Ez a történet a ~Terrorban Élve~ című kis irománynak az előzménye,amely megmutatja,Tora hogy ismerte meg Negant ;)
❌Ha beleolvasnátok a Terrorban Élvéve,készüljetek fel,nem annyira jó,akkor még nagyon kezdő voltam :D Szóval annyi,ha nem értenétek en...
Elviharzottam a szobámba.Becsaptam az ajtómat és leültem az ágy szélére.
Ez a pasas kész,megőrjít!A végén még azt veszem észre,hogy álmomban megerőszakol..Miért jöttem ide,miért?!Miatta?! Csakis miatta otthon hagytam a szerelmemet.Aki a legfontosabb nekem.
Nem hagyhatom,hogy Negan betörjön.Amúgy sem vagyok az az engedelmeskedő fajta.Kegyetlenkedni támadt kedvem.Kipróbálom Lucille tényleg olyan fantasztikus-e.
Kijöttem a szobámból,le a lépcsőn.Kisétáltam a házból.Megpillantottam Negan egyik emberét.
-Hé,te ott!Gyere csak ide!-kiáltottam neki.
Habozott,de aztán engedelmesen odaballagott hozzám.
-Hívj össze mindenkit!
-Negan parancs?
-Nem..Az enyém..Tudtommal én is hozhatok szabályokat,nem?-nézetm gonoszan a szemébe.
-Rendben.-már ment is szólni az embereknek.
**
Mindenki összegyűlt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nép lent állt,én egy korlátnál állva fentről beszéltem nekik.
-Üdv mindenkinek! Ma játszadozunk kicsit..-pásztáztam tekintetemet a tömegen.-Nem is tudom ki lehetne...-folytattam gonoszan.Kérdőn néztek össze.Nem értették mit akarok.
-Ki Negan legkedvencebb embere?-kérdeztem tőlük,Lucille-t egyik kezemmel fogva vállamra téve.
-Én!-lépett elő Simon.Ő is a korlátnál volt,csak mögöttem ezért nem láttam,de most már mellettem állt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A képen Simon látható~
-Oh,Simon.-lépkedtem közelebb hozzá tűsarkú csizmámban.-Milyen kár,hogy te vagy az..-vigyorogtam rá gúnyosan.
-Mit tervezel?-nézett rám kérdőn.
-Lucille valószínűleg szomjas..-lengettem az ütőt.
Mikor meghallották ezt ledöbbenve néztem rám lentről.Valószínűleg meglepte őket,hogy Negan nekem adta féltve őrzött szeme fényét,Lucille-t.
-Ez Negan-é.-döbbent le Simon is.
-Mostantól nem...Nekem adta.-lóbáltam továbbra is Simon pofája előtt Lucille-t.-Hova kéred az első ütést?A pofidba?Vagy inkább a hasadba? Várj,nem választhatsz!-röhögtem mint egy vérbeli pszichopata (mivel az is vagyok) és ráütöttem a fejére,amitől térdre is rogyott szerencsétlen.
A tömeg egy emberként döbbent le egyszerre.
-Szegény...pici...Simon..-sétálgattam áldozatom körül,ki még mindig a földön térdelt.Vére az arcába folyt.
Leguggoltam elé.A földet bámulta,mintha nagyon érdekes volna.
-Ha hozzád beszélek,nézz rám!-kiáltottam rá.Nagy nehezen rám szegezte tekintetét.
-Okos..-ezzel lenyaltam a csordogáló vért a homlokáról.Igen,mindig ilyen beteg vagyok.Felálltam és bele rúgtam a hasába.
-Állj fel!-kiabáltam rá.
Köhögve feltápászkodott a földön.
-Menj szépen a főnöködhöz,Negan-höz.Meséld el neki,mi történt.Mindenképp tudnia kell róla,milyen kegyetlen voltam veled.-legyintettem lekezelően.
Simon sántikálva elment.
-Emberek,oszoljatok!-intettem a lent gubbasztó por népnek.
Pár percen belül mindenki szétszéledt,mentek a dolgukra.
Lucille-t a vállamra csapva elhagytam a helyszínt.
-Ezt neked Negan-suttogtam magamban,majd akaratom ellenére is,hangosan felröhögtem.
