❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

5.fejezet"Zaklatóm és megmentőm"

Sziasztok! Remélem tetszik! Ha igen tudod a dolgod!

*Rachel szemszög*
A tegnapi beszélgetés Michael-el kicsit felkavart. Nem rossz értelemben! Mindegy.

Éppen sétálok az utcán mikor valaki megragadja a vállamat és hátrafordít. Mikor megláttam az illetőt akkor elkezdtem magamba imádkozni. A volt párom állt velem szembe ördögivigyorral az arcàn.
- Nocsak nocsak! A kis Rachel. De règ nem láttalak édesem! Azt hiszed elmenekülhetsz előlem te kis kurva?!-kezd el ordibálni és megszorítja a vállam ami által felkiáltok.
- Hagyj!-üvőltöm neki mire mèginkàbb szórítani kezd. Egyszercsak eltűnt a szorítás. És már csak azt látom, hogy volt párom a földön fekszik. Megmentőmre pillantok aki nem más mint Michael. Magamögé tól mire én szorosan hátához simulok.
- Nem szép kikezdeni az ellenkező nemmel! És most takarodj innen! És ne merészeld mégegyszer bántani  Rachel-t vagy velem gyűlik meg a bajod!-ordibál Michael a volt pàrommal aki elszalad. Michael felém fordul én pedig arcomat mellkasába fúrom és sírok.
-Ssshh...Nincs semmi baj! Már nem fog bántani! Nyugodj meg! Itt vagyok BabyGirl!-suttogja miközben ölelget.
- Mi-Michael. Na-nagyon fá-fáj a-a vá-vállam!-mondom zokogva. Felkap mennyasszonyi pózba és az autóig sétál velem. Beülünk és érzem, hogy elindulunk.
Már csak azt veszem észre, hogy Michael sétál be velem a házba egészen a hálószobájáig és lefektet az ágyra.
- Mindjárt jövök! Addig pihenj!-mondja és egy puszit nyom homlokomra. Elhagyja a szobát. Pár perc múlva visszatér egy konyharuhàval, fájdalomcsillapítóval és egy pohàr vízzel. Leteszi őket a kis éjjeliszekrènyre és segít felülni. Beveszem a fájdalomcsillapítót.
- Öhm...ez lehet, hogy egy kicsit kínos mert nekem még kimondani is az. De le-lekéne venned a pólódat, hogy a konyhatuhát ràtudjam tenni a válladra.-mondja és elpirul. Elpirulva bólintok egyet és nehezen leveszem a pólóm. Michael a vizeskonyharuhát ráteszi a vállamra és mellém ül. Zavartan néz az ablakra, majd a szekrényekre. Majd egyszer csak magamon érzem tekintetét. De nem az arcomon hanem valamivel lejjebb. Mikor észreveszi, hogy észrevettem azt, hogy bámul elpirulva elkapja fejét és tovább nézelődik ki az ablakon. Kezemmel álla alányúlok és fejét magam felé fordítom. Nem mer a szemembe nézni inkàbb kezét kezdi el vizsgálni mintha olyan érdekes lenne.
Felemeltem fejét mire nehezen de szemeimbe nézett.
- Sajnálom, nem tudom mi lett velem! Èn csak...-itt félbeszakítottam.
- Michael, ugyan màr! Te is csak férfiből vagy! Én meg nőből! Azt hiszed én nem bámultalak meg tegnap?-kérdezem mosolyogva.- Elötted másképp viselkedem. A saját testvérem elött nem mertem átvenni a pólómat!-mondom mire Michael megszólal.
- Miért? Hisz gyönyörű tested van! Màrmint...na érted!-mondja elpirulva. Megfogtam kezét és a hasamra tettem.
- Húzd vègig a kezedet és megérted mièrt.-mondom mire megteszi amit kértem és végül ilyedten néz rám.
- Rachel, mondd, hogy ez nem az amire gondolok!-mondja ilyedten mire csak bólintok egyet.
- Csak a hasadon csináltad vagy máshol is megvagdostad magad?-mérdezi mire megfogom kezét ès rövidnadrágomhoz vezetem kezét. Feljebbtűri ès elkezdi mindkét combomat simogatni. Majd megint megfogom kezét és most alkaromra irányítom. Mind a kettőt megsimogatja, majd hirtelen magàhoz ránt és szorosan ölel. Miután elengedett megmutatta ő is az alkarját amin nem kevés heg volt. Levettem vállamról a konyharuhát és már nem is fájt annyira a vàllam. Felhúztam pólómat.
Michael-el elkezdtünk vicceket mesélni egymásnak. Én következtem. Miután elmondtam a viccem Michael annyira nevetni kezdett, hogy beverte a fejét a falba. Fogta a fájó pontot a fején de még mindig nevetett. Elvettem kezét és adtam rá egy puszit. Végül Michael hazavitt mikor a kapuba elbúcsúztunk akkor egy gyöngéd puszit nyomott számra mire én elpirultam. Mégse volt olyan szörnyű ez a nap!....
By: Roxy Jackson💋