Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 3.rész

-Köszönjük Miss Clifford. Reméljük, hogy jól fogja magát érezni a Chatswood Középiskolában. - csapta össze a kezét.

-Ez biztos, hogy egy iskolába illő mondat volt tanárnő? - kérdezte Elijah.

-Mr. Andrews! Az igazgatóiba, most! - kiáltotta Mrs. Kennedy. A fiú előtte lepacsizott Freddel, majd felállt és mosolyogva kisétált a teremből. 

-Elképesztő ez a gyerek.Nem? - kérdezte halkan Tristan.

-Szerintem vicces, amit a tanárnővel művelnek már az első pénteki napon. 

-Látnád, hogy mit csinál az év többi napján. - kuncogott fel a szőkeség.

A tanárnő az osztályfőnökiken elmondta, hogy a tanév második hetében, azaz jövőhéten osztálykirándulásra megyünk 5 napra, szóval nem lesz tanítás. Felolvasta az unalmas házirendet is, ami a szokásos dolgokat tartalmazta. Értsd: "A tanuló hiányzását, illetve késését a tanítási órákról, valamint a tanórán kívüli foglalkozásokról igazolni kell." vagy "Dohányozni az iskolában szigorúan TILOS!"

-Na és mit csinálsz suli után? - kérdezte Mia.

-Szerintem otthon döglök és tévézek. - vontam meg a vállam, majd körbenéztem a teremben és szemügyre vettem az embereket.

A bal hátsó sarokban ült az úgynevezett highfive - mint utólag megtudtam - fiúbanda. Ebbe beletartozott Daemon, Elijah, Fred, Tristan és Victor.

A jobb hátsó sarokban ült pár lány, akikek még sikerült megtudnom a nevét, de elvileg ők csendesek.

-Hahó! Lili, figyelsz te rám? - legyezte meg a kezét előttem Mia.

-Mi? Ja, persze bocsi. - ráztam meg a fejem. - Csak elbambultam. Miről volt szó?

-Hát Ginával azt beszéltük, hogy mi lenne, ha ma átjönnétek hozzám. Te, ő és Alicia. Mit szólsz? - belenéztem barátnőm szemébe, amiből sugárzott a boldogság. Nem lett volna szívem elrontani azzal a kedvét, hogy én nem akarok menni. Mert hát így volt. Mostanában nemigen van kedvem semmihez.

-Benne vagyok. - mosolyodtam el halványan. 

-Hé, Mia! - kiabálta a tesója, Daemon. - Anyáék mikor jönnek haza? 

-Hát... őszintén szólva, fogalmam sincs. Nem tudom, hogy ez az üzleti út mennyi ideig fog tartani. De ha vársz egy kicsit, akkor gyors felhívom őket. - mondta el gyorsan Mia, majd már tárcsázta is a szüleit. Alig ha beszéltek fél percet.

Oh, én mit meg nem adnék fél percért, hogy még utoljára had beszélhessek az enyémekkel. Biztosan tudják, de azért elmondanám nekik, hogy mennyire hiányoznak és, hogy mennyire nagyon szeretem őket.

Gondolkodásmenetemből Mia és Daemon beszélgetése zökkentett ki.

-Óóóó de király már nektek. Örülnék, ha az enyémek nem lennének otthon két hétig. Nem, Lili? Te is így vagy vele, nem?- kérdezte Gina.

Kínosan elmosolyodtam, majd kisétáltam az udvarra. Semmi kedvem nem volt ott lenni. Se az iskolában, se Sydneyben. Inkább lettem volna egy másik kontinensen, mint itt, jelenleg.

Félreértés ne essék, nem haragszom Ginára, de most ezzel eléggé elbaszta az alapból szar kedvem.

Miután meghallottam a becsengőt, lassan és komótosan sétáltam vissza a termünkbe, ahol már bent volt a tanár.

-Öhm, bocsánat a késésért. - mondtam, majd levágtam magam a hátsó padba, Tristan mellé.

-Miss... - kezdett bele a tanár úr, de mivel nem tudta a nevem, ezért segítettem neki.

-Clifford. Lili Clifford vagyok. 

-Jó, engem nem érdekel. Az én órámról maga nem késik többet.Értette? - válaszul bólintottam egyet, majd mit sem törődve azzal, hogy óra van, neki álltam rajzolni a füzetembe.

-Ne is törődj vele. - súgta nekem oda Tristan. Megvontam a vállam, és folytattam a rajzolást.

A füzetembe két embert rajzoltam,akik fogják egymás kezét és boldogok. 

-Szerintem jobb ha elteszed, mielőtt ő fogja elvenni. 

-Mi lenne, ha nem ütnéd bele mindenbe az orrod Tris? - kérdeztem ingerülten.

-Bocs. - láttam a szemem sarkából, hogy keresztbe fonja a karjait és előre mered a tanár felé.

Nem akartam megbántani szegényt, csak ma feszültebb vagyok az átlagnál.

-----

Tanítás után hazamentem, majd egy fél órával később jött is az üzenet, hogy indulhatok Miáékhoz.