Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 18.rész

Meglepődtem, de nem szóltam semmit. Igazából fogalmam sem volt, hogy miért hívtak ki, de legalább addig sem kell Mr. Punsh óráján ülnöm és hallgatnom, az unalmas háborút, amiről órákig tudna mesélni.

-Sajnáljuk Miss Clifford, de a szüleit autóbaleset érte. - a szemeim a kétszeresére tágultak.

-Jól vannak, ugye? - az igazgató lesütötte a szemét. Tudtam a választ, nem kellett, hogy kimondja.

Odaszaladtam Michaelhez és szorosan átöleltem.

-Minden rendben lesz. Ígérem, hogy minden rendben lesz. - ismételgette."

A levegőt kapkodva keltem fel ezekből a szörnyű álmokból.

Ha jól belegondolok, akkor ezek nem álmok, hanem emlékek voltak. Borzalmas emlékek, kivéve az elsőt.

-Oké, soha többet nem iszok kávét. - töröltem az izzadságomat a homlokomról.

Nem aludhattam sokat, de éppen eleget ahhoz, hogy a vacsora legyen a következő ételem.

Lementem a konyhába, ahol már ott voltak a fiúk.

-Hú de szarul nézel ki. - jött oda Calum és aggódóan rám nézett.

-Kedvességed határtalan Hood. - bokszolta vállba Ashton. - Minden oké? - kérdezte kedvesen.

-Persze, csak rosszat álmodtam. - mosolyogtam rá nyugtatóan.

-Ugye, aki kávét iszik... - kezdett bele Michael.

-Fogd be! És amúgy is, honnan tudtad, hogy azt ittam? - kérdeztem.

-Reggel kávés volt a poharad, szóval onnan gondoltam.

Motyogtam valami "értem" féleséget, majd leültem a helyemre - ergo - Luke mellé.

Nem mondott semmit és nem is nézett rám.

-Jövő héten lesz egy buli. - nézett fel a telefonjából Michael. - És hivatalosak vagyunk rá.

Szuper, akkor végre lehet egy nyugodt éjszakám a fiúk nélkül.

-Mármint kik? - kérdezte Ashton.

-Hát a banda, meg a hozzátartozóik. - válaszolt a bátyám.

Francba.

-Én szerintem nem megyek. - mondtam unottan.

Először Michael, majd Ash, Calum és végül Luke nézett rám egyesével.

-Most mi az? - kérdeztem. - Nincs kedvem. - rántottam meg a vállam.

Luke felröhögött, majd folytatta tovább az evést.

-Esetleg van valami hozzáfűznivalód, Hemmings? - kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Csak vicces vagy. - nézett rám.

-Szerintem te meg nevetséges vagy. De tudod mit? Nem érdekel. - leraktam a villát, majd megtöröltem a számat. - Köszönöm szépen a vacsorát, de elment az étvágyam. - felálltam az asztaltól, majd feltrappoltam a szobámba. Becsaptam magam után hangosan az ajtót, majd leültem az ágyra.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni, ezért levetkőztem, majd beálltam a forró zuhany alá. Most jól esett a forró víz, szóval egy ideig csak álltam alatta.

Miután végeztem a fürdéssel, felvettem a pizsimet és leültem az ágyra.

Kopogást hallottam, de nem válaszoltam. Pár másodperccel később Luke jött be az ajtón.

-Nem mondtam, hogy bejöhetsz. - vágtam oda neki.

-Engem meg szokás szerint, nem érdekel. - mondta, majd leült mellém az ágyra, mire én felálltam onnan.

Luke csak nevetett ezen az egészen.

-Kurvára örülök, hogy te csak nevetni tudsz ezen Hemmings. Mi a fasz bajod van neked? Egyszer játszod itt a nagymenőt, aki minden lányt ágyba tud vinni, egyszer meg teljesen levegőnek nézel és úgy csinálsz, mintha tegnap nem történt volna majdnem valami. Mondd csak, mi bajod van? Egyáltalán mire jó ez neked? - ordítottam neki. Észre sem vettem, de kigördült egy könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem.

-Gyere ide. - mondta Luke, majd odahúzott magához és megölelt.

-Mi bajod van? - kérdeztem most már a szemébe nézve, majd ellöktem magamtól.

Engem így ne ölelgessen.

-Én csak... nem tudom. Megváltoztam. Eddig ilyen voltam. Eddig bunkó köcsög voltam mindenkivel. Főleg veled. És igen, emlékszem a tegnapra, de nem tudom..én csak.. nekem csak szükségem van most egy kis időre. Ne haragudj. - mondta, majd kiment.

-Jól van, Hemmings! Add csak a hülyét mindenki előtt és fuss el a problémák elől! Olyan vagy, mint az a seggfej a volt sulimból, aki ugyanezt csinálta velem! Fhu! Utállak! - kiabáltam - most már - a csukott ajtónak.