Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 9.rész

-Szerintem is lassan indulni kéne. - értettem egyet a lányokkal.

-Csak nem félsz? - kérdezte gúnyosan Daemon.

-Mi lenne, ha befognád, mielőtt még azt gondolnád megint, hogy ezt "nem szabadott" volna? - basszus. Ezt nem akartam hangosan.

A társaságból mindenki felénk kapta a fejét és kíváncsian vizslattak minket.

Daemon kitágult szemekkel rám nézett. A tekintetéből nem tudtam semmi érzelmet kivenni, de valahogy azt éreztem, hogy ha van is valami abban a tekintetben az jelen pillanatban nem jó.

-Szerintem... menjünk. - csapta össze a kezét Mia. - Lili, te maradj utoljára.

Megvártam míg mindenki elém megy a barátnőm kivételével, azután pedig kellő távolságra lemaradva a többiektől, megkérdezte azt a dolgot amit nem akartam, hogy kitudódjon.

-Köztetek történt valami aznap, miután kimentem a szobából, igaz? - kérdezte halkan. Lassan bólintottam egyet. - Abból ítélve, amit most hozzávágtál ő vagy megütött, de akkor azt hiszem kiherélem, vagy pedig.... uramisten... - mondta gyorsan - TI CSÓKOLÓZTATOK! - kiáltott fel, mire gyorsan a tenyeremet a szájára raktam.

-Igen, és? 

-ÉS? - halkított a hangján, majd folytatta. - Bocsi. És? Mi volt utána, hogy úgy néztek egymásra, mint akik helyben képesek lennének ivartalanítani a másikat? 

-Megcsókolt, én visszacsókoltam, utána pedig bocsánatot kért, én pedig kiküldtem a faházból.

-Ennyi? - idegesen bólintottam, majd megláttam a tábor fényeit. - Szerintem beszélj vele. Ismerem a bátyámat és most megsértődött, mint egy ötéves kisfiú. Tudom, hogy te is ideges vagy rá, de ha megbeszélitek, akkor...

-Oké, beszélek vele. Még ma. 

Míg oda nem értünk a faházunkhoz, ahova még bejönnek a többiek egy kicsit beszélgetni, aközben sikerült kieszelnünk barátnőmmel egy tervet, hogy hogyan érhetem el, hogy kettesbe legyünk Daemonnel, feltűnőség nélkül.

A szobában leültem törökülésbe és rajtam kívül majdnem mindenki így tett.

-Szerintem jó volt ez az egész túra féleség. - mondta Gina.

-Ja, nekem is tetszett. - helyeselte Mia. - Úúú emlékszem, hogy mikor 10 voltam és t...

-Jaj ne kezdd már megint. - nyafogott Daemon.

-Ó tényleg, te is ott voltál. Sáros alsógatyában udvaroltál az ottani csajoknak. - nevetett fel a tesója. - Emlékszem, hogy este azé......

-Asszem' szívok egy kis friss levegőt. - felállt Daemon az ágyról, majd kisétált az ajtón.

Még vártam pár percet, míg mindenki megtalálja az ideális partnert a csevejre - persze rajtam kívül - és miután úgy láttam, hogy eléggé el vannak foglalva, kisurrantam az ajtón. 

-Na most merre. - gondolkodtam halkan. Ám a válaszon sokáig nem kellett agyalnom, ugyanis láttam egy alakot a szemben lévő faháznál. Elindultam arra, azt remélve, hogy a feltételezett ember lesz ott. Bár, ki lenne az a hülye, aki majdnem hajnali kettőkor kint van? Persze, rajtunk kívül.

-Szia. - köszöntem halkan.

-Ha vitatkozni akarsz, akkor szerintem vissza is mehetsz. - lökte oda Daemon válaszul.

-Figyelj. Én csak megszeretném beszélni a múltkorit.

-És azon mégis mit akarsz megbeszélni? - nézett rám nagy szemekkel. Ha tippelnem kéne, akkor szerintem barna lehet. Bár nem venném 100%-ra. - Hm? - hopsz, azt hiszem, hogy kicsit elidőzhettem a szemében.

-Én csak... nem értem... hogy miért kértél bocsánatot. - sütöttem le a szemem.

-Mert... - idegesen beletúrt a hajába, majd hátrébb lépett. - Mert rájöttem, hogy nem lehetek egy akkora taj paraszt, hogy te éppen egy szakításból jössz ki, én meg megpróbállak megcsókolni, holott a húgom legjobb barátnője vagy és sokat jelentesz neki, szóval nem törhetlek össze, hogy azután hallgathassam egész áldott nap Mia kiosztását. - miközben ezeket mondta nekem, a kezével legyezett össze-vissza, amin elmosolyodtam. - Tessék. És még röhejesnek is találsz! 

-Mi? Én nem... - sóhajtottam. - Daemon, figyelj. Én csak egyet nem értek. Honnan vetted annak a sztorinak a hátterét, hogy én nem akartalak megcsókolni? - kérdeztem idegesen.

-Miért? Megakartál? - egy kicsit gondolkoztam bár nem értettem, hogy minek mert ez egyértelmű volt. Válaszul csak neki nyomtam az ajkaim az övének, amik azután szinte azonnal falni kezdték az enyémeket.