Egy gyógynövényillatú, többágyas szobában ébredtem, ahol rajtam kívül egy magas nő, valószínűleg ez alkimistagyógyító volt bent. Kiszáradt szájjal, nyöszörögve küzdöttem fel magam ülő helyzetbe, mire a nővér barátságosan rám mosolygott és adott nekem egy pohár vizet, amit egy hálás mosoly kíséretében ittam meg, de rögtön felismertem az én ásványvizem ízét. Összeráncolt szemöldökkel tettem le az üres poharat, de nem akartam aggodalmat kelteni, valamint hálátlannak tűnni, így csak ennyit kérdeztem:
- Elnézést meg tudná mondani, hogy hol van a vázlatfüzetem és a ceruzáim? A táskámban voltak...
- Persze. Ez az, ugye? – mutatta fel a füzetem, valamint a ceruzakészleteim.
- Igen – válaszoltam, mire idenyújtotta a cuccaimat. – Öhm...
- Eweleïn.
- Köszönöm, én Soleina vagyok. Szóval Eweleïn, nem zavar, ha lerajzollak munka közben? Utána pedig megkaphatod a rajzot.
- Jaj, dehogy zavar. Ez kedves tőled – mondta, majd elfordult és nekilátott egy kenőcs elkészítéséhez. A kezem sebesen forgott a papíron, majd bő egy óra alatt mind a ketten kész is lettünk. Megmutattam Eweleïnnek a rajzot, majd odaadtam neki és elkezdtem befejezni a boszorkányköröset, mikor öt ember szabályszerűen beviharzott a szobába. Ott volt a kitsune, a harcos muki, a fekete ismeretlen, egy kékhajú elf pasas és egy másik fickó szőke hajjal, amiben egy fekete tincs volt, fehér ruhája tapadt, de cikk-cakkban kivágva szabadon hagyta a kockáit. Az arcuk meglepett volt, és ijedt, gondolom Eweleïnt keresték. A kitsune Eweleïnhez szaladt, erősen gesztikulálva beszélt, a harcos, a fekete ismeretlen és az elf az ágyam mellett céltalanul nézett a semmibe, a szőke meg egyszerűen nekidőlt háttal az egyik szekrénynek, majd lehunyva a szemét próbált lenyugodni. A végén még Eweleïn is ideges lett, amitől teljesen beparáztam – oké, hogy nem ismerem annyira, de azért, aki képes szemrebbenés nélkül végignézni, hogy öt ember beront a szobába, annak hatalmas nyugalma, vagy önuralma kell, hogy legyen, vagy nem? Nem vágom ezt az egészet. Mindig mikor le akarom rajzolni ezeket a szerencsétlen gombákat, beüt a crack. Valami nagyon nincs rendben. Gyorsan elpakoltam, majd lepattantam az ágyról. Lehet, hogy voltam már jobban is, de talán ebben a kavarodásban másnak nagyobb szüksége lehet erre az ágyra. Felkaptam a hátizsákom – amiben már csak a rajzcuccom volt -, majd megszólítottam a szőkét.
- Öhm... Bocsi, de megtudhatnám, hogy egész pontosan mi folyik itt? – kérdeztem meg, mire elég szűkszavúan válaszolt.
- Megtámadtak bennünket, de nem hinném, hogy a többit értenéd – mondta, mire teljesen pipa lettem.
- Idefigyelj! Attól még, hogy nem innen származom, megérthetem, hogy mi folyik itt Eldaryában, oké, nem hiszem el, hogy attól, hogy a Szikrázó gárda tagja vagy, ennyire lekicsinyled az olyanokat, mint én. Úgy hallottam, hogy az Eelben élők híresek a jó modorukról, de úgy vélem csalódnom kellett. Kár... – sziszegtem oda neki, felháborodott hangnemben. Egy pillanatig állt a teljes csend, majd a fekete ismeretlen – aki valszeg az Árnyékosok vezetője -, meg az elf – akit Abszintosnak nézek – nevetésben tört ki, a harcos – aki egyértelműen az Obszidiánba tartozik – mosolygott, a kitsune, Eweleïn és a szőke pasas meg tök értelmetlen fejjel nézett felém. A büszkeségét veszített fickó szólalt meg először.
- Mégis mennyit tudsz Eldaryáról?
- Annyit, amennyi szükséges az életben maradáshoz, valamint, hogy ne vigyenek a cellákba. Egyébként, meg szívesen az utánpótlást.
- Honnan...
- Ember, ne nézz hülyének. A fejadagnyi kaja tudom, hogy nem játék és mivel eltűnt az összes élelem a táskámból, gondolom elvittétek az éléskamrába.
- Ezek szerint ismered a rendszer felépítését? Mi mást tudsz még?
- Felismerem az itteni familiárisokat és növényeket, valamint beszélem az ősi nyelvet.
- Komolyan? – kerekedett ki a szeme.
- Nem, bakker, csak viccelek. Szerinted? – majd elnyomtam egy olyan káromkodást ősnyelven mit inkább nem részleteznék.
- Oké, szerintem jobb, ha elhiszem, hogy nem hazudsz – mondta elfehéredve.
- „Mindjárt jobb! Amúgy Soleina Night vagyok, örvendek, főleg, ha elmagyarázod, hogy most mi van" – válaszoltam neki az ősi nyelven, majd ő is ugyanígy tett.
- „Szintúgy. Leiftan vagyok. A történet röviden annyi, hogy egy Minaloo anya megvadult, és Feketekutyává fog változni. Elvileg azért, mert bántották a kicsinyét, most pedig a tettest keresi és tombol" – mondta, mire teljesen ráült a vállamra a bűntudat. Miattam kell megfosztaniuk egy kicsi Minaloo-t az anyjától, mert – lehet, hogy véletlenül, de – megsebesítettem, pedig csak a telefonomra haragudtam.
- Megyek és elintézem, elvégre az én hibám – sóhajtottam Coloradói nyelven.
- Hogyhogy? – kérdeztek vissza, teljesen egyszerre, megütközött arckifejezéssel.
- Véletlenül megsebesítettem a kicsinyét és most engem keres. Nem hagyhatom, hogy több Eldaryai megsérüljön miattam. Egyszerűen nem megy – foglaltam össze, majd fegyverek nélkül, kirohantam a HQ területéről.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
