Lány a maszk mögött (BEFEJEZETT)

3.

SKY

Tettem még egy kísérletet és megköszörültem a torkomat, hátha ezúttal észreveszi magát Judd és megpróbál csendben maradni legalább addig, amíg végzek az olvasással. Harmadszor futottam neki a bekezdésnek, de nem jutottam tovább az első mondatnál, mert Judd is éppen ekkor kezdte újra a dobolást. Fellépés előtt mindig ezt csinálta, de most valahogy én is nehezebben toleráltam a külvilágot a szokottnál, ami viszont leginkább zavart, Judd mintha folyton elvétette volna a ritmust. Valami nyomta a lelkét, mert különben sosem hibázott. Az én lelkemet is egyre súlyosabban húzta valami, mert éppen ekkor szegtem meg a magamnak tett ígéretemet: újra megnyitottam a blogot, amit minden próbálkozásom ellenére sem tudtam kizárni az életemből.

Tekintetemet vonzotta a képernyő, nem tudtam ellenállni, olvastam tovább és egyre jobban borult el a hangulatom, ahogy több részletre derült fény. A blog volt az egyetlen hely, ahol Lily beszélni tudott azokról a dolgokról, amik fojtogatták, amikről senki másnak nem beszélt volna.

Ahogy fokozódott bennem a fájdalom, úgy lett hangosabb a dobolás is.

- Az istenért, hagyd már abba, Judd!

Dühösen meredtem rá, de éppen ekkor mozdulatlanul ült és bámult maga elé, mintha csak az élet nagy dolgain filozofálna. Nem ő dobolt, az én ujjaim verték ingerült táncukat a szék karfáján, árulkodva feszült állapotomról. Hirtelen észbe kaptam és nyugalmat erőltettem magamra.

- Bámulatos, hogy milyen béke árad belőled így, fellépés előtt! - ugrott fel Judd, majd járkálni kezdett a backstageben, és mintha csak véletlenül tenné, néha belerúgott a lábamba, miközben elhaladt mellettem. Így akarta felhívni magára a figyelmet és nyomatékot adni szarkazmusának.

Szóval észrevette, hogy valami már megint nincs rendben.

- Hogy tudsz ilyen ideges lenni? - kérdeztem vissza, továbbra is a telefonomat bámulva, hogy jelezzem felé: hé, haver, most hagyj békén!

- Zavarlak?

- Zavartok! Videót próbálok nézni, de tőletek nem lehet! - kiáltott fel Ben, de mi meg sem hallottuk. Szokásos hatalmi harcunkat vívtuk, a feszültség tapintható volt közöttünk. Konokul bámultam a telefonomat és azt kívántam, bárcsak egyedül lennék ebben a pillanatban.

- Email, fontos.

- Nem látszol feldobottnak tőle - Judd egy pillanatra felhagyott a járkálással és kétkedve nézett rám.

- Tudod, biztosítás meg ilyenek - vágtam egy grimaszt és abban reménykedtem, elég meggyőzőre sikeredett, hogy felhagyjon a próbálkozással, hogy beszélgetésbe bonyolódjon velem.

- Aha. Azért, remélem, majd mesélsz róla!

- Miről?

- A biztosításodról. Hát a lányról! - lendítette az ég felé két karját Judd.

Ezt inkább meg sem hallottam. Nyugalmat erőltetve magamra olvastam tovább, bár egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem.

- Mondom a lányról! - ismételte nyomatékosan a barátom. - Látnod kellene az arcodat!

Ben kihúzta a füléből a fülest és hátradőlt a kanapén.

- Milyen lány? - nézett egyikünkről a másikra. - Mondjátok már, Sky-nak barátnője van? Miért én tudom meg utoljára?

- Na, ülj arrébb! - David megpaskolta Ben vállát, majd lehuppant mellé a kanapéra. Ebben a pillanatban hat szempár meredt rám és várta a beszámolómat.