Változás

IV. Hétvége

- Ő.........ő.... sír álmában? *nézte értetlenül, a lány arcán lecsorduló könnycseppet* Ez a pillanat nem tartott túl sokáig. Mikor Natsu újra felnézett, két kigúvadt barna szempárt látott magaelőtt. Lucyval csak bámulták egymást, míg Nastu meg nem szólalt.
- Ööm.....V-valami baj van? *kérdezte végig a lányt nézve*
Lucy ekkor hátra ugrott leverve a ,,párnáját", majd kicsit elpirulva elfordította a fejét. Zavarba jött, hisz sose közeledett hozzá egy fiú sem.(Nem mitha ezelőtt lett volna dolga fiúkkal.) Ráadásul még helyesnek is tartja...
- N-n-nincsen. *mondta egész halkan, Natsu látta, hogy a lány elpirult, ezért kis mosolyra húzta száját* De m-miért vagy itt?
- Edzés
- É-értem.... Fi-figyelj beszélni szeretnék veled a multkoriról *mondta kicsit felbátorodva*
- Én is erről akartam! Hogy értetted, hogy apud most szabadul majd? És miért sír.... *Lucynak ekkor eltűnt a pír arcáról, s dühösen nézett a fiú szemébe, majd a szavába vágott*
- Semmi közöd hozzá! És ha bárkinek is mondani mered mit lattál, vagy hallottál elintézem, hogy soha többet ne tudj lábra álni!
- Jól van! Nyugi! Most miért kell ilyennek lenni? Tök normálisan kérdeztem.... Amúgy sem akartam mondani senkinek, hogy megint sírtál!
- Mi az, hogy megint!? Legutób is csak anya....*Lucy ekkor csönbemarat, előre meredt és az asztalt bámulta, Natsu csak értetlenül figyelte a sóhajtó lányt*
- Figyelj. Ne haragudj... Ne mond ezt az egészet senkinek... Mától békénhagylak! A suliban is. Szóval azt csinálsz amit akarsz, semmi közünk ne lesz egymáshoz. Szia!
Lucy elkezdte összepakolni a cuccait, majd elindult a terem végébe. Natsu ekkor megfogta a csuklóját, s ennyit mondott.
- És ha én nem akarom, hogy semmi közünk ne legyen egymáshoz? *nézett a lány szemébe aki csodálkozva bámult a fiúra*
Lucy feje paradicsom vörös lett, egy percig még bámulták egymást, majd hirtelen elkezdte rángatni a kezét.
- E-e-engedj el! M-mit képzelsz? Tudok karatézni!
*Natsu kénytelen volt elnevetni magát, a kétségbe esett lánytól*
- Lehet, hogy tudsz karatézni, de én boxolok! Erősebb vagyok nálad!
- E-engedj el! Haza kell mennem! És még nem válogattam ki mindent!
Natsu ekkor egy hatalmasat rántott a lányon, aki tehetetlenül esett Natsu mellkasának. A fiú lehajolt a lányhoz, aki csak a válláig ért. Lucy nem volt egy magas lány, egyedül csak Levy volt nála alacsonyabb. Natsu csak ennyit súgott a teljes zavarba lévő lány fülébe.
- Segítek hazacipekedni.
Lucy normális esetben elküldte volna a búsba, de tudta, hogy ennyi újságot még ő sem bírt volna hazacipelni egyedül. De ekkor reflexből rávágta.
- Kössz de megoldom!
*Natsu megint csak elnevette magát*
- Makacs egy ember vagy Luigi! De akkor is segítek!
Lucy ekkor megfogta a fiú sálját, és lerántotta magához a meglepődött fiút, majd ennyit sutogott.
- Ha mégegyszer Luiginak mersz hívni, megtudod milyen erős is vagyok igazából!
Lucy elengedte a fiút, s elindult pakolni. Natsu csak tátott szájjal nézte a lányt.
~ Azt a k....... Nekem kell ez csaj! Nem lesz könnyű eset az biztos. Na Gray ezt szárnyald túl!! ~
- Jössz már? *zökkenti ki Lucy a heves gondolkozásból*
Natsu elindult, és felkapta a maradék magazinokat is, elindultak ki a suliból.
- Ne menjünk kocsival? *kérdezte Lucyt aki gyors léptekkel haladt a fiú előtt*
- Isten ments!
- Miért?
- Nem vagyok hajlandó autóba ülni! Pláne egy idegennel!
- És ha a csajom lennél? *kérdezte rosszfiús mosollyal a száján*
Lucy megtorpant, biztos zavarba jött. Natsu is megált, és lerakta a magazinokat, Lucy is így tett, majd megfordult és a fiúhoz sétált. A szeméb nézett, s ennyit mondott.
- Jegyezd meg Dragneel, én sosem leszek a csajod! Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen kapható vagyok..
- Erre már rájöttem. *motyogta a fiú*
-Mellesleg, tudom mit csinálsz a lányokkal! A környéken szinte már az összes csajjal kikezdtél, de csak egyéjszakás kaland, volt mindegyik. Engem biztos nem fogsz felírni a listádra! Ezt jól vésd az eszedbe! *mondta ingerülten Lucy*
- Tudod mit? *szólt vissza Natsu mosolyogva*
Nem sértődött meg arra amit a lány mondott neki. Sőőőt! Inkább a lehetőséget látta benne.
- Fogadjunk, hogy egyszer úgy is az enyém leszel!
- Ilyen hülyeségekben nem fogadok! Amúgy is csak te járnál rosszul!
- Akkor nincs mit vesztenem! *mondta önelégülten*
- Ha fogadunk leszálsz rólam?
- Dehogy!! *nevetett fel a fiú*
- Így se, úgyse hagynál ugye?
- Nem hát!
- Mellesleg, miért pont velem akarsz játszadozni? Ottvangy csomó szép lány...... mooooondjuuuuuk... Juvia! Igen Juvia! Vele jól kijönnél!
- De nekem a legszebb lány kell! Meg Juvia már stopplva van!
- Mi van? *Lucy elkezdett sírva nevetni*
- Mi olyan vicces?! *nézett a fiú komolya a nevető lányra*
- Sheee...sheeeemmiiih
- Ne csináldmár! Válaszolj!
- Mi ez a legszebb lány duma? Elég rossz helyen keresed? *mondta a lány miközben lenyugodott, majd hirtelen elszomorodott*
Natsu nem értette mi baja van Lucynak, de mikor látta, hogy szomordik folytatta a mondandóját.
- Ha te nyersz leszállok rólad, és akkor tényleg nem lesz egymáshoz semmi közünk! *erre felnézett a lány* Ha viszont én nyerek! Elkisérlek a nagynénéd esküvőjére! De azzal, hogy helyesnek tartasz megkönnyíted a dolgom... *mondta rosszfiús mosollyal az arcán*
Lucy ettől ismét elpirult, Natsu vigyorogva nyújtotta a kezét. A lány egy kisideig bámulta, majd belemarkolt. A srác kicsit meglepődött, de nagyon örült neki. Kezetráztak, s Natsu csak ennyit mondtott.
- Tudtam, hogy belemész! *gomdolatban*
~ Nem hiszem el, hogy komolyan összejött! Most nagyon kell vigyáznom mit csinálok vele...... Bááár nem zavarta mikor magamhoz húztam! Kiváncsi vagyok mi lesz ebből. ~
- Ne bízd el magad! Mehetnénk végre? *szólt közbe a lány*
- Oksi *mondta kisfiús mosollyal*
Felkapták a magazinokat, s elindultak Lucy házafelé. Mindketten szónélkül haladtak. A csendet Lucy törte meg.
- Amúúúgy... Már előbb is kérdezni akartam, deee... Miért hordasz mindig sálat?
- Igneeltől kaptam míg kicsi voltam.... Meg tök kényelmes! De nem mindig hordom, csak ha nincs itthon.
- Igneel? Ő az...
- Igen ő az apám * vág közbe Natsu*
- Akkor miért nem apának hívod?
- Megszokás... Mikor beindult a válalkozása sokat nem volt otthon. Megharagudtam rá, és büntetésből Igneelnek szólítottam, és nem apának. *mesélte nevetve a fiú* És neked honnan van a fülbevalód? Jól áll neked!
- Ooh..hát...köszi.... Még senki sem vette észre.... Anyukámtól örököltem.
- Jó izlése van. Biztos szép nő!
- Igen.... Az volt.... *mondta Lucy elcsukló hangon*
Natsu nyelt egyett mikor ezt hallotta. Szomorú csend volt, a srác nem mert megszólalni, Lucynak pedig kedve sem volt. Így is túl sokat mondott. Senkit nem enged túl közel magához. A csöndet Natsu törte meg egy kérdéssel.
- Messze van még?
- ....... *nem kapott választ*
- Hahóóó!
- ....... *asszem kicsit elbambulhatott a csaj*
Natsu fogta magát, és odarohant a lány mellé, lehajolt, s a fülébe suttogta.
- Luce...
- M-mi az? *kérdezte elpirulva, ezen elmosolyodott a fiú*
- Mikor érünk oda?
- Jaaa...hát...öhm...... Nem kell elkisérned. Add a cuccokat innentől megoldom!
- Ne röhögtess! Segítek! Ha már eddig eljöttem.....
- De nem akarom, hogy tudd hol lakom *motyogta a lány*
Natsu erre felröhögött.
- Félsz, hogy zaklatnálak?
- Mondhatjuk....
- Nyugi...... Nem foglak........ Mindig
- Hééé
- Jól van naaaa! *nevetett fel újra*
- Úgy se tudlak lerázni *sóhajtja a lány* Gyere!
Ekkor befordultak egy sarkon, és már ott is voltak a lakóparknál ahol Lucy is élt. Natsu alaposa szemügyre vette a terepet. Bementek a panelházba, de lépcsőznijük kellett, mert a lift megint nem működött. Kifáradva de felértek Lucy lakásához. Elővette a kulcsokat, amiken ott csüngött a Fairy Tail-es kulcstartó. Natsu észre vette, és nem is hagyta szónélkül.
