Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 1.rész

-Persze, de én nem vagyok holmi híresség meg ilyenek. - mondtam, miközben alá firkantottam a lapját.

-Nem baj. - mosolygott. - Michael szerintem tök aranyos, így a tesója sem lehet olyan rossz. - ezen csak felnevettem, majd továbbra is álltam és vártam a fiúkat.

-Lili. - kiabálta oda az egyik lány. - Beállnál te is a csoportképre?

Olyan hirtelen jött a kérdés, hogy szegény lánynak nem tudtam azonnal válaszolni.

-P..persze.. - dadogtam, majd beálltam a szélére Luke mellé. Ne kérdezzétek, hogy miért pont oda. Ott volt csak hely.

-Akkor háromra mondja mindenki, hogy csíz. - mondta a lány, majd elkezdett visszafelé számolni.

Azonban mikor elhagyta a száját az a bizonyos "egy", akkor megéreztem Luke kezét a derekamon, aki közelebb húzott magához.

Köszönöm Hemmings.

Holnap - vagy akár már ma is - arról fognak szólni a bulvár cikkek, hogy én milyen meglepett fejet vágtam miattad.

-Nagyon szépen köszönjük. - mondták aranyosan a rajongók, majd pár ember - valószínűleg valami őrök - segítségével sikerült kijutnunk a tömegen és végre elindulhattunk haza.

-Csak szólok, hogyha valaki hozzányúl bármelyik értékes tárgyhoz, azt lecsapom. - figyelmeztette Michael a többieket, még mielőtt beléptünk volna a házba.

-Oké anya. - röhögött Ashton, mire a bátyám csak felröhögött.

A házba belépve furcsa érzés fogott el. Igazából ha azt vesszük, most vagyok itt először azóta, mióta elköltöztem a fiúkhoz, szóval ez várható volt.

-A szobák fent vannak. Jobbra az első szoba az enyém, balra pedig Michaelé. Anyáék szobája a második balra. Két vendégszoba van, szóval valaki majd a kanapén alszik lent. - mondtam, ezzel arr utalva, hogy senki ne aludjon a szüleimébe.

Mikor beléptem a saját kis birodalmamba, akkor meglepően tapasztaltam, hogy semmi nem változott. Jó, mondjuk mi történhetett volna. Fogta volna magát az ágyam, majd kiugrik az ablakon azt kiabálva, hogy végre szabad vagyok?

Lassan leültem az ágyra, majd hanyatt feküdtem azon.

Ám a nyugalmat nem sokáig élvezhettem, ugyanis nyitódott az ajtóm, amin Michael és Ashton lépett be.

-Calum azt mondta, hogy beszélni akarsz velünk. - mi? De hát én... Ó hogy az a....

Gyerünk Lili, ez a te időd.

-Igen... nos.. szerintem jobb, ha.. leültök.. - mondtam szótagolva, majd felálltam az ágyamról, ők pedig leültek.

-Én... nos.. én arról szerettem volna beszélni, ami Daemon és köztem történt...

-Azon kívül, hogy...

-Nem hiszem el! - csattantam fel. - Látod? - néztem rá Michaelre. - Most sem hagyod, hogy befejezzem ezt az átkozott mondatot! - látszólag meglepte, hogy ilyen hevesen reagáltam, de szerencsémre/szerencséjére nem szólt semmit. - Szóval amit Daemon mondott, de igazából fogalmam sincs, hogy mit mondhatott.

-Azt, hogy mikor bement a szobádba, akkor Lukekal csókolóztál. - mondta nagyon halkan Ashton.

Erre csak elkezdtem nevetni. Hogy lehet valaki ennyire... szánalmas és hazug is egyszerre?! Vagy egy hogy van? Ha már hazudunk akkor legyünk egyszerre szánalmasak is, és ugyanígy fordítva?

-Na most elmondom nektek a történetet az én szemszögemből. Ja és ami nem hazugságokból fog állni. - ránéztem a fiúkra, akik csendben figyeltek továbbra is. - Szóval... köztünk nem történt semmi sem Lukekal, ugyanis mégha történhetett volna is valami, akkor sem lett volna belőle semmi, mert nekem barátom volt. - kezdtem bele, majd töviről hegyire - persze kihagyva a történtek utáni Lukeos részt, amit még Calumnak sem mondtam el - elmeséltem nekik mindent.

-Uramisten. - mondta Ashton.

-Az a rohadék képes volt téged megütni?! - akadt ki Michael.

-Én szégyenlem magam. - hajtotta le Irwin a fejét. - Ne haragudj, hogy úgy letámadtunk téged a semmiért.

-Csak amilyen hihetően előadta ezt az egészet, én... sajnálom. Meg kellett volna téged is kérdeznünk. - mondta a bátyám.

-Semmi baj, csak rosszul esett.

Michael felállt az ágyról, majd odajöt hozzám és megölelt.

-Akkor én szerintem megyek. Hagyok nektek egy jó alapos testvéri beszélgetést. - mondta Ashton.