❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

16.fejezet"Mint egy kisgyerek olyan"

Michaelt másnap ki is engedték, együtt mentünk haza. A lába miatt kapott két mankót, egyelőre csak azzal tudott menni. 
Épp, hogy hazaérkeztünk már ott voltak az újságírok.
-A rohadt életbe!-csattant föl Michael- Srácok! Hozzatok erősítést, és küldjétek el őket! A francba! Már megint velem lesz tele az összes szennylap.
-Nyugodj meg, gyere, inkább siessünk befelé!-mondtam, és betámogattam a hatalmas hallba.

Pár napra megpróbáltam ott tartani az ágyban, hogy hamarabb gyógyuljanak a zúzódások, de olyan makacs volt, folyton járkált. Csak egy percre kellett hátat fordítanom, már állva találtam meg.
-Már megint felkeltél. Hogyan fogsz így meggyógyulni?-kérdeztem rosszallóan
-Unom már, nem akarok feküdni! Nem is fáj.-mondta a szemét forgatva, és ebben a pillanatban pont egy kisgyerekhez hasonlított
-Hány éves vagy? Most magyarázzam el, hogy miért fontos pihenned?
-Nem kell.-válaszolta gúnyosan-Nagy vagyok már. Képzeld, elmúltam huszonegy! És majdnem te is.
(Amerikában 21 éves kortól számít valaki felnőttnek)
-Mire célzol?-mosolyodtam el
-Ugyan, semmire. Csak gyere ide!
-Ha visszafekszel.
-Ha nem jössz, hát én megyek.-közölte, majd bicegni kezdett felém
Nem hagytam, hogy utolérjen, méterekkel előtte haladtam.
-Állj meg!-nevettem
-Te állj meg! Szegény fájós lábaimat erőlteted meg ezzel.
-Az előbb még nem fájt.-mondtam, és visszakísértem az ágyhoz
Mikor visszafeküdt magával rántott, így odaestem mellé.
-Így már sokkal jobb.-monda, és fölém hömpölyödött
-Most mi lesz?-kérdeztem felvont szemöldökkel
Adott egy puszit a számra.
-Bármi, amit csak szeretnél.-suttogta, mire megsimogattam az arcát
-Elmondjam mit szeretnék?
-Igen, mondd!
-Kíváncsi vagy?-kérdeztem
-Igen.-vágta rá
-Azt szeretném, ha te most fognád magad, és….
-És?
-….és visszafeküdnél a helyedre.-fejeztem be a mondtom
-Jaj, milyen vagy! Én nem erre gondoltam!-mondta nevetve
-Tudom jól, hogy nem erre gondoltál. Most feküdj vissza!
-Fekszek.-mondta
-Ja, rajtam! A helyedre feküdj!
Nem igazán akart visszafeküdni, inkább az arcomat simogatta és puszilgatta
-Nekem így is jó.-mondta halkan
-Nem mondom, hogy nekem nem, de anyukád és Janet bármelyik pillanatban megjöhet. És még szeretném kitakarítani a szobát.
-Olyan édes vagy. Olyan vagy, mint egy szorgos kis háziasszony, akinek mindent kézben kell tartania.
-Mert az is vagyok!-mondtam magabiztosan
-De neked pihenned kéne, hisz holnap lesz egy fotózásod.
-Ahogy neked is pihenned kéne mert így nem fogsz meggyógyulni.
-Miért nem pihenünk együtt? Bebújnál ide mellém, és egész nap csak heverésznénk.
-Csak heverésznénk, mi?-nevettem fel-Ismerlek. Nem lenne itt heverészés.

Az igazat megvallva legszívesebben ott maradtam volna Michaellel, de elő akartam készülni kicsit Katherine érkezéséhez. Felvettem egy csinosabb felsőt, meg kicsit összepakoltam a hallban, hogy minden patent legyen.
Az ablakból láttam, hogy egy piros autóval jött, kíváncsi voltam, vajon ki a sofőr.
Kicsit meglepődtem, mikor Janettel együtt állított be.
- Rachel, drágám, mi újság?-kérdezte mosolyogva
-Minden rendben van. Michael a szobában van, elméletileg fekszik, de folyton felkel, olyan akaratos. Holtig állítja, hogy ő jól van, és nem fáj semmije.
-Mindig is ilyen volt. Ez a gyerek csak dolgozik, és dolgozik!-mondta bosszankodva
Mikor bekísértem őket, csodák csodájára Michael is feküdt, mi pedig leültünk az ágy szélére.
-Hogy vagy, Mike?-kérdezte Janet egy puszi mellett-Hallom csökönyös vagy, és még engem hívtok csacsinak!
-Mit mondtál nekik, édesem?-nevetett fel Michael-Semmi bajom, ne higgyetek neki. Túlságosan félt engem.
-Még jó! Szerencse, hogy ennyivel megúsztad!-mondta Katherine
-Pontosan! Marknak nem volt ekkora szerencséje, ő még mindig kórházban van.-mondtam, de inkább a többieknek, mint Michaelnek
Kicsit beszélgettünk. Szó szerint elárasztottuk a szobát szeretettel. Olyan jó köztük lenni. És bár nem vagyok Jackson, a családomnak érzem őket. Végül olyan este hét körül elmentek. Michaelel megvacsoráztunk, majd összebújva elaludtunk...

Sziasztok! Remélem tetszik! Lehet, hogy nem sokára hozok mèg egy részt! Addig is jó várakozást!
By: Roxy Jackson💋