Kizökkentve (16+)

1.fejezet

Eljött ez a nap is. Utolsó év a gimnáziumban, vagy is számomra magániskolába. Nem sok különbség van a kettő között csupán néhány dolog más, például rengeteg sznob ember jár ide és az iskola épülete nem szeretne ránk szakadni mindennap.
Mivel, a szüleim, ügyvédek, jól keresnek.
Ezért is, döntöttek a magániskola, mellet.
Régebben, hencegtem vele, hogy gazdag, családból származom, de ma, már nem igazán.
Ettől még, örülök, és néha, picit kihasználom, de nem mások megalázására vagy kárára.

Megérkeztem, az iskolához. Leparkoltam, és már szálltam volna ki az autómból, amikor, a barátnőm Nelli, parkolt be mellém. Megvártam, majd utána gyorsan kiszálltam és egy öleléssel, köszöntöttük egymást.
– Szép az új, autód. – mondta Nelli.
– Köszi. – mosolyogtam rá. Ezután bezártuk az autóink, és elindultunk az iskolába. Felsétáltunk a bejárat előtti lépcsőkön majd az aulába lépve jobbra indultunk el. A folyosón sétáltunk, a termünk felé. Sokféle érzelmet sugárzó pillantást kaptunk. A fiúktól főként elismerőt, míg néhány lány féltékenyen tekintett ránk, de engem nem érdekel, hogy mit gondolnak. Megtanultam nagyjából kizárni. Régen sokat sírtam emiatt. Nehezen tanultam meg kezelni a nagy figyelmet de az évek és a rutin sokat segített ebben.

Aztán útközben csatlakozott még pár lány hozzánk és beszélgetve, nevetgélve sétáltunk a folyosón.
Sajnos az első óránk nem volt közös Nellivel, így egymástól elköszönve beléptem a terembe.
Néhány osztálytársam köztük a menőbbnek számító srácok egy kisebb bandája már bent volt. Köszöntem nekik, majd elindultam a padsorok között és leültem egy egyelőre üres padba. De nem sokáig tartott ez az állapot.
Valaki megkocogtatta a vállam.

– Szabad ez a hely? – kérdezte Dave.
De mielőtt válaszolhattam volna már le is ült.
– Igen leülhetsz. – mondtam némi gúnnyal a hangomban.
Na igen. Ő Dave. Dave Evens. A suli egyik legmenőbb sráca. Kosárcsapat kapítányának a helyettese. Tipikus menő rosszfiú akiért a fél iskola odavan. Bár én személy szerint sose álltam be a nyálcsorgatók táborába főleg azért, mert közös baráti körbe tartozunk. És mint minden fiú lány barátság a miénk is tele volt csipkelődéssel.

A gondolataimból Dave zökkentett ki.
– Becsöngettek, hercegnőm. – mosolygott rám.
– Nem vagyok a hercegnőd. – forgattam meg a szemem.
Valami olyasmit motygott.
– Majd leszel!
De ráhagytam 1 megérkezett a tanár 2 úgy sem igaz, de had higgye azt, hogy igen, meg hát jó barátok lévén miért is akarna bármit is pont tőlem, amikor annyi lány közül választhat.

Emlékszem, amikor még kis kilencedikes diákként kezdtünk. A gólyatáborban véletlenszerű csapatokat sorsoltak ki. Az én csapatom viszont azóta is töretlen barátságot ápol egymással. Dave, Ryan, Nelli, Jason és én. Nelli és Jason hamar egymásba szerettek, így ők egy párt alkotva voltak a kis csapatunk része. Mindig hangos és jó kedvű volt a társaságunk szóval emiatt is elég nagy figyelmet kaptunk, de ezen kívül mindenkinek nyál csorgatós kinézete se segített a helyzeten. Többször is játszottuk el kamuból, hogy a másik párja vagyunk csak, hogy segítsünk egymásnak.

A csengő zökkentett ki a gondolataimból. Mostanában sűrűn elmerengek, de remélem azért nem rontom le a jegyeim az utolsó évben.
Gyorsan összepakoltam és elindultam ki a folyosóra a következő óráimra. Már előre az ebédidőn járt az agyam hiszen olyankor az egész csapat összegyűlik.