| Getting To Know You |

11. Titokzatos

Negan vigyorogva méregette új baseballütőjét,én pedig továbbra is szótlanul,lefagyva álltam előtte.Még mindig nem tudom ezt felfogni.Victoria?!

-Mi a baj?-nézett rám mosolyogva Negan.

-Victoria?! Most komoly?-értetlenkedtem.

-Mondtam már,hogy Lucille-on túlléptem.-kis szünetet tartott.-Te viszont,lenyűgözöl...babygirl

Felkaptam az új baseballütőmet,Lucille-t,és kiviharoztam a fegyvertárból,jól becsapva az ajtót.Sietős léptekkel a szállásomra indultam.Hátrafordultam,hogy Negan nem-e jön utánam.Szerencsére nem láttam,hogy követne.

Negan házába érve,ledobtam a szőrmekabátomat és felmentem a szobámba.Lucille-t a sarokba támasztottam,majd ledőltem az ágyra.

Negan-ön kattog az agyam.Az sem tudom ki ő!Úgy értem alig ismerem.Ez mind apám műve.Mit akart ezzel?!

Hallottam lentről egy ajtó csapódást.Negan az.Lefutottam hozzá.

-Alig ismerlek!-mondtam neki.Röhögve rám nézett.

-Na ez most,hogy jött neked?-furcsállta a helyzetet,hogy előtűnök a semmiből és kijelentem,alig ismerem. -Mire akarsz ezzel célozni?-folytatta

-Mondj magadról valamit!-huppantam le a kanapéra.

-Negan Stewart vagyok-vigyorgott a képembe.

-Azta,micsoda újdonsággal rukkoltál elő..-gúnyolódtam. -Ilyen ciki az életed?-röhögtem el magamat.

-Nem csak..-hatásszünet-Tudod titokzatos akarok lenni.-vigyorgott huncutul.

-Én is lennék titokzatos,de apám valószínűleg mindent elmondott rólam.-forgattam a szemem.

-Nem olyan biztos az.-lehuppant mellém a kanapéra.

-Akkor is,mondj valamit.Mit csináltál régen?Mivel foglalkoztál?-erősködtem.Nem hagyom annyiba a kérdezősködést.

-Ha ennyire fontos neked! Történelem tanár voltam egy gimiben.

Na erre jó nagyot röhögtem.

-Töritanár?Komoly?-kérdeztem röhögve.

-Hidd el,kegyetlen tanár voltam.-kacsintott.Persze a kacsintáshoz társult az önelégült vigyor.

-Negan a töritanár.Milyen jól cseng!-gúnyolódtam.

-Látom jól szórakozol.-továbbra is ott ült az arcán az az önelégültség.

.Miért baj?Mi lesz,a tanár bácsi elfenekel a vonalzójával?-a végére hangosan röhögtem.Na most ezzel fogom szopatni.

-Még az is lehet..-mosolygott rám perverzen.Na kár volt ezt mondanom..

-Apámat hol és hogyan ismerted meg?-kérdezősködtem.

-Hol vagyok én,kihallgatáson?

-Csak kíváncsi vagyok.-vetettem be a szempilla rebegtetést.

-Egy kocsmában találkoztunk először.-kezdett bele.

-Mint az igazi férfik!-az öklömmel a tenyerembe csaptam.

-Te mindig így gúnyolódsz?-röhögött

-Ja,szokd meg.Mellesleg,te is elég gúnyos szoktál lenni,úgyhogy a helyedben nem pofáznék..

-Tetszik,hogy ilyen vagy.-nyalta meg alsó ajkát.

-Jó, a bókokat felejtsd el,faszikám!

-Naa,valld be,hogy tetszik ha bókolgatok.-közelebb ült hozzám,én pedig egyből elhúzottam.

-Nincs mit bevallanom,nem tetszik.-vágtam oda.

-Apád mondta,hogy irányító típus vagy.-terelte a témát.

-Igen,ahogy látom,te is.

-Eltaláltad!-vigyorgott.-Gyere,mutatok valamit,ami tetszeni fog!-megfogta a csuklómat és kivezetett a házból.

-Tudok magamtól is menni!-kiszabadítottam magamat a szorításból.

Kiértünk.Az emberei ott sorakoztak katonásan.Mit akar ez mutatni?!

-Mostantól,te is parancsolhatsz az embereimnek!-nézett a sorban álló kis csapatára.