Stone Cold|✔️

16.

______LOGAN KÜLÖNKIADÁS_______

Miután Doroti átlépte a küszöböt, mély levegőt vettem, aztán Ryan után mentem a teraszra, onnan pedig a kis stég felé, ami a nyaralóházhoz tartozott.

Gyönyörű volt ez a hely, minden szempontból, és el sem hittem hogy ez itt mind, a ház, Márk és anya nászajándéka volt.  Féltem, hogy mi lesz miután ide érünk, és eltöltünk itt egy két hetet a barátainkkal, de most, egyszer az életben igazán boldognak éreztem magamat, és nem akartam megengedni magamnak azt a luxust, hogy megint azon stresszeljek hogy mikor lesz megint valami olyan a kiszámíthatatlan jövőben, ami miatt majd újra feje tetejére áll a világom.

-Jössz már ? -rángatott ki a gondolataim közül a haverom, mire csak halványan rá mosolyogtam, és megindultam felé.

Meg ütközve nézett rám.

-Mi van? -vontam fel a szemöldököm.

-Csak régen láttam már ezt a mosolyt. Ennyi az egész. De tetszik. -csapott vállon, aztán le kapta magáról a felsőjét, és be ugrott a tengerbe.

Ryan és én már kis kölyök korunk óta ismertük egymást, és nagyon régóta elválaszthatatlanok voltunk. Volt köztünk pár éve egy szakadék, amikor az apám meghalt, és mindenkit csak el akartam taszítani magamtól. Igazából nem akartam ezt, de akkor ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak arra, hogy megvédjem magam a további sérülésektől. Nyilván vissza tekintve ez már hülyeség, de akkor még csak gyerek voltam, akinek minden fájt, és nem tudott megbirkózni egyedül a problémáival, de másnak sem hagyta hogy segítsen.

Le kaptam magamról a felsőmet, aztán Ryan után ugrottam. A víz kellemes volt, és szinte kristálytiszta. A nap csak úgy ragyogott az égen a délelőtti órákban, és az elmémet ellepte a nyugalom. Természetesen ez nem tartott sokáig, mert Ry elkezdett lefröcskölni, mint valami kisgyerek.

Felnevettem, aztán vissza csaptam felé a vizet, mire prüszkölve fordult el, ami nevetésre késztetett.

-Jó jó befejezem, csak ne locsolj már. -nevetett ő is.

-Én nyertem. -mosolyogtam rá.

-Úgy gondolod? A csatát te nyerted, de a háborút én fogom! -kiáltott fel, aztán rám ugrott.

Csak nevettünk, és el is feledkeztünk arról hogy épp hol vagyunk. Minden olyan volt egy pillanatra mint régen.

-Te figyelj. -mondta, mikor már mindketten kint ültünk a stégen.

-Mond. -néztem rá.

Hátra pillantott, és mikor meggyőződött róla hogy Shelby a bárpultnál ül és a telefonját nyomkodja, újból rám nézett.

-Tudod, a reggel folyamán többször is átfutott az agyamon hogy hogyan is kérdezzek rá erre, de.. -túrt bele a vizes hajába. -Reggel hét körül mikor megébredtem, gondoltam elmehetnénk futni, ezért át néztem hozzád, és egy rád tekeredett lányt találtam az ágyadban, aki kicsit túlságosan hasonlított Dorotira. Így egyedül mentem. Akkor most hogy is van ez? -vonta fel a szemöldökét, nekem pedig el kerekedtek a szemeim.

Bassza meg.

-Ohm.. -túrtam bele a hajamba, épp úgy mint ő az előbb. -Tudod, már nagyon rég óta tetszik D, és esküszöm ezt, hogy együtt vagyunk már nagyon rég el akartam mondani. -néztem rá.

-Szóval együtt vagytok ? -kérdezte, de az arcán nem mutatkozott semmiféle érzelem, amitől megijedtem.

Csak bólintottam.

-Amikor Budapesten voltunk, tudod, mi.. hát össze jöttünk, és ott akkor megbeszéltük hogy egy darabig nem avatunk be senkit, még mi sem voltunk száz százalékig biztosak mindenben, túl sok volt a szar körülöttünk, és azóta csak anya jött rá, mikor tegnap hajnalban ránk nyitott.

-Rátok nyitott? -nevetett fel hirtelen.

-Csak aludtunk. -vontam meg pimaszul a vállamat. -Szóval...

-Nem. Nem haragszom. De simán be avathattál volna Logan. A legjobb barátod vagyok. És amúgy is, D is a legjobb barátaim körét erősíti, örülök nektek. A legjobb barátaim végre össze jöttek. Tudod mióta várok már erre? Rendesen szenvedtem már hogy két oldalról hallottam a nyavajgást. -karolta át a vállamat.

Csak hangosan kifújtam a levegőt, és rá mosolyogtam.

-Kösz haver.

Ryan már nyitotta volna a száját, mire Shelby robbant ki az ajtón.

-Srácok, szerintem gáz van. -motyogta kétségbe esve. -Doroti nem veszi fel a telefont, nem válaszol az sms-ekre, és már több mint egy órája elment.

Egyszerre másztunk ki a vízből. Már egy órája elment ? Az meg hogy lehet.. Én barom, istenem miért nem mentem vele??

-Fiúk most mit csináljunk? -gördült sírásra Shelby szája, mire Ryan átkarolta.

-Ne gondoljunk azonnal a legrosszabbra. Lehet.. lehet csak.. -akadt meg.

És ekkor mindnyájunk fejében elszabadult a pokol.

-Hívjuk fel a rendőrséget. -mondtam remegve az idegtől.

-És mit mondasz nekik? Hogy a barátunk egy órája eltűnt? -nevetett fel keserűen a lány.

-Van jobb ötleted? -csattantam fel.

-Ami azt illeti. -törölte le az arcáról a könnyeket, és felcsillant a szeme. -Van az az app a telefonomon, ami be tudja mérni hol van D telefonja. -húzta elő a telefonját, és elkezdte nyomkodni, aztán felvillant valami.

-Mi az Shell? -kérdezte idegesen Ryan.

A lány ijedten kapta fel a tekintetét, aztán felénk fordította az iPhonet. Csak úgy faltuk azt az egy sort, ami a kijelzőn volt. Egy cím, ami körülbelül egy órára volt a szállásunktól.

_____________________

Alexa