4.

10.7K 493 11
                                    




_______________

A házhoz érve kippattantam a kocsiból, és megrohamoztak azok a mondatok amiket Shelby mesélt.

Logan ölte meg az apját.

Ez az egyetlen egy gondolat nem hagyott nyugodni, és nem eresztette el az elmémet.

Felszaladtam a lépcsőn, és berontottam a szobámba. A falon lévő óra már kereken hat órát mutatott, így arra következthettem hogy hamarosan Elis szól, hogy vacsora.

Ledobtam magamról a kabátomat és a cipőimet, az iskolában kapott cuccokat az ágyamra tettem aztán belebújtam a mamuszomba és egy laza kontyba fogtam a hajamat.

Lementem a nappaliba, és akármennyire is jobb ötletnek tűnt az új szobám magánya, nem akartam bezárkózni már az első nap, és a nagy, homok színű kanapén a laptopommal az ölemben felmentem a közösségire. A Facebookomon volt egy új jelölés, és egy apró mosoly kúszott az ajkamra, mikor láttam hogy Shelby az. Gyorsan vissza jelöltem, aztán Elis felé kaptam a fejem, aki pont akkor lépett a kanapéhoz.

-Szia. -mosolygott le rám.

-Szia. -viszonoztam gesztusát.

-Milyen volt az iskola? -ült le mellém, és felhúzta a térdeit a mellkasához pont úgy mint én.

-Tetszik. -vontam vállat. -És a lány is kedves, aki körbe vezetett.

-Ennek örülök. Shelbyt én ajánlottam az igazgató nőnek. Kedves és segítőkész, az egyik jó barátnőm lánya, remélem jóba lesztek. -paskolta meg a térdem, majd felállt és kisétált a nappaliból.

Vacsoránál már Logan is feltűnt az asztal körül, de egy pillanatra sem találkozott a tekintetünk úgy, mint ebédnél.

Halkan ettünk, és láttam hogy kissé frusztrálja a felnőtteket a nagy csend, így mély levegőt vettem, és megszólaltam.

-Finom a vacsora. -mosolyogtam Elisre.

Jó, ez kicsit szánalmas volt tőlem, de ebben a pillanatban nem érdekelt.

-Nem nagy snacc beletenni egy tálba a boltban vásárólt kész salátát. -szúrt fel a villájára épp egy hús cafatot a fiú, és végül összetalálkozott az én jégkék tekintetem az ő, smaragd zöld íriszeivel.

Az anyja mérgesen nézett rá, de kissé boldog is volt, hiszen a fia ma már másodjára is megszólalt egész mondatban, és nem is utóljára.

-Örüök hogy ízlik. -fordult aztán felém a nő.

Csak bólintottam, és tovább folytattam a vacsorát. A végénél megköszöntem, és felfelé tartva a lépcsőn hirtelen megfordultam.

Egy kemény mellkasnak ütköztem mire megilletődötten emeltem a fiúra a tekintetem. Már másodszorra történik meg ez, viszont most nem fogom hagyni elmenni.

-Figyelhetnél jobban. -mondta, és már került volna ki, mikor utána szóltam.

-Logan!

Megállt, nekem háttal, a lépcső tetején, és azt hiszem meglepte hogy megállítottam.

Nem hagyhattam csak így elmenni. Rá kellett kérdeznem arra a bizonyos dologra, ha illetlen, ha nem.

Már nyitottam a számat, mikor apa bukkant fel mellettem.

-Gyerekek, Elissel beugrunk a városba venni pár dolgot, nem sokára jövünk. Vigyázzatok magatokra! -nézett ránk jelentőségteljesen.

-Persze. -bólintottam.

Stone Cold|✔️Where stories live. Discover now