| Getting To Know You |

12. Hatalom

Erre felcsillant a szemem.

-Bármit csinálhatok velük?-húztam gonosz mosolyra számat.

-Azért ne mészárold le az összeset ha lehet.

-Az úgy nem lenne poén.-röhögtem.-Na emberek!-elkezdtem sétálgatni a csipet-csapat közt.

-Mostantól Tora is ugyanúgy parancsolhat nektek,mint én.Világos?-mondta fenyegetően Negan.

-Igenis!-szólaltak meg egyszerre.

-Wow,mint a beidomított kutyulik.-nézelődtem köztük.Jó sokan voltak.

-A kutyuliról jut eszembe!-csillant fel Negan szeme.-Hol van Rick?!-kiabálta.

Ki a rák az Rick?Talán a kutyája.

-Simon!Hozd ide Rick-et!-intett az egyik emberének.

Nem sokkal később,Simon visszajött Rick-el.Akkor jöttem rá,hogy nem egy kutya.Nagyon is emberien fest.

-Oh,Rick!-sétált hozzá Negan gúnyosan mosolyogva rá.

Rick végig a földet nézte.

-Nézz rám ha hozzád beszélek!-kiabált rá erőteljesen Negan.

Erre Rick egyből felnézett.

-Tora,Rick a csicskám!-fordult felém.Közelebb léptem hozzájuk.

-Igen,nekem is vannak otthon.-mosolyodtam el.Na ne újabb közös vonás...

-Simon,hordd el innen Rick-et!Most nincs kedvem hozzá!-utasította Negan.Az előbb említett pasi már vitte is el Rick-et. -Emberek,most már mehettek! Oszolj!-intett embereinek,akik azon nyomban mentek is.Na ennek aztán van hatalma...

-Mit szólsz?-nézett rám Negan,miután az emberei szétszéledtek.

-Jól betanítottad őket,az biztos!

-Hatalom drágám,hatalom!-az az egos fej amit most vágott..Röhögnöm kell rajta!

-Látnád nekem mekkora hatalmam van..és milyen módszereim..-nézegettem a körmeimet.

-Kíváncsi vagyok..-beszélt nyájasan.-Bemutathatnád a módszereidet.

-Majd meglátod!-mondtam,majd sejtelmesen mosolyogva bementem a házba.

Lassan már estefele járt.Felhívom Rhydiemet.

Pár másodpercig vártam,aztán szerencsére felvette.

📞 -Szia herrcegnőm!-szólt boldogan a telefonba mint aki egész eddig azt várta volna,hogy hívjam.Valószínűleg így is volt.

-Szia!-szóltam nevetve a telefonba.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva.

-Persze,megvagyok! Veled minden oké?

-Aha,csak úgy unatkozok nélküled cica!-nyávogta.Ahj,olyan édes.Ismét felnevettem.

-És ez a Stewart pasas?-kérdezte.Na rögtönöznöm kell.Baszmeg!

-Ja,ő most a..főnököm.-na ezt fájt kimondani.Főnököm...Aha...

-És milyen a csávó?

-Nem túl kedves.Egy senkiházi fasz!-na ezen nagyot röhögtem.Végtére is most igazat mondtam.Negan egy fasz.

-Hát azt képzelem!-röhögött ő is. -Ha este nem tudnál aludni,hívj.Jó?-mondta komolyabban.

-Persze.-elmosolyodtam.Olyan édes,hogy aggódik.Bár rohadtul fáj,hogy hazudnom kell neki. -Figyu,le kell tennem.-folytattam mert hallottam egy ajtócsapódást ami csak Negan lehet.

-Oké,de hívj még!

-Nyugi ne aggódj ennyire!-nevettem el magam.

-Na szia herrcegnőm.

-Szia herrcegem.-mosolyogva letettem a telefont.

Negan belépett a szobámba.

-Kopogni luxus?-kérdeztem gúnyolódva.

-Kivel beszéltél?-kérdezte komolyan.

-Közöd!?-kértem ki magamnak

Közelebb lépett hozzám.

-Mondd el!-kicsit felemelte a hangját.Nem értem.

-Most meg mi van?-néztem rá csodálkozva.

Mellém ült,megszorította a csuklómat.Nem szólaltam meg.Egyre erősebben szorította.

-Ki volt az?-nézett mélyen a szemembe és szorított egy jó nagyot a kezemen.Nem fájt.Nem vagyok gyenge,meg amúgy is,nekem jó a fájdalom.

-Rohadtul nincs közöd hozzá!-szabadultam ki a szorításából.

-Erre még visszatérünk.-ezzel kisétált a szobámból.

Na ez meg mi a picsa volt?! Ez a pasas kész!

A csuklómra néztem.Csupa véraláfutásos volt a szorítástól.

A kövi rész lehet,hogy Negan szemszögéből lesz ;)