Ma eldöntöttem, hogy elmegyek. Elegem van a sértésekből, a bántalmazásokból, az állandó kínokból. Éjszakára már össze is pakoltam, majd mikor a szüleim elalszanak, kiosonok a szobaablakomon át. De milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam.
Soleina Night a nevem, ami Éji Fényességet/Napot jelent. Sokat csúfolnak a nevem miatt az osztálytársaim. Coloradóban élek, 16 éves vagyok és 10. osztályba járok. A kinézetem: teltebb, nyúlánk, kissé izmos alkat, amit a volt barátnőm szerint – akit sajnálatos módom elküldtek másik iskolába – bármelyik modell megirigyelne, ovális, arányos arc, nagy kék szemek, festett-fekete haj, szinte porcelánfehér bőr. Jó tanuló vagyok, de elegem van mostanra az egész életemből. Az igazi bajom sajnos mégsem az iskolai megpróbáltatások és a kirekesztés miatt van, hanem a szüleim miatt. Ők amolyan olaszos családként élnek, mint a rémmesében: drogos anya, alkoholfüggő – ugyan még elég kezdeti stádiumban lévő – apa, nincs testvér, valamint a veszekedéseik rendszerint úgy érnek véget, hogy én leszek tele kék és zöld foltokkal, sebhelyekkel, vágásokkal valamint zúzódásokkal. Egyetlen maradandó hegem van csak, a jobb combom oldalán egy hosszú vágás, egészen föl a csípőcsontig, a két izom között. 19:31 van, lassan le kell mennem vacsorázni, hogy pár dolgot felcsempészhessek. Csak tartós élelmiszereket viszek el. A szüleim vacsora után rögtön a hálóba mentek, ma este hagytak engem. Szerencse. Konzerveket és apa energiaszeleteit hoztam fel, gyorsan be is pakoltam a táskákba. A víz! Basszus... Mázlimra egész gyorsan végeztem, majd indulhattam el. Kimásztam – a hála az égnek – földszinti ablakomon, majd kisettenkedtem az utcára.
Nem hosszú az út odáig, ahová el szeretnék jutni, talán fél-, vagy háromnegyed óra. Az erdőben van egy elhagyatott kunyhó, ha azt egy kicsit átalakítom, valamint úgy rendezem, hogy eltakarják a fák, soha nem fognak rám találni. Ebben az egészben az a vicc, hogy valószínűleg senkinek nem fogok hiányozni. Nem sok dolgot vittem el, a szüleimnek sem fog feltűnni egy ideig. Csak a legfontosabb ruhákat minden szezonhoz. Ehhez elég volt egy sporttáska. A hátizsákomban volt egy nagy adag pénz – sajnálom anyu, de ez valahogy eltűnt a bankkártyádról – tartós élelmiszer, sok-sok víz, új lakat, a hozzávaló kulccsal,tolltartó, rengeteg színes, a vázlatfüzetem és a kedvenc könyvem. Mivel van már egy nyelvvizsgám olaszból, nem lesz nehéz elhelyezkednem a világban. A rajzolás és az olvasás a hobbim. Ahogy az erdőben jártam, pár fehér gombát pillantottam meg, amik a telihold fényét visszaverték. Gyorsan mentem el mellette, de elhatároztam, holnap lerajzolom őket.
Sikerült! Megérkeztem. Nem olyan vészes a kis lak, de ráfér a felújítás. A falaival nincs baj, de a belsejében sok a kosz. Gyorsan kipakoltam az asztalra, elrejtettem az élelmiszereket, bőszen törölgetve megágyaztam, majd lefeküdtem aludni, bár bennem volt a félsz, hogy bárki, vagy bármi bejöhet ide, mert sötétben nem szereltem fel a lakatot...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
