The dark light of Eldarya

Fogadás, ünneplés, edzés; avagy az első igazi napom

Ismered azt az érzést, mint - ahogy a filmekben - madárcsicsergésre kelsz fel frissen és kipihenten? Tök jó, mert én nem. Arra keltem, hogy Nevra eszeveszetten kopog az ajtómon, hogy keljek, mert lekésem a reggelit. Szép lassan kászálódtam ki az ágyból, de Nevrának, még volt képe ahhoz is – nem elég, hogy felkeltett -, hogy benyisson. Látványosan nézett végig rajtam, meg az éj-kék hálóruhámon. Én - mint jó újonc – közelebb léptem hozzá, belenéztem a szemébe, és egy olyan csattanós pofont adtam neki, hogy még nekem is fájt, majd tök nyugodtan összeszedtem a cuccaim, a fürdőben átöltöztem az árnyékos, fekete bőr, és szövetből álló edzőruhámba, majd visszamentem, a még mindig a szobámban ácsingózó Nevrához.

- Most megyünk enni, vagy nem? – kérdeztem tőle.

- Mi? Ja... persze, igen – habogta. Az ebédlőhöz vezető úton nem szólt semmit, csak bámult a semmibe, de ebből elegem lett.

- Mit csinálsz, nagyon csöndben vagy...

- Gondolkodom – felelte.

- Ne sokat, megárt! – figyelmeztettem játékosan, mire gonoszan csillant a szeme. Elkezdtem hátrálni előle, de Valkyonba és – a fejemmel - a páncéljába ütköztem.

- Most nem menekülsz – vigyorgott Nevra.

- Dehogynem – válaszolta helyettem Valkyon, felkapott menyasszonypózba, úgy vitt az ebédlőig, majd letett az ajtó előtt. Kinyitotta nekem, majd intett, hogy menjek előre. Illedelmesen jött utánam, majd mikor megkaptuk fejadagjainkat leültünk egy – valószínűleg obszidiános – asztalhoz.

***

Reggeli után elköszöntem Valkyontól, majd elmentem az Árnyék gárda edzőtermébe. Nevra megfeszült, mikor a terembe léptem, de már felkészültem a bosszújára, bármi is legyen az. A gárdatagok suttogásai közül kihallottam, hogy „Ő lenne az, aki lecsapta Nevrát?", igen én, de ha nem vigyázol, te is kapsz a fejedre... meg, hogy „De csinos...", vigyázz, odalépek! Szóval, nem zökkenőmentesen kezdődött az edzés, mert ezek a cuki, kis öntelt pofikák már kora reggel felba.., illetve khm.. felhúzták az agyamat. Nem voltam rossz a sportokban és ezért jól bírtam az iramot, sőt olyan jól, hogy gárdavezetőm még direkt meg is lepődött és rám sózott még két kört. Miközben egyedül futkorásztam a plusz köreimet, addig a többiek már javában az árnyékokban, fák tetején, fák odvában bujkáltak és Nevra parancsára, mind megpróbált leshelyéről kilépve egy mozdulattal leteríteni. Szerencsére drága vezetőnkön kívül nagyjából mindenkit tudtam, hogy hol van. Körültekintően kerülgettem akadályozóimat, mellette, pedig megpróbáltam kitalálni, hogy hol van Nevra. Mikor mindenki megtette a támadását, fülelni és lassítani kezdtem. Percekig hallgatóztam, mire meghallottam a lépteit az erdőben és hallgattam, hogy felmászik a felettem elterülő faágra. Előrevetődött, hogy a nyakamba ugorhasson, de én akkor már a fa tövében üldögéltem, mikor ő velem szemben – három fordulattal tompítva – földet ért. Pimasz mosollyal az arcomon integettem neki.

- Nyertem – mondtam, mire fintorgott, majd halványat bólintott.

- Soha senki nem fülelt még le engem így.

- Elbíztad magad, ráadásul hagytad, hogy mindenki megcsinálja, és csak veled kelljen foglalkoznom. Mivel a többiek feszülten, szinte lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy elkapsz-e, így nem volt nehéz az egyetlen lépteket meghallani, mik ebben az esetben visszhangot vertek a csendbe – próbáltam vigasztalni, de addigra a többiek jöttek és magasra emelve ünnepeltek engem, mint aki megnyerte nekik a meccset. Gyorsan hangot is adtam ennek.

- Mit ünnepeltek ennyire?

- Nevra fizeti a holnapi kaját az egész gárdának, beleérve a te adagodat is, csak mert újoncként legyőzted – vigyorgott rám egy kb. 15 éves farkas fiú.

- Így már értem. Minden újonccal eljátssza ezt a játékot?

- Igen. Eddig csak hárman győzték le...

- Kik?

- Te, Alex, ő egy fehér hajú farkas, valamint egykor Leiftan, de ő csak hülyeségből szállt be, mert ő még Nevra előtt is a Szikrázó gárda tagja volt.

- Értem – mondtam, és kiült a mosoly az arcomra. Holnap ingyen kaja. Hmm... Azt hiszem, kiesszük Nevrát a pénzéből, de lehet, a rangjából is, ha így folytatja. Az ünnepi menettel végigjártuk a főhadiszállást és a HQ egész területét, hogy mindenki lássa, az árnyékosok holnap ingyen esznek. Sokan tapsoltak és fütyültek és persze a gárdatagok énekelve ünnepeltek.

***

Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd átöltözni, hogy fittebben várhassam a kiképzés másik felét Valkyonnal. Igazából, ezt jobban vártam, mint a saját gárdavezetőmét. Otthon íjászatot és közelharcot is tanítottak szakkörszerűen az iskolában és így nem vagyok annyira kezdő, mint gondolják. Mindig szerettem volna nyomozó lenni, így az Árnyék gárdában a kémkedés, felderítés, a beépülés jobban való nekem, mint mondjuk az alkímia, ami viszont teljesen kizárt, mert analfabéta vagyok kémiából. Szóval átöltöztem, az egy fekete-fehér, köldök fölé érő bőr toppból és rövid fekete szövetből álló tapadós nadrágba, majd felvettem hozzá a fekete 20 soros bőrbakancsot. A hajam magas copfba fogtam, majd teljes hosszában befontam. Az Obszidián gárda edzőhelyiségében már csak Valkyon tartózkodott. Épp a hajító késeket és az íjakat készítette elő az edzésemhez és észre sem vette, hogy beléptem. Megpróbáltam kicsit alkalmazni a lopakodó technikát, amit Nevra használt, így pillanatok alatt közvetlenül a háta mögött teremtem. Óvatosan a vállra tettem a kezem, mire megmerevedett. Éreztem, hogy minden egyes izma pattanásig feszül a kezem alatt és készen áll a támadásra, vagy akár a védekezésre. Még mindig guggoló helyzetben volt, de egy-egy hajító kést markolt markolt kezeiben. Hirtelen kettőt hátraléptem, majd elugrottam a legközelebbi oszlop mögé. A két bakancsom fűzőjét összekötöttem és így fel tudtam hajítani a mestergerendára, ahol megakadt egy szögben. Gyorsan felmásztam, majd visszafűztem a bakancsomba. Sajnos a gerenda nem volt elég széles ahhoz, hogy kellőképpen megbújjak rajta. Akármilyen lassan mozogtam, be kellett látnom, a bakancsomat nem egyensúlyozásra találták ki, így le kellett vennem. A bal kezemben a ballal, a jobb kezemben a jobb bakancsommal egyensúlyoztam és a puha zoknim minden neszt elnyelt. Úgy éreztem magam, mint egy filmben. Csakhogy most mind a ketten a jó oldalról vagyunk csak Valkyon egy kicsit... öhm... hát megijedt, vagy automatára kapcsolt, vagy nem is tudom, de most nem erre kellett koncentrálnom. Ki kellett mennem innen valahogy, de, hogy? Hosszasan vizslattam a termet, és elcsodálkoztam azon, hogy miért nem tettem meg ezt előbb. Számtalan lehetséges kijárat és menekülőút van a helyiségben, ám majdnem mindhez le kellett mennem volna a földre, szembenézni egy vérszomjas gárdavezetővel – és legnagyobb szerencsétlenségemre még csak nem is Nevráról volt szó. Egy kiút volt, az ablak. Odamentem az ablakhoz, az előtte lévő gerendán fölhúztam a bakancsomat, majd kinéztem és olyan öt méter magasról elugrottam, de nem számítottam arra, hogy kinek a karjaiba pottyanok...



Két erős kar kapott el, és ahogy felnéztem gyanúm beigazolódott. Valkyon volt az. Láthatóan mérges volt, amiért ilyen csúnya tréfát űztem vele, de aggódott is, hogy valami bajom esik. Az némán cipelt vissza a terembe, én pedig sem ellenkezni, sem pedig megszólalni nem mertem. Számítottam a nagy lebasz illetve khm... szidásra, de semmi nem volt. Mikor beértünk, csak ennyit mondott.

- Ügyesen kijátszottál, de ugye te sem számítottál arra, hogy nem veszem észre, ahogy kinyitod az ablakot? – mosolygott.

- Basszus...

- Most pedig elkezdhetjük az edzést?

Nem mondtam semmit, csak bólintottam. És el is kezdődött...