❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

11.fejezet"A családi találkozó"

1987. Július 13., Kedd
Ma jönn Michael családja és az én családom. Nagyon izgulok!

Reggel arra keltem, hogy Michael cirogatja a vállamat. Feléfordulok mire mosolyogva néz rám.
- Jó reggelt!-köszön miközben arcomat simogatja.
- Jó reggelt!-köszönök és megcsókolom.
- Izgulsz?-kérdezte miután elváltunk egymástól.
- Nagyon!-mondom és sóhajtok egy nagyot.- Te?
- Én is.-válaszol, majd egy puszit nyom számra és kikel az ágyból és én is így teszek.

Délután megérkezett mindkettőnk családja. Katherine odalépett hozzám.
- Te volnál Rachel, igaz?-kérdezte két puszi közt.
- Igen!-válaszolom.
- Michael sokat mesélt rólad!
Michael odalépett hozzám és átkarolta a derekam.
- Nos, srácok, lànyok, Joseph. Ő lenne a barátnőm, Rachel Wood!-mondja Michael. Miután mindenkivel megismerkedtem, mindenki mindenkivel beszélgetett. Alice és LaToya különösen jól elvoltak. Ám Josephen láttam, hogy èn nem nagyon jövök be neki.

*Másnap délután*
Éppen sètálok el az egyik szoba elött mikor két ismerős hangot hallok kiszűrődni. Az egyik Michael a másik Joseph.
- De mégis mi bajod vele?-hallom meg Michael hangját.
- Nem azt mondom, hogy nem kedves lány. És nem is azt, hogy csúnya. De nèzz rá! Nem olyan mint mi. Nem akarok barna hajú, fehér unokákat.-közölte Joseph.
- De mi a külömbség? Akkor is az èn gyerekeim lennènek akiket teljes szívemből szeretnèk!-védett meg Michael.(Vagy inkàbb a leendő gyerekeinket?)
- Erről nem akarok vitát!-dörrent rá Joseph.
- Miaz, hogy nem akarsz vitàt?! Nem szólhatsz bele abba, hogy kit szeressek!-kiabàl neki vissza Michael.
- Nem tudom, Michael. Tudna egyáltalán gondoskodni a családjáról?
- Hiddel, hogy tudna! Nagyon törödő és figyelmes!
- Édes Istenem, te bolond! Beleszerettél!

Fájt, hogy Joseph ilyet feltételez rólam! Gyorsan visszamentem a szobánkba miálött valaki meglát. Ott állok az ablaknál és nézelődök ki, mikor hallom, hogy a hátam mögött megszólal valaki.
- Mindent hallottál, igaz?-kérdezte Michael lágy hangja. Megfordulok így egyenesen a szemébe nézek. Bólintottam egyet mire sóhajtott.
- Joseph-el ne foglalkozz! Nem fogja fel miket beszél!-mondja és egy puszit nyom homlokomra. Michael elment a studioba. Én lementem a nappaliba mikor Joseph odajött.
- Beszélni szeretnék veled. Figyelj, logikus, hogy csak a pénz miatt vagy Michaellel, a vak is látja.
- Hogyan?! Dehogy! Miért gondolja ezt?-estem kétségbe
- Talán nem így van? Tényleg szereted?
-Persze, hogy szeretem!
-Az érdekeid a sajátjaid elé helyeznéd?
-Persze.-mondtam zavartan
-Akkor hagyd el!
-Micsoda?
-Mondom, hagyd el! Gondolj bele! Miért kellenél neki? Nincs rád szüksége. Lenne szíved úgy mellette lenni, hogy tudod, csak hátráltatod?
-De szeret engem!-háborodtam fel
-Nagyon jól tudom, de éppen ez a baj. Rosszul teszi. Majd elfelejt. Neki a karrierével kell törődni, nem pedig nőkkel!
-Én… Így még nem is gondoltam erre.-hebegtem csalódottan
-Ne mondj neki semmit, várd meg amíg mi is elmegyünk, és egyszerűen lépj le. Most mondd, hogy nincs igazam, Rachel!-mondta, miközben a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és lassan bólogatott
Normál esetben ezt manipulációnak tartanám, de ebben a dologban volt valami igazság.
-De igen.-suttogtam inkább magamnak, mint Josephnek.

Másnap mindenki készülődött. Èn is. Fáj, nagyon fàj, hogy itt kell hagynom Michaelt! Apuval már megbeszéltem, hogy hazamegyek velük. Elnagyaráztam neki miért, nem nagyon akarta, hogy hazamenjek mert nem tartaja jó ötletnek. De végül beleegyezett.

Mikor hazaértünk kipakoltam a cuccom. Kb.egy óra múlva hsngokat hallottam lentről.
- Jó napot John! Rachel itt van?-hallottam meg Michael hangját.
- Igen, fent van a szobájába.-válaszol neki apám. Hallottam, hogy Michael jön fel a lépcsőn. Végül kinyilt a szobàm ajtaja és belèpett rajta majd becsukta magautàn.
-Miért vagy itt?-kérdezte a hangját felemelve, de nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem-Mi bajod van velem? Miért nem szóltál, hogy elmész?
-Mert úgy volt jó.
-Mi volt benne a jó? Hogy halálra rémítettél? Mindenhol kerestelek!
-Itt voltam.
-Miért nem vetted fel a telefont?
Még sosem láttam ilyennek. Kiabált, teljesen ki volt akadva. A tekintetétől majd’ összeroppantam. De akkor sem válaszoltam.
-Ennyit érek neked?! Hogy még csak nem is szólsz?
-Úgy rosszabb lett volna!
-Rosszabb lett volna, ha tudom, mi az oka annak, hogy csak úgy otthagysz?!-megint nem válaszoltam, csak a földet néztem-És most? Már hozzám sem szólsz?-kérdezte kételkedve, mire könnyekben törtem ki
Egyszer csak sarkon fordult, és kiviharzott a szobából. Egy pillanat múlva már az ablakból néztem, ahogy az autója hatalmas sebességgel eltűnik.
Istenem, csak ne legyen baja! Fájdalmat okoztam neki. De talán jobb lesz így. Majd elfelejt...

Sziasztok! Nem tudom ti, hogy vagytok vele de én szégyeltem magam mikor Michael kiabált! Remélem tetszik! Valamikor jön a kövi rész! További szép napot!
By: Roxy Jackson💋