Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 14.rész

-Beszélhetünk? - kérdeztem szinte már könyörögve.

-Ülj le. - végignézett rajtam, mire egy minimális mosolyt láttam az arcán. - Nem fogsz megfázni a vizes hajad miatt? - meglepően nyugodtnak tűnt.

-Ritkán szárítom meg, szóval már hozzá van szokva a hajam. Miért kérded? Csak nem aggódsz? - ő csak elröhögte magát ezen.

-Miről akarsz beszélni? - nézett mélyen a szemembe.

Nyelnem kellett egy nagyot, mert zavarba jöttem a tekintetétől.

-Tudod.. nem is tudom, hogy hol kezdjem. Illetve tudom, csak az egész nagyon zavarosan fog kijönni. - Luke kérdőn nézett rám. Gyerünk Lili, nincs visszaút. - Szóval tudom, hogy egy nagy fasz voltam és gyerekesen viselkedtem a buli után, de igazából nem is tudom, hogy miért voltam olyan. Vagyis tudom, csak érted. - kínosan elnevettem magam, majd folytattam. - És ha lenne lehetőségem akkor visszafordítanám ezt az egészet. - Luke sóhajtott egyet, majd megtörölte a szemét. (Nem, félreértés ne essék, nem sírt, csak megtörölte.)

-És most mit kezdjek ezzel Lili? - kérdezte semlegesen. -Azt hiszed, hogy idejössz és bocsá....

-Jessica átjött hozzám és mondott valamit. - vágtam gyorsan a szavába. Luke tekintete egy pillanat alatt elsötétült.

-Mit mondott? - kérdezte egy kicsit sem kedvesen.

-Hááát... igazából elmondta, hogy miért csókolt meg téged.

-És??

-Mit „és" Luke? Elmondtam nem? - felálltam az ágyról, majd az ajtó felé indultam. - Igazából azt is mondta még, hogy kedvelsz engem. Nagyon is. De szerintem ez hülyeség, szóval megyek is. - már a kilincsen volt a kezem, mikor megszólalt.

-Ne! Várj. Kérlek. - kérlelt.

A nagy Luke Hemmings könyörgött egy lánynak, méghozzá nekem! Azta!

-Rendben. De először is...Elmondhatom az elejétől kezdve? - kérdezte. Bólintottam, majd visszaültem az ágyra. - Szóval... egész nap arra a szaros bulira készültem. Nem vagyok ilyen, de valamiért tényleg izgatott voltam. És amikor a bulin voltam téged kerestelek. Vagyis inkább azt figyeltem, hogy mikor jössz. És mikor megérkeztél, akkor szólt nekem Ashton. Elindultam megkeresni téged, de akkor jött oda Jessica és lesmárolt. Tiszta ideg lettem miatta. És mikor láttam, hogy elfutottál, akkor adott valami reményt, hogy mégis csak érdekelhetlek. Mármint nem mintha engem annyira érdekeltél volna. - nevette el magát kínosan. Hazudik. - Mert ugye így volt, nem? Különben nem viselkedtél volna úgy.

Hirtelen nem tudtam mit mondjak.

Mondjuk az igazat!

-Annyira nem igazából. Mármint az esett szarul, hogy elhordtad mindennek, utána meg vele smárolsz. De így, hogy tudom a teljes igazságot, így már minden más.

-Mármint? - kérdezte.

-Kevésbé utállak. - mondtam, majd elnevettem magam. Pár pillanatig csak nézett, majd ő is követte a példám. - Amúgy Rose miért ment el?

A nevetése alább hagyott, majd sóhajtott egyet.

-Mert egy rossz ribanc volt, aki állandóan nyávogott. És azon kiakadt, hogy meglátott rólam meg egy lányról egy cikket az újságban, amit megtartottam. - egy időre csendben maradt, majd folytatta. - Vicces, nem?

-De... - ez most komoly? Mármint oké, hogy régebben volt barátnője, de akkor is miért tartotta meg? Elhiszem, hogy Rose kiakadt. Nem mintha annyira védeni szeretném. Főleg nem őt.

-Na, most mi van? Olyan szar kedved lett.

-Semmi igazából. Átmegyek aludni, mert álmos vagyok. - elindultam az ajtó fele és hallottam, hogy jön utánam.

Odajött mellém és rárakta a kezét arra a kezemre, ami a kilincsen volt.

-Megbántottalak valamivel? - éreztem, hogy a szemembe néz, de nem mertem ránézni.

-Nem. - nyögtem ki nagy nehezen.

-Lili, nekem nem tudsz hazudni. Nem akarok nyálas lenni, mert nem az a típus vagyok, de én észre veszem ha valaki hazudik. És nem szeretnék rosszban lenni veled. Inkább ellenkezőleg. Szeretnélek megismerni, ha nem bánod.

Mi. A. Franc.

Most randira hívott vagy mi a szösz?

-Hogy érted? - emeltem fel a fejemet és belenéztem a szemébe.

Láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik, de nem mondott semmit sem.

Kínosan elröhögtem magam, majd lenyomtam a kilincset, de abban a pillanatban szólalt meg Luke.

-Eljössz velem randizni?