❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

6.fejezet"Majdnem csók"

Reggel éppen az asztalnál ültem és reggeliztem mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem.
Én: Halo?
Valaki: Hello! Ez Rachel Wood?
Én: Igen! És Ön ki?
Valaki: Johnny! Mr. Jackson egyik őre! Kérem jöjjön át! Mr. Jackson nagyon maga alatt van! Látta a róla keringő híreket és nem hajlandó kijönni a fürdőből!
Én: Rendben! Máris ott vagyok!
Mondom és leteszem. Felrohanok a táskámért és a kocsikulcsért. Pár perc alatt ottvoltam Neverlanden. Bementem a házba egyenesenMichael szobájába. A fürdőből zokogást és ordibálást hallok. Hangosan kopogtatok rajta.
- Michael, kérlek nyisd ki!-kiabálok be neki.
- HAGYJ!-ordít ki.- Egy szörnyeteg vagyok!
Egyszer csak nagy csörömpölést hallok ès mégnagyobb ordítást. Kivettem a hajamból egy hullámcsatot és kinyitottam. Láttam, hogy Michael ott fekszik a földön magzatpózban szilánkok között. Láttam, hogy a jobb ökle vérzik. Odarohantam hozzá é letérdeltem mellé.
- Hagyj! Nem érdemlem meg azt, hogy bárki is vígasztaljon!-zokog mire segítek neki felülni. Nekitàmaszodik a falnak. Előveszem a fertőtlenítőt és a kötszert és kezelésbe veszem kezét. Miután vègeztem felakartam takarítani a szilánkokat de Michael megszólalt.
- Rachel, hagyd! Nehogy megvágd magad!-mondja hüppögve. Megfordulok és közelebb megyek hozzá. - Megölelnèl?-kérdezi akár csak egy kisgyerek.
- Persze!-mondom mosolyogva. Beleülök az ölébe és szorosan magamhoz húzom. Arcàt nyakamba fúrja és mélyen lélegzik. Én eközben haját simogatom. Elhajol nyakamtól és mélyen a szemembe néz. Lassan közelít arcával az enyémhez. Ajkaink szinte súrolják egymást mikor megcsörrent a telefonom. Michael-el azonnal "szétrebbentünk". Megnéztem ki hív. Alice neve villogott a kijelzőn. Miután megbeszéltem vele amit megkellett összeszedtem a szilánkokat. Michael még mindig a földön ült. Odaültem mellé és adtam arcára egy puszit mire kuncogott egyet és rámnézett. Ujjammal rámutattam arcomra és közelebb "nyújtottam" jelezvén, hogy ő jön. Adott egy cuppanósat mire kuncogtam egyet és vállára döntöttem a fejem. Egyik kezével elkezdte simogatni az arcomat. Be kell valljam igazán jól esett. Végül abbahagyta tettét. És felállt. Felhúzott engem is és kimentünk a szobába. Lefeküdtünk az ágyra. Egyszercsak elkezdett esni az eső. Dörgött és villámlott amitől kicsit megilyedtem így Michael-höz bújtam ès kicsit megmarkolta az ingét. Megfogta azt a kezem amelyikkel markoltam az ingét.
- Mi a baj BabyGirl?-kérdezte.
- Semmi. Cs-csak fèlek a vihartól.-válaszolom.
- Miért?
- Mert a vihar miatt vesztettem el az igazi szüleimet!-mondom a szemébe és egy könnycsepp gördül le arcomon.
- Sshhh...Ne sírj!-törli le könnyemet.- Amíg itt vagy nem érhet baj! Vigyázok rád!-sutogja utolsó mondatát. Mellkasába fúrom arcomat és mèlyen beszívom illatàt. Végül egymàst átkarolva aludtunk el...

Sziasztok! Remélem tetszik! Ha igen tudod a dolgod!
By: Roxy Jackson💋