-Szeretnék a kereszt apja lenni.
Ledöbbentem.
Meglóbálta előttem a kezét, hogy itt vagyok-e még.
-Ja, bocsi csak... meglepett, a dolog.
-Na, igen?
-Ha nagyon szeretnél, akkor igen.
-Köszönöm- majd megölelt.
Egy pillanatra meglepődtem, de utána visszaöleltem.
Éppen így öleltük egymást amikor Ryan rontott be a szobába.
Erre mindd a ketten felkaptuk a fejünk, és megszakítottuk az ölelést.
-Te, te, te....- kezdte el Ryan.
-Nem csaltalak meg Ryan. Csak Davel, rendeztük a dolgokat, és megkért, hogy had lehessen a pici keresztapja.
-Oké. Menjünk.- majd megragadta a csuklóm, és elkezdett kifele, húzni a szobából.
-Ryan! Állj már meg!
-Ryan, hallod?
Ekkor, hirtelen megrántottam a kezem, és így kiszabadítottam, a szorításából.
-Ryan. Figyelj már rám. Kérlek.
-Mi lett volna, ha bánt? Ha csak átver? Én azt soha nem bocsátanám, meg magamnak. Főleg, ha a picinek esett volna baja.
-Ryan. Nyugodj meg. Mindenki jól van. Menj, és beszélj te is Davevel.
-Oké.
-Köszönöm.
Lementem a konyhába, hogy igyak valamit.
Mivel nagyon szomjas voltam.
Amint, beléptem a konyhában, egy cicust pillantottam meg.
-Szia, hát te meg, mit csinálsz a pulton?- nevettem fel. Na gyere.
Levettem a pultról, majd egy tálkába, adtam neki tejecskét.
Olyan kis aranyosan lefetyelte az italt, hogy először észre se vettem, hogy lejöttek a fiúk.
-Rühes macsak, hányszor modtam el neked, hogy nem megyünk fel a pultra.
-Dave, nyugi.- nevettem fel ismét.
JE LEEST
Kizökkentve (16+)
RomantiekUtolsó gimnáziumi év, amely számtalan váratlan fordulatot tartogat a 18 éves Virgi számára. Bizonyos dolgok kicsit hamarabb jönnek el az életében, mint arra ő számít. "- Szabad ez a hely? - kérdezte Dave. De mielőtt válaszolhattam volna már le is ü...
