❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

4.fejezet "Könnyek és a valóság"

*Michael szemszög*
1987. Június. 21; Hétfő
Egy hét telt el amióta Rachel-el kávéztam. Csodálatos lány! Nagyon jó vele beszèlgetni! Kedves és megértő. Azóta a találka óta rengeteget hívtuk vagy írtunk egymásnak.

A mai nap éppen a tükröm elött ültem ing nélkül és a mellkasomat néztem. Televolt foltokkal. Igaz a fekete foltok már elég kicsik de Én még látom őket. Tisztán emlékszem a napra amikor kiderült ez a betegségem, a vitiligo.

Titoval mentünk a bőrgyógyászhoz. Mikor a bőrömön kezdtek kijönni fehèr foltok. Miután megvolt a vizsgálat utána kint vártunk mikor szólítottak.
"- Michael és Tito kérem fáradjatok be!-mondja kedvesen az aszisztensnő. Felálltunk és bementünk. Az orvos ott ült és várt minket.
- Nos Michael, a vizsgálat alapján önnek vitiligoja van. Ez egy olyan betegség ami elpusztítja a pigment sejteket ezáltal a bőr kifehéredik.-mondta az orvos és bennem összetört egy világ..."

Ez a nap volt az amikor előszőr bántottam magam. Igen, gyenge voltam! Nemtudtam kezelni a helyzetet.

Most pedig érzem, hogy egy könnycsepp gördül le arcomon. Felállok a székből és odasétálok az ágyamhoz, majd hanyatt dőltem és èreztem, hogy mégtöbb könnycsepp hagyja el szemeim.

Megcsőrrent a telefonom. A kijelzőn Rachel neve villogott. Felvettem.
Én: Hallo?
Rachel: Szia!
Michael: Mizu?
Rachel: Semmi. De miért sírsz?
Michael: Elmondom ha átjössz Neverlandre.
Rachel: Oké. 10 perc és ottvagyok!
Michael: Ok!
Letettem és tovább bőgtem.

Tíz perc múlva hallottam, hogy kopognak az ajtómon.
- Szabad!-mondom mire kinyílt az ajtó és  Rachel lépett be. Rögtön felpattantam és odaáltam elé. Egyikönk se szólt egy szót se. Végül magamhoz rántottam és a vállán zokogtam, ő pedig a hátamat simogatta.
- Sshh, semmi baj! Nyugodj meg!-suttogja lágyan.
- Én. Egy. Szörnyeteg. Vagyok.-mondom akadozva. Eltólt magától és szemembe nézett.
- Miért mondod ezt magadra?-kérdezte.
- Nèzz rám!-mutatok mellkasomra mivel még mindig nem volt rajtam ing.- Szörnyen nézek ki! Undoritó vagyok!-mondom és odasétálok az ágyhoz és újra hanyatt dőlök. Rach odasétál hozzám és csak tétlenül néz. Nem tudja mit tegyen.

Megpaskolom combomat jelezve, hogy üljön rá. Mégközelebbjön és ráül combjaimra.
- Szerintem nem nèzel ki szörnyen! A vitiligod igenis szép! Ez az emberi természet.- mondja Rachel mire egy mosoly szökik ajkaimra.
- Rachel, köszönöm, hogy emiatt a kis depi időm miatt idejöttél.-mondom.
- Michael, ez semmiség! Ha bármi baj van csak hívj és jövök! Én mindig ittleszek neked!-mondja mosolyogva.

Délután körbejártuk Neverland-et és szórakoztunk akár két kisgyerek...

Sziasztok! Remélem tetszik! Valamikor érkezik a kövirész! Good Night!
By: Roxy Jackson💋