Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 5.rész

-Gyere, keresünk valamit. - mondta, majd behúzott az egyik üzletbe, ahol szebbnél szebb ruhák voltak. De komolyan.

-Nem, nem, Isten ments! Soha. - dobálgatta vissza a ruhákat a helyükre, amíg végül oda nem nyújtott egyet nekem. - Áhá!

Ránéztem a ruhára és elállt a lélegzetem. Ez egy egyberészes térd fölöttig érő szoknya volt, aminek a derekától fölfele kék, lefele pedig fekete árnyalatba ment át a szín. A közepén egy arany lánc díszelgett övként.

Felpróbáltam és wow!

Elhúztam a függönyt, hogy megmutassam Aliciának a ruhát.

-Gyönyörű vagy! Ha ezt felveszed, akkor a fiúk csak úgy beléd habarodnak. Főleg L...

-Ki ne mondd, vagy véged! - fenyegetőztem.

-Ugyan! Én csak látom, ami más számára láthatatlan. - mosolygott.

-Szóval szellemeket látsz? Király. - tettettem a hülyét.

Megvettem a ruhát, majd még bementünk pár üzletbe, majd hazaindultam.

Miután hazaértem, úgy kb este 9-re, egyedül találtam magam... vagyis azt hittem, miután meg nem hallottam valakit énekelni.

- I wish that I could wake up with amnesia.. - lassan levettem a cipőmet, majd elindultam az emelet felé. - And forget about the stupid little things. - a hang Luke szobájából jött. Persze, miért is ne. - Like the way it felt to fall asl... - benyitottam a szobájába, mire abbahagyta az éneklést.

Igazából nem is tudom, hogy miért mentem be a szobájába.

-Mondjad. - kezdte köszönés nélkül.

-Kedvességed határtalan Hemmings. - megforgattam a szememet, majd folytattam - Csak érdekelt, hogy hova tűntek a bátyámék.

-Ott a telefon. Miért nem kérdezed meg azon?

-Mert nem tudom elérni? - kérdeztem cinikusan, majd kifelé indultam a szobájából.

-Szerintem jövőhétre készülnek és összevesznek mindenféle alkoholt.

Bementem a szobámba, majd letusoltam és elaludtam.

Másnap elég nyúzottan keltem, ugyanis valaki verte az ajtóm és kiabált.

-Azt a kurva eget! Ashton, hagyd abba! - kiabáltam neki. Mivel nem hagyta abba, gyorsan belebújtam a nyuszis mamuszomba, majd odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam.

-Mit akarsz? - kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Húha, valaki rossz lábbal kelt? - nevetett, majd látta, hogy nem nevetek, ezért abbahagyta. - Csak gondoltam szólok, hogy ebéd van, hátha akarsz enni.

-Mert mennyi az idő? - kérdeztem, majd ásítottam egyet. - Bocsi.

-12:41. Le sem tagadhatnád, hogy Clifford vagy. - nevetett fel.

-Családi vonás. Az alvást komolyan vesszük.

-Legalább azt igen. - felnevettünk a kijelentésén,majd követtem a konyhába.

-Cuki mamusz. - mondta Luke.

Rá sem néztem. Inkább csak leültem egy székre, de persze, hogy pont mellé ültem le. Lili, ennyire nem lehetsz kómás!!

-Michael? - kérdeztem Calumtól.

-Családi vonás. - válaszolt helyette Ashton, mire csak elmosolyodtam.

-Hé, de engem miért kellett felkelteni, ha őt nem? - nyafogtam.

-Ki mondta, hogy őt nem keltette fel? - válaszolt Michael, mire odakaptam a tekintetem.

Az ebéd valami zacskós leves volt, a második pedig palacsinta.

Miközben a palacsintát ettem, éreztem egy kezet a combomon. Rápillantottam Lukera, aki szintén rám nézett, majd elvigyorogta magát.

Mi a fasz baja van ennek?

Keze kezdett feljebb vándorolni, mire félrenyeltem az ételt és elkezdtem fulladozni.

-Lili, jól vagy? Lilul a fejed! Üsd már meg a hátát Luke! - mondta Calum.

Az említett elkezdte ütlegelni a hátam, mire pár másodperc után már sikerült kiköpnöm a palacsintát.

Guszta.

-Ember magadnál vagy? - rivalltam rá, miután visszatért a bőröm eredeti színe. - Köszönöm, nekem ennyi elég volt. Elment az étvágyam. - ránéztem a többiekre, majd felfutottam a szobámba.

Én: Otthon vagy? Gáz van.

Alicia: 10 perc és ott vagyok érted.

Addig, amíg nem érkezett meg a barátnőm, átcseréltem a pizsimet, valami tűrhetőbb ruhadarabra.

Alicia: Itt vagyok.