1. Váratlan fordulat

266 5 4
                                    

Nagyban lakkoztam a körmeimet.Hallottam,hogy üzenetem jött.Kommandózva elmentem a telefonomig,nehogy elbasszam a körmeimet.Úgy fogtam meg a telómat,mint egy görcsben levő fogyatékos,nehogy megsérüljön a frissen festett körmöm.A kezdőképernyőn az fogadott,hogy messengern írt valaki.Mégpedig a seggfej apám.Na jól kezdődik.Röhögve néztem a beceneveket amit messengeren írtam be neki.

Faszfejapám☻♥: Találkoznunk kel!!!

A lány akit az apja pszichonak nevelt: Mi a fasz van veled?Rádd jött a gondoskodó apa szerep???LOLLL xD

Faszfejapám☻♥: Be akarlak valakinek mutatni!

A lány akit az apja pszichonak nevelt: Na jól kezdődik xD

Faszfejapám☻♥:Figyelj,nem bánod meg! Gyere a házamhoz!

A lány akit az apja pszichonak nevelt: UTÁLLAK!!!!!!!!

Faszfejapám☻♥: Na jössz????

A lány akit az apja pszichonak nevelt: Jóóóó jövök...De utállak!!! c(:

Magamban röhögve kiléptem a messengerből.Felvettem magamra egy göncöt.Persze nem ám akármilyet.Adni kell a formámat!Felvettem egy babarózsaszín toppot,hozzá egy fekete latex rövidgatyát.Bár inkább bugyinak mondanám.Felhúztam a fekete térdig érő túsarkú csizmámat,felcsaptam magamra a rózsaszín szőrmekabátomat és indultam is a kocsimhoz.Mikor már léptem volna ki az ajtón valaki megfogott a vállamnál és magállított.Rhydiem volt az.

-Hova mész cica?-puszilt bele a nyakamba.Ahj,muszáj megmondanom,hogy hova...

-Az apámhoz.-közöltem egyszerűen.Láttam rajta,hogy nem tetszik neki.

-Ahoz aztán nem mész!Nem engedem!Már annyit bántott!-húzta fel magát.Jajj édesem hogy aggódik.

-Nyugi ne aggódj,tudok vigyázni magamra apuci!-öleltem át a nyakánál,majd nyugtatólag hosszú csókót nyomtam ajkaira.

-Jó oké,menj de ha John bármit is csinál veled,ha csak hajad szála görb..-kezdett bele de közbevágtam.

-Nyugi ha bármi van hívlak!-mosolyogtam és újból megcsókoltam.Most már kicsit lenyugodott.

-Mikor jössz vissza?-kérdezte.Olyan aranyosan kérdezte.Mint egy kisgyerek,amikor elmegy az anyukája otthonról.A pillangók ezreivel röpködnek a gyomromban.Kis kurvák!Rohadnának ketté!

-Még nem tudom.Szerintem késő estére hazaérek.-néztem az órára.Fél kilenc volt.Nagyon remélem hamar szabadulok.És mégis ki a ráknak akar bemutatni? -Most már tényleg megyek.-folytattam.

-De ha John...-kezdett újra bele a prédikációba.Azaz csak akart.Elnevettem magamat.Nagyon édes,hogy így fét.Valljuk be,az apám már jó sokszor belerondított az életünkbe.Jogos az aggódása.

-Jó,jó persze!Fogok egy kést és szétbaszom a fejét!-mondtam nevetve.Erre ő is elröhögte magát.Igen,pszichopata humor..Csak mi értjük.

-Légy jó,cicám!Vagyis légy rossz..-perverzen elmosolyodott,nyomott puszit a homlokomra.A szemébe néztem.Olyan édesen csillogtak a kék szemei.El lehet bennük veszni,mint egy feneketlen tengerben.Felnevettem,adtam neki egy búcsú csókot és mentem a garázshoz,amiben ott parkolt a lila Lamorghini-im.Beszálltam az autóba,elindítottam és
már hajtottam is el.

Tudni illik rólam,hogy kivállóan tudok vezetni.Ugy értem idézőjelesen.Pocsékul vezetek.Benyomtam egy jó kis számot,jól megnyomtam a gázpedált.Mehettem vagy százzal.De telibe szarom!Össze vissza kanyarogva az autópályán énekeltem teli torokból Nicki Minaj-tól az Anacondát.

♫My Anaconda don't! My Anaconda don't!♫

| Getting To Know You |Where stories live. Discover now