| Getting To Know You |

17. Utálom magam

Éjszaka volt.Rémálomból ébredtem.A szokásos nem is részletezem...Negan ott szuszogott mellettem.Eszembe jutott mit műveltem.Ahj,hogy tehettem ezt?!

Ránéztem az órára.Este fél három volt.Annyira nyomaszt amit tettem.Rhydiem meg abban a tudatban ringatja magát,hogy üzleti úton vagyok..Nem bírom!

Bementem a fürdőbe,magamra zártam az ajtót.

Megálltam a tükör előtt,a mosdókagylóra támaszkodva kezeimmel.

A tükörben bámultam magamat.De nem ám ezért,mert milyen jól nézek ki,meg milyen szép a hajam.Azért,mert utálom magam.

Nem bírtam tovább..Megengedtem a csapot,hogy nagy erővel folyjon,ami elnyomja a zajt.

A falnak dőltem,hagytam,hogy lecsússzak a földre,közben elkezdtem sírni.Ezért nyitottam meg a csapot.Hogy Negan ne hallja,hogy sírok.Nem akarom,hogy tudja összetörtem.

Rhydiem volt a fejemben.Gyakorlatilag ezzel megcsalom a szerelmemet,akit mindennél jobban imádok.Ez a gondolat szörnyű!

Hangosan zokogtam.Egy egocentrikus pszichopata ribanc vagyok.Nem érdemlek én szeretetet.Nem mintha annyian szeretnének...De egy személy szeret..Feltétel nélkül.És most cserbenhagytam.Pont Őt.Pont Őt...

Még mindig sírtam,de nem jött ki könnycsepp szemeimből.Valahogy megpróbáltam feltápászkodni,nagy nehezen sikerült is,és a tükör melletti kis szekrényhez kullogtam.

Kinyitottam.Már benne volt minden szükséges cuccom,mert bepakoltam őket.

Megláttam a gyógyszereimet.(Gyógyszereznem kell magamat,mert különben fullra megőrülnék)Ott díszelgett a pengém is.Éreztem a vágyat.Ahogy láttam azt a sok gyógyszert,és az érintetlen pengémet,mely arra vár,hogy valaki húsába mélyessze.

Nem bírtam ellenállni kivettem egy gyógyszeres flakont és a pengémet,majd újra visszaültem a földre.

A kezemben forgattam a gyógyszert.Néztem a kis tablettákat,amik csakis azt várták,vegyem be őket.A hangok a fejemben egyre erősödni kezdtek,és mind azt mondták vegyem be.

Így hát fogtam,lecsavartam a tetejét és egyszerre bevettem öt darabot.Elkezdtem szédülni,de valamennyivel jobban voltam.De még mindig sírtam.

Oh,a pengécskémről meg is feledkeztem.Szegény..Megfogtam,gyors mozdulattal magamba vágtam.

Megnyugvással töltött el.Ahogy láttam a gyönyörűen kibuggyanó sötét vért,végigfolyni alkaromon.

A fájdalom.Mennyei érzéssel tölt el.Pszichopata vagyok,kérlek...

Nem sokáig tartott a megnyugvásom,mert újra előtörtek a gondolatok,hogy mit tettem.

Már nem is tudom mit érzek..Bevettem a maradék gyógyszert,majd hirtelen a falnak vágtam az üres gyógyszeres dobozt.Újra hangos zokogásban törtem ki.

Eszembe jutott,hogy nálam van a telefonom.Elővettem,és már indítottam is a hívást.

Nem sokkal később fel is vette.

📞-Jól vagy cicám?-szólt aggódva Rhydiem a telefonba.

-Igen,csak..-kezdtem bele szipogva,de közbevágott.

-Aha,nagyon jól vagy..Itt szipogsz.Mi a baj?-kérdezte idegesen.

-Nem tudok aludni.Szokásos..A rémálmok.-szipogtam,közben felálltam és a gyógyszereim között matattam,amit Rhydiem valószínűleg hallott.

-Gyógyszerek?-kérdezte reflexből,mert már nagyon jól ismer.

-Igen..Muszáj többet bevennem.-mondtam kivéve egy gyógyszeres flakont.

-De ne adagold túl magadat..Nyugi,itt vagyok próbállak megnyugtatni!-mondta elég feszülten.

-Ahogy hallom te se vagy a toppon..

-Nem,mert aggódok érted.-szólt a telefonba őszintén.Ahw,ez nagyon aranyos.De ekkor eszembe jutott,hogy cserbenhagytam,ezért kitört belőlem a sírás.

-Naa nyugi,miért sírsz?-folytatta.

-Nem akarlak elveszíteni!-sírtam,közben belevágtam a kezembe.

-Mi ez a hang?Folyik a csap?-kérdezte.Jaj,igen.A csap még mindig folyik.

-Nem akarom,hogy hallják milyen ramatyul vagyok..Tudod egy szálláson vagyok a főnökkel meg a többi emberrel akik a vállalatnál vannak.

-Ugye nem vagdostad magad?

-Háátt...-mondtam nem túl meggyőzön.Persze Rhydiem vette a lapot.

-Ahj Tora..Igaz,most nem tudok odamenni és kioktatni téged,de kérlek..Nyugodj meg az álmaid nem teljesülnek be.Wydowna már számomra a múltéj,nek kötök hozzá érzelmeket.Csak téged szeretlek.-szólt őszintén.Ez nagyon aranyos.Csakis ő tud megnyugtatni.De én mégis otthagytam.

-Egy őrültnek hiába mondod..-mondtam lehangoltan.

-Én is egy őrült vagyok,te tettél azzá.És sose akarnék már megváltozni.Max csakis érted.De mi így tökéletlenül vagyunk tökéletesek.Összetartozunk.A két szado-mazo pszichopata..Ne feledd.-nyugtatgatott.

Bárcsak ott lennék vele,hogy szorosan átöleljem..És igen,Rhydiemből én faragtam őrültet.Olyan mint én.Csak én sokkal elvetemültebb.De nem oszt nem szoroz,mintketten szörnyűek vagyunk,és épp ez köt minket össze.Mindenki utál minket,mi is kb mindenkit,de egymást imádjuk.És én mégis itt vagyok egy nálam sokkal idősebb faszival..Negan-el.

Kezdtem lenyugodni.

-Jobban vagyok.-mosolyogtam.Bár nem teljesen volt ez őszinte mosoly.

-Igérd meg,hogy nem vágod meg magad!

-Ezt nem ígérhetem meg.

-Akkor csak próbáld..

-Próbálom.

-Akkor jobban vagy,ugye?-kérdezte még mindig aggódva.Felnevettem.Olyan aranyos,hohy így aggódik.

-Persze,talán visszatudok aludni.

-De próbáld meg ne va..-kezdte,de nevetve közbevágtam.

-Jó,nem fogom magamat vagdosni!

-Ha nem tudsz továbbra se aludni,hívj.

-Jó,persze.Most megyek.Jóéjt herrcegem.

-Jóéjt herrcegnőm.

Puszit nyomtam a telefonba,majd letettem.Elzártam a csapot.Na,Negan fizetheti a vízszámlát.Ezen kicsit felnevettem,aztán magával ragadott a szomorúság.

Visszamásztam az ágyba.A friss vágásokat néztem a karomon.Na,holnap vehetek fel pulcsit,a végén Negan még elkezd oktatni...

A kezemet nézve,rájöttem,még nálam van a pengém.De megígértem Rhydiem-nek,hogy nem csinálom..De nagyon kivagyok.Nincs itt velem,mert én jól otthagytam.

-Hát jó...Én próbáltam,de nem megy..-suttogtam magamnak halkan,majd belevágtam a kezembe.

Na milyen lett?😘😘😘A kövi rész lehet,hogy Rhydiem szemszög lesz😏❤️️❤️️