A vαlóѕáɢвαɴ υтállαĸ [вeғejezeтт✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

29.Fejezet: Biztos jó így?

Eren Szemszög:-:

-Lev!...Merre van a fürdőszoba?-Sétált le egy lány a lépcsőn.-Le..v?

-Milla...-Szólalt meg Levi.

Ki ez a lány?!

A  kérdések pillanatok alatt elárasztották az agyam. Ki ez? A barátnője? A szívem ütemesen kezdett dobogni, s ezáltal az idegesség is kiült az arcomra.

-Elnézést... azt hiszem.-Mondta a lány. De továbbra is ott állt és bámult minket. Levi csak szótlanul bámulta a földet, én pedig a lányt. Úgy gondoltam.. ha ők ketten nem teszik nekem kell oldanom a hangulatot.

De nem gondold hogy ezzel megúszod... Levi Ackerman. Ezzel csak késlelteted a válasz adást. Egyszer úgyis el kell mondanod mit érzel.

-Semmi gond...-Vakartam meg a fejem majd elengedtem a velem szemben álló férfi kezeit, majd megindultam a lány felé. Ő is felém kezdett lépdelni a lépcsőn majd összetalálkoztunk a lépcső aljánál. Megszólaltam.-Eren Jaeger... Levi munkatársa vagyok.-Nyujtottam ki a kezem felé.

-Milla K. Jeffen..-Nyújtotta ő is a kezét majd kezet ráztunk.

-Oh, te lennél? A színész aki vendég lesz a sorozatunkban?

-Te pedig, a főszereplő?

-Igen..-Kuncogtam.

Aranyosnak tűnik, még fiatal, de mit keres itt?

-Tényleg... elnézést, amiért beleszóltam a beszélgetésetekbe...-Nézett rám mindentudóan, és egy félmosolyra húzta ajkait.-Biztosan fontos dologról volt szó.

-Semmi gond.-Mosolyodtam el.-Egyáltalán nem volt fontos...-Félszemmel Levire pillantottam aki kissé meghökkent erre a kijelentésemre.

-Lev?-Nézett Milla Levire.-Miért nem mondtad hogy jön Eren?-Mosolyodott el.-Akkor kicsit csinosabban öltözök fel, nem akarok rossz benyomással lenni a főszereplőre.

-Nem tudtam hogy átjön.-Mondta majd közelebb jött.-És biztos vagyok abban hogy éppen menni készül.

-Ohh.. most miért?-Nézett szomorúan Milla.

-Mert nem hívtam.-Válaszolt.

-De... én azért jöttem mert beszélni akarok veled. És még mindig szeretnék.

-Esetleg... magatokra hagyjalak?-Nézett rám Milla.

-Kérlek.-Mondtam.

-N-Nem! Maradj csak.-Nézett rám ingerülten Levi.-Eren.. te pedig, menj haza.

-És ha nem akarok?-Kérdeztem vissza.

-Ez itt az én házam...

-És?

-Mi az hogy és?-Akadt ki.

Elég... húzza az időt... nem azért jöttem ide hogy játszadozzak!

-Levi.. eddig még szépen mondtam, hogy hallgass meg, de elegen van! Ilyenkor áldjon az ég hogy magasabb vagyok és több erőt adtak nekem az égiek...-Megragadtam a kezét majd a lépcsőn felfelé kezdtem húzni.

-Mi a fenét művelsz?!-Ordított rám.

-Ha valamit nem érek el szép szóval elérem erőszakkal.-Jelentettem ki.

-Eren?...-Nézett rám Milla.

-Segíts már!-Mondta neki Levi.

-Milla... vagy ki vagy te...-Olyan ridegül néztem rá mint még senkire eddig.-Meg ne próbálj beleavatkozni.-Mondtam neki, majd felhúztam Levit a lépcsőn és egészen a szobájáig vonszoltam. Belöktem az ajtón, majd bevágtam azt, és a benne lévő kulcsot elfordítottam, majd kivettem a zárból, zsebre tettem.

-Eren... Ezt kurvára megbánod!

-Igazán?...-Ismét elridegülve néztem. Közelíteni kezdtem felé mire ő hátrált.-Miért... menekülsz?-Tettem fel a kérdést közben az övem kezdtem kioldani.

-Mire készülsz?!...

-Nem akarok semmit elhamarkodni... de dühít az hogy magadnak is beadod hogy nem érzel semmit irántam... Ember.. mikor női ruhában voltál, a tested úgyis izgalomba jött tőlem.. mi lenne, ha most, magadat adnád? Nem pedig egy álruhában állnál előttem? Miért nem vagy képes szeretni?...-Megálltam, a kezem a fejemhez emeltem és azt pedig belehajtottam.-Miért? Ez.. el nem tudod képzelni, mennyire fájdalmas...

-Eren?... Te most? Sírsz?..

-Nem! Bazdmeg.!. Szökőkút akarok lenni! Arra gyakorlok...-Megtöröltem az arcom, ő pedig közelebb lépett hozzám.

Levi Szemszög:-:

Fogalmam sem volt arról... hogy őt tényleg ennyire bántja ez az egész... azt hittem.. én komolyan azt hittem csak szórakozni akar velem és gúnyt űzni belőlem...

-Nézz rám... Kérlek..-Beszéltem hozzá és elé léptem.

Lehet amit most fogok tenni.. valami iszonyú nagy hülyeség lesz... de mit tegyek ellene? Évek óta szeretem... Nem bírom elviselni a látványát ha sír... nem akarom én hogy szenvedjen.. de elég bonyolult ember vagyok.. akaratlanul is bántom őt...

-Mi van?...-Tette le végre arca elől a kezeit és a szemeimbe nézett.

A karjaim átvezettem a nyaka körül, kissé felpipiskedtem, és az ajkaim az övéihez nyomtam. Hirtelen mintha lefagyott volna, pár másodperc után, átkarolta a derekam, a kezeivel kissé megszorított, belemarkolt az oldalamba. Felém lépett így összepréselte a mellkasunkat. 

Az ajakit ütemesen mozgatta az enyéimen. Régóta vágytam már erre...

De biztosan jó ötlet volt ez...?

Nem fogom megbánni?...

(Helloka itten van az új fejezetecske. Remélem tetszett ha igen nyomj rá egy csilagocskát és egy véleményt is örömmel fogadok. Nemrég elkezdtem kötögetni egy kajmán adó üzletet, várom a további vásárlókat is. Vannak már egyéb akcióim is rájuk XD... Na szijasztoook.)