Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 16.rész

Megmostam az arcom, majd ittam pár kortyot a csapból, de amint megfordultam láttam, hogy Daemon áll előttem.

-Minden oké? - kérdezte aggódóan.

-Persze, csak kicsit hányingerem lett. - nyugtattam meg. - Menjünk vissza, mielőtt még megisszák az összes piát. - nevettem fel.

-Ezzel egyetértek... Gyere. - mondta, majd visszamentünk a nappaliba, ahol már totál káosz volt minden. Ezalatt azt értem, hogy az emberek már nem is helyükön ültek, a piás üvegek szanaszét voltak dobálva és ordibáltak. Ez nem is lett volna baj, de a zene már nem szólt egy ideje.

-Minden oké? - kérdezte Mia, mikor leültem - most már - mellé.

-Persze, miért? - a barátnőm csak Luke felé biccentett, aki árgus szemekkel nézegette Daemont. - Menj és húzd egy kicsit az agyát. - kacsintott, majd visszafordult Ashtonhoz.

Felálltam a helyemről, majd lehuppantam mellé.

-Na mi újság? - kérdeztem.

-Áhh, csak amikor kimentél, nem viccelek, de káosz lett. - röhögött.

-Lukeeeey! Hoztam neked még egy kicsi piát. - Luke kezébe nyomott Lory valami narancsszínű italt, majd beleült az ölébe.

Ha azt mondom, hogy a szemeim kétszeresére tágultak, akkor talán még keveset is mondok.

Luke is furcsán nézett a lányra, de nem szólt semmit. Inkább beszélgetett vele, minthogy szólt volna neki, hogy "hahó ez így nem oké".

- Nevetséges. - gondoltam magamban.

Visszaültem Mia mellé, aki csak megforgatta a szemét, majd biztatgatott, hogy megy ez nekem jobban is.

-Nos Brooklyn. - köszörültem meg a torkom. - Ha már annál a dolognál járunk, hogy én miért nem kerestelek, ennyiből ezt én is kérdezhetném tőled.

-Egyszerű. - átkarolt az egyik kezével, míg a másikkal a levegőben egy szivárványformájú mozdulatot tett. - Nem volt meg a számod. - nevetett.

Belőlem is kitört a nevetés, majd lopva Lukera néztem, aki pont akkor kapta el a tekintetét rólunk. Haha.

-Na de mesélj egy kicsit magadról. - kezdtem bele.

-Hát, az apám menedzser, az anyám pedig szakács. Én is menedzsernek készülök, ezért is van nálam ez sok névjegykártya.

-Wow. Micsoda kitűzött célok. - tettetem döbbenetet.

-Hé, most kigúnyoltál? - kérdezte, majd rá pár másodpercre már éreztem is a kezét az oldalamba.

-Neh...neh.. nemár! - sikítottam. - Elééég! - kérleltem, de nem hagyta abba a csikizést.

Megragadtam minden erőmet és valahogy sikerült magam alá gyűrnöm Brooklynt.

-Micsoda macskanő válhatna belőled! Grrr. - karmolt egyet a levegőbe.

-Tuskó. - mondtam, majd kimentem a konyhába, hátha találok gumicukrot.

Benéztem a létező összes szekrénybe, de sehol sem volt.

-Csak nem ezt keresed? - emelt magasba vagy 5 darab zacskó finomságot Luke.

-Na jó. Ide vele!

-A-a-a! Mi a varázsmondat? - jött közelebb.

-Nincs is varázsmondat! Ez tök hülyeség! Hány éves vagy, öt? - hisztiztem.

-Most sem én vagyok, aki durcizik. - röhögött. - Varázsmondat?

Keresztbe tettem a mellkasom előtt a kezemet, és csúnyán néztem Lukera, aki ezen jól szórakozott.

-Luke egy seggfej, és ennek tetejében még gumicukortolvaj is? - tettem fel kérdésként a lehetséges választ.

-Igen, de nem ez a megoldás. - mosolygott még mindig.

Fú de letudnám azt az önelégült vigyort törölni a képéről, de nem akarom. Szeretem, ha mosolyog.

-Luke egy seggfej, gumicukortolvaj énekes?

-Melegszik, de nem. - mondta, majd kicsivel közelebb jött hozzám.

-Köcsög vagy. - durcáztam be.

-Tudom, de élvezem. - nevetett.

És még csak most tudatosult bennem az, hogy otthagyta a többieket, még Loryt is a nappaliban, csak azért, hogy engem bosszanthasson. Hihetetlen.

-Menj csak vissza a puszipajtásodhoz. - löktem oda neki reflexből.

-Oh, csak nem féltékeny vagy? - vigyorgott, majd még közelebb lépett.

-Pff, nem. Én szebb vagyok nála. - na most szerencse, hogy helyén maradt az egóm.

-És intelligensebb. - reflektált rá.

-És divatosabb. - most én léptem közelebb.

Láthatólag meglepte a mozdulatom, de szerintem nem bánta, mert ő is zárta a köztünk lévő távolságot.

-És.. - Luke most már előttem állt és engem nézett. A szívem a torkomban dobogott, mert valahogy éreztem, hogy most mi fog történni.

Luke elkezdett közeledni felém, én pedig ugyanígy tettem, addig a pillanatig, amíg 1 centiméter választotta már csak el a szánkat egymástól, majd...