
-Viszlát Natsu-san! Lucy mi.....*motyogta* szegény kislány... Pedig ha tudná az igazat...

Gray éppen csöngetni készült, mikor Natsu szó szerint átugrott a kerítésen. Majdnem ráesett fekete hajú haverjára, ami miatt össze is kaptak, de végül nagynehezen elindultak.
Natsu a külvárosban lakott, egy hatalmas kertes házban. Mi tagadás Natsuéknak egész jól ment a válalkozás... Gray pedig csak néhány utcával lakott arrébb. Az ő családjána is elég jó módú.