Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 3.rész

Lili: Tudjátok mit? Basszátok meg, hogy nincs életetek.

Amanda: Nekünk van, csak jobb téged baszogatni. xd

Josh: Bár szerintem téged senki nem akarna "baszogatni" XDD Nézz már magadra. Ilyen testet? Ilyen arcot? Kérlek.

Ennyi volt. Könnyeim most már megállíthatatlanul folytak.

Felfüggesztettem magam facebookról, hogy legalább ott ne bántsanak.
Nem értem, hogy mire jó ez nekik.

-Minden oké? - jött be Michael és aggódó tekintettel fürkészett.

-Nem. Semmi nem oké. - mondtam, most már ennél is jobban sírva.

*Luke szemszöge*

Amit Lilinek mondtam, azt nem úgy gondoltam. Szerintem elég basznivaló alakja van.

Láttam a lányon, hogy egyik pillanatról a másikra kezd rosszabbul lenni, majd felfut a szobájába.

-Haver. Ezt most miért kellett? - kérdezte Ashton.

-Passz. - letudtam ennyivel. Nem volt kedvem megmagyarázni, hogy mit miért csinálok.

-Beszélek vele. - mondta Michael, majd felment.

Nemsokkal utána én is felindultam a szobámba... vagyis odaindultam, de meghallottam Lilit és Michaelt.

Minden oké? - kérdezte az utóbbi.

-Nem. Semmi nem oké. - mondta Lili sírva.

-Luke nem úgy gondolta. Te is tudod, hogy jó alakod van hugi.

-Ja, de ez is miért. - sírt továbbra is. Nem tudom miért, de bűntudatom lett. Vagy valami olyasmi. - Szerinted hányszor bántottak azután miután eljöttél ide? - kérdezte. - Nem telt el úgy nap, hogy ne vágtak volna hozzám olyanokat, mint amilyet most Luke. És most?! Bevettek egy "Lili végre elment a rusnya fejével" nevű csoportba. Szerinted? Hát elmondom, hogy nem szépeket írtak be... bele. - sírt mégjobban.

-De miért foglalkozol velük? Soha többé nem kell őket látnod. - kérdezte Michael.

-Itt nem erről van szó... hanem.. Mindegy. Úgy sem értenéd. És kérlek most hagyj egyedül.

Miután ezt Lili kimondta, olyan gyorsan iszkoltam el a szobámba amilyen gyorsan csak tudtam.

Én.. én nem tudtam, hogy Lilit bántották. És én sem akarom bántani. Mármint Jézus, miről zagyválok. Jó szivatni a lányt, mert látom, hogy ő is élvezi. De akkor ezentúl nem sértegetem ilyenekkel.

Bementem a szobámba és nekiálltam dalt írni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra lettem figyelmes, hogy Michael ront be a szobámba és ordibál.

-Segíts! Eltűnt Lili! - kiabálta.

-Az mit jelent? - kérdeztem.

-Az hogy kelj fel a székből és segíts megkeresni! Bárhol lehet.

-Biztos plázázik. - mondtam unottan.

-Bazdmeg Luke. Oké, hogy kicsit sem izgat a húgom, de nem veszi fel a telefont és ő utál vásárolni és mikor legutóbb volt ilyen akkor majdnem.... mindegy. Segíts kérlek.

Felkeltem, majd elindultunk a fiúkkal megkeresni. Én elindultam a park felé, a többiek pedig a városban keresték.

-Don't move Honey.. She looks so perf....Lili! - kiabáltam a lánynak, aki egy padon ült és sírt. Vagyis azt hiszem sírt, mert sötétben nem láttam annyira.

-Luke? Te meg mit keresel itt? - kérdezte kicsit sem kedvesen.

-Egyem a kedvességed. - ültem le mellé. - Michaelék halálra aggódták magukat. - emeltem ki a Michaelék szót.

A lány rám nézett könnyes szemmel, majd maga elé bámult. Én eközben dobtam egy sms-t a bátyjának, hogy megtaláltam és nincs semmi baja.

-Kérdezhetek valamit? - szólalt meg egy idő után. Válaszul bólintottam, majd hagytam, hogy folytassa. - Te komolyan gondoltad, amit otthon mondtál?

Kérdése eléggé meglepett. Nem erre számítottam.

-Igen. - próbáltam komolyan mondani.

Láttam, hogy a könnyei elerednek, majd feláll a padról és készül elsétálni, de nem hagytam.

Körbefogtam vékony karját, majd visszahúztam magamhoz. Felemeltem állát, ezzel elérve, hogy a szemembe nézzen és folytattam.

-Szerintem tudhatnád, hogy egyáltalán nem gondoltam komolyan. Olyan alakod van és feneked, amit mindenki a magáévá akarna tenni. - láttam, hogy elmosolyodik. - És ne vedd dícséretnek ami most mondtam. - rápillantottam ajkaira. - Nem akarom, hogy ennyitől elszállj. Szeretlek szopatni, ahogy te is engem. Ezt mindketten tudjuk. De ettől függetlenül még ugyanúgy nem bírlak.

-Nyugi Hemmings. Én sem téged. - leszedte magáról a kezeimet, majd elindult haza. Vagyis...

-Ugye tudod, hogy a sármom annyira megbabonázott téged, hogy a rossz irányba mész? - röhögtem ki.

-Ugye tudod, hogyha nem érdekelnélek akkor hagytad volna, hogy elinduljak arra? - mutatott a rossz irányba.

Erre már nem tudtam mit visszaszólni, ezért ketten elindultunk haza. Vagyis én mögötte mentem.

-Tudom Hemmings, hogy a seggem nézed, de ennyi erővel előre mehetnél és kinyithatnád az ajtót. - fordult hátra.

-Tudod kinyitnám, ha nálam lenne a kulcs...