Kizökkentve (16+)

4.fejezet

Az óra vége fele közeledtüket. Amikor Dave kérdezett.
-Megcsókolt, igaz?
-Ezt miből veszed?
-Azt most nem lényeg. Igen vagy nem?
-Igen
-Tudtam. Az a kis szemét.
Majd megszólalt a felszabadító csengő.
Gyorsan pakoltam a táskámba és már kint is voltam a folyosón. Nagy sietségemben nekimentem Jasonnak.
-Bocsi
-Hova sietsz?
-Nelli?
-Büfénél.
-Köszi.
És már vettem is az irányt a suli büféje felé.
-Nelli
-Szia csajszi. Na mi van?
Megragadtam a csuklóját és elindultam az udvar irányába.
Amikor meggyőződtem róla, hogy egyik srác sincs itt belefogtam a mesélésbe.
Mindent elmondtam.
-Hallod csajszi. Most zsákutcába kerültél.
-Köszi.-mondtam szarkasztikusan.
-Dave helyesebb, de Ryan aranyosabb.
-Nelli, hallod magad?
-Ha nem döntesz mindd a kettőt elveszted. Ha választasz legalább egy megmarad.
-Te nem vagy normális.-nevettem
-Lehet.-nevette

Visszamentünk az iskola épületébe, mivel jött a kövi óránk.

Újra szünet.
Valaki hátulról átölelt. Majd a vállamnál háthajolva megpuszilta az arcom.
-Szia hercegnőm
-Dave. Nem vagyok a hercegnőd.
-Mert Ryané vagy, mi?
-Nem. Egyikőtöké sem.
-Délután gyere át.
-Oké?-néztem rá kissé értetlenül.

Végre ebédszünet.
Kajálás után átmentem Davehez. Ahogyan kérte.
-Szia. Itt vagyok.
-Helló hercegnőm. Gyere.
Megfogta a csuklóm és elindultunk a szobájába.
-Kösz, de egyedül is eltudok menni a szobádig. Hisz tudom, hol van.
Nem válaszolt. Bevezetett a szobájába, majd kulcsrazárta az ajtaját és a kulcsott eltette.
-Mit akarsz?- kérdeztem, gondolván valami titkosat szeretne mondani.
-Ha tudnád.-mosolygott perverzen.
Levette a pólóját.
-Most hencegni akarsz?
-Tettszik mi?
~Egy nap két kockahas. Nem is rossz gondoltam magamban.
-Most te jössz.-nézett rám.
-Mi van?-bámultam értetlenül.
Ekkor közelebb lépett. Majd lekapta rólam a pólóm.
-Dave. Mit akarsz?
-Téged hercegnőm.
Ekkor nekiesett az ajkamnak. Elkezdtem hátrálni. Megbotlottam az ágy szélében, és ráestem. Dave meg rám. Próbáltam letolni magamról. Végül sikerült.
-Dave. Te teljesen megőrültél?
-Igen. Megőrülök miattad.
-Ismerlek. És nem dőlök be neked. Tudom, hogy csak megfektetnél és akkor ennyi. Azt hittem barátok vagyunk.
-Én tényleg szeretlek.
-Ezt higgyem is el?
Felpattantam, hogy kinyissam az ajtót, de zárva volt.
~Ja tényleg. Bezárta.
Ekkor megfogta a csuklóm és visszarántott. Majd az ágyralökött.
-Engedj el Dave. Kérlek.
Ekkor már elkezdtem sírni.
Megpofozott.
-Ne sírj!-kiabált rám.
Erre még jobban bőgtem.
-Kérlek ne. Engedj el. Ezt nem teheted.- zokogtam
Lefogta a kezeim és a nyakamnak esett.
-Mindenki tudni fogja, hogy az enyém van.
-De én nem...-és már nem is tudtam befejezni, mert már annyira zokogtam
Levette a nadrágom. Így én már csak fehérneműben voltam.
-Nagyon szép vagy.-kacsintott.
-De é-hén ne-hem akarok szé-hép lenni.-sírtam tovább. Én a ba-ha-rá-hátod vagyok ne-hem pe-hedig valami kis ri-hi-bancod.
-Fogd be!
-Fé-hé-lek.
Ez hatott.
Vagy még sem?
-Ne félj hercegnőm.
Ekkor csöngettek. Hálát adtam az Istennek.
-Öltözz fel. Majd ezzel eltűnt.
Nem kellet kétszer mondania, már is rajtam volt a ruhám.
Ryan hangját hallottam.
Lementem.
-Nem mondtam, hogy lejöhetsz.- üvöltött rám Dave.
-Te mit keresel it?-kérdezte Ryan. És mi történt veled? Te sírtál? Virgi válaszolj.
-Dave. Még is mi a jó büdös francot csináltál Virgivel?

~Ryan szemszöge~

Ekkor Virgi nyakára néztem. És tudtam mi történt. Olyan mérges voltam Davera, hogy behuztam neki egyet.
-Rohadj meg Dave Evans. Hogy merted?
-Na mi van?
-Te szemét.-szűrtem a fogaim között.
Ekkor megragadtam Virgi csuklóját, fogtam a cipőjét és kabátját és szaladtam vele.
Elvettem tőle a Ronge Rover kulcsát.
Betessékeltem az anyós üllésre én meg a kormány elé ültem. Indítottam, és már el is indultunk.

Hozzám vittem.
Úgy vittem be, akár egy menyasszonyt. Majd letettem a kanapénkra és betakartam.
-Mi történt Virgi?
-Ma-hajd ne-hem meheg-eröhö-szakolt.
A kezem ökölbe szorult.
Ha pár percel később érkezem akkor. Áh inkább bele se gondolok mi történt volna.

Szorosan magamhoz öleltem. Ekkor hozzám bújt és felnézett rám, könnyes szempillái, alól.
-Köszönöm.- súgta nekem.
Egy puszit nyomtam a homlokára.

Rábeszelétem, hogy aludjon velem.
-Oké, maradhatok. Úgy is van váltó ruhám a kocsimban az ilyen esetekre.

Amikor beléptem a szobámba, akkor ott állt az egyik pólómba egy bugyiban és egy fekete térdzokniban.
Olyan édes volt.
Rajtam egy póló és egy boxer volt.
Bekucorodott az ágyamba.
Esküszöm ő a legédesebb teremtmény akit valaha láttam.
Rámosolyogtam és bemásztam mellé az ágyba. Odajött és hozzámbújt. Akár egy édes kiscica. Én átöleltem ő meg szorosan hozzám bújt.
Imádom. Mindennél jobban imádom. Megpusziltam a homlokát, majd így aludtunk el.