Reggel gyors megettem pár energiaszeletet, majd ittam rá egy kis vizet is. A tolltartóm és a vázlatfüzetem felkapva elindultam a mai rajzolnivalóim lelőhelye felé. A gombák tökéletes kört alkottak, amit a biosz faktosok mindig csak úgy emlegettek, hogy boszorkánykör. Körülöttük rendkívül zöld volt a fű, így egy élmény volt rájuk nézni, hát még lerajzolni! A madarak csiripeltek, lágyan zúgott a szél. Ahogy hazamentem, láttam, hogy feldúlták a kunyhót. Mindent felforgattak, a cuccaim szétszedve a földön, az egyetlen asztal, amire pakolhattam – és rá is tettem a cuccaim tegnap este- el volt döntve, két lábát pedig letörték. Csoda, hogy az élelmiszerraktárt nem találták meg. Mindent csak gyorsan visszadobáltam a táskába, és szinte menekülve mentem, hatalmas, gyors léptekkel. Az utam keresztülvezetett a gombák boszorkánykörén, amiben a kíváncsiságom által vezérelve, kicsit tovább maradtam. Szentjánosbogarak repkedtek körülöttem, amik olyan fehér fénnyel világítottak, mint mikor a déli nap visszasüt a gombákról. Gyönyörű volt, meghökkentő, majd ijesztő. Ki akartam lépni a körből, de mintha földbegyökerezett volna a lábam. A fehér fényesség elvakított, majd hirtelen sötét lett, és egy másik helyen landoltam...
A hely gyönyörű volt, a fű sokkalta zöldebb, az ég a legszebb kék, amit valaha láttam és csak néhány bárányfelhőt lehetett látni az égen. Hanyatt feküdtem a selymes fűben, mikor egy különös, sötét lény repült el fölöttem. ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy egy fotót készíthessek róla, amit később lerajzolok, de valamilyen furcsaság miatt - nem mintha az egész hely nem lenne egy kicsit furcsa -, nem működött a mobiltelefonom. Nem tudom, ki ismeri, de nálam teljesen világossá vált, hogy a kék halál nevezetű jelenség. Csalódottan hajítottam el a mobilt egy random irányba, mire egy panaszos nyüszítés lett a válasz. Az erdőből egy apró, szürke farkas jött elő. Amint kicsit közelebb jött észrevettem, hogy a fehér szemei miatt valószínűleg teljesen vak, valamint azt is, hogy a fején és a nyakán egészen a marig egy zöld, levélszerű sörény húzódott és a farka végén pedig egyetlen egy darab levélke szerénykedett. Szegény még kölyök, panaszosan húzta a bal első lábát, így eléggé sanszos, hogy azt találtam el. Óvatosan és lassan leültem, hogy ne ijesszem meg, majd vártam a csodát, de sajnos nem olyan csodát kaptam, amit akartam. A kisfarkas egyik felmenője – talán az anyja – jelent meg, aki rám vicsorgott. Gyönyörű, kifejlett példány volt, a sörénye egészen a faráig, a farkán lévő egyetlen darab helyett pedig rengeteg „levél" volt. A szívem lassanként gyorsult, de meg sem moccantam, egyenletesen vettem a levegőt. Mikor végre elfordította a fejét a kicsinye felé, óvatosan a szájába vette, majd visszament vele az erdőbe. Lassan engedtem ki a benntartott levegőt, majd megkönnyebbülten dőltem hátra, de megpillantottam valamit, vagyis inkább valakit...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