- Úúúú el is felejtettem! Te is Fairy Tail-es vagy ugye! Hallottam ahogy az eggyik számukat dúdolod. Egész jó hagodvan. *közben sétáltak be a házba*
Lucy lerakta az asztalra a magazinokat, és Natsura nézett.
- Te kémkedtél!?!?
- Csak megakartam bosszulni az ütést! Azt még vissza kapod egyszer! Na, de melyik a kedvenc számod tőlük?
- Masayume Chasing..... Neked?
- Just Believe in Myself
- Úúú nekem az a másik kedvncem. A magazinokat tedd a többi mellé! Kérsz valamit, köszönett kép....?
-Kaphatok valami kaját?
- Persze máris hozom! Szendvics jó lesz?
- Ahhaaa
- Okés, egy pill! *azzal elhagyta a szobát*
Natsu lerakta a könyveket mikor meglátott egy élénkrózsaszín naplószerű könyvet. Oda ment és megnézte mi az. Kinyitotta az első oldalon, s elkezdte olvasni a picit ronda írást.
,,Szija Kedves Naplóm!
Ma kaptalak anyukámtól a szülinapommra! Nagyon szép vagy! Még nem tudok rendesen írni, de anya már sok mindenre mektanított!
Nagyon szeretlek és anyát is!"
Még volt néhány dolog írva de Natsu tovább lapozott.
,,Kedves Naplóm!
A mai nap egész jó, volt! Apu csak egyszer vert meg, és anyát ma nem is bántotta!"
A fiú elképedve lapozott tovább. Nem olvasott minden lapról.
,,Kedves Naplóm!
Ma a játszótéren megint bántottak a fiúk. Mindig azt mondják, hogy csúnya vagyok. De anya megvígasztalt! Rá mindig számíthatok!"
Natsu egyre nagyobb bűntudattal lapozik tovább egy nagyot.
,,Kedves Naplóm!
Elég késő van, de nem tudok aludni. Folyton azok a rémálmok jönnek, és az emléke... Anya sikít, minden véres... Miért? Annyira hiányzol Anya!"
Ezt nem volt képes tovább olvasni. Lapozott.
,,Megakarok halni!"
Lucy belépett a szobába, de a mosoly gyorsan eltűnt az arcáról mikor meglátta, hogy Natsu a naplóját olvassa.
- Te meg mit csinálsz!? *kiabál a fiúra*
- Lucy én....
- Tedd le!
- Ne haragudj...
- Kössz a segítséget. De most már menny haza!
- Sajnálom
- Sziaaaaaa!! *ezzel ki is lögdöste a házból*
Natsu megált az ajtó előt, amit Lucy kulcsrazárt, s az elmúlt 5 perc eseményein gondolkozott.
~ Jesszusom... Szegény lány.... Mi történhetett pontosan? Mondjuk már értem miért ilyen bizalmatlan... ~
Eközben Lucy.
~ Ez a bunkó! Rá vesz minden hülyeségre, aztán még turkál is a cuccaim között!! Én hülye! Még is mit képzeltem mikor beengedtem ide.... *sóhajt* mi lesz ebből? ~
Natsu elindult hazafelé felhívta Grayt és elmesélte neki mi történt.
- Te piromániás seggfej még is mit képzeltél!? *ordít a telefonba*
- Nem gondoltam, hogy ez lesz...
- Nem gondoltad!? Talán gondolkodni kéne! Az a legkevesebb ha holnap elmész neki segíteni!
- Jó, de akkor gyere te is!
- Én minek!?
- Mert ha egyedül vagyok biztos nem enged be!
- Jössz nekem eggyel!
- Köszii haver! Nem tudom mit tennék nélküked...
- Ne buzulj...
- Jól van na Jégkása csak megköszöntem..
- Nem vagyok jégkása! Csak a nyáron ettem olyan sokat...
- Én meg nem vagyok piromániás! Csak poénból gyújtottam fel a kukát! *mondta röhögve Natsu*
- Mindegy.. Holnap találkozunk! Szevasz!
- Cső *lerakja a telefont*
Natsu tovább sétált, aztán eszébe jutott, hogy a sulinál hagyta a kocsiját. Szóval hátra arc, és indult is vissza.
Lucy közben lefürdött, és beszélt Juviával, hogy holnap átjön hozzá segíteni válogatni. Nem mondta el mi történt vele, és Natsuval. Miközben mosogatott ezen gondolkozott.
~ Hogy lehetek ilyen hülye!? Miért nem hagytam ott amikor lehetett?! Talán átkéne költöznöm egy másik házba... Igen ez jó ötlet! Istenem..... *sóhajt* Miért hazudik nekem!? Miért akar megbántani? ~ *elkezdett patakokban folyni a könnye*
- Anya..... *szipogta* Most mit tegyek?
Natsu már otthon volt. Egyedül. Bement a szobályába, ledőlt az ágyra, s ezen gondolkodott.
~ Vajon mi fog kisülni ebből a hétvégéből? ~

Köszönöm, hogy elolvastad!👆❤
Remélem mindekine jól teltek eddig 2018 napjai!
A felvételire készülőknek sok szerencsét, és kitartást az utolsó ,,hajrában"!!

V. Nem így képzeltem